"Bajban mutatkozik meg a barát" - tartja a mondás, és igaz ez most, veszélyhelyzetben a családbarátságra is.

A kormány nem csak hogy nem zárja be az iskolákat, de - egy megint az éj leple alatt kihirdetett rendelettel - az iskoláknak is megtiltotta, hogy bezárjanak. Arra hivatkoznak, hogy a gyerekek nem veszélyeztetettek: ha megfertőződnek is, betegségük enyhe lefolyású.

Persze, az laikusként is nyilvánvaló, hogy tünetmentes vírushordozóként a gyerekek fokozott veszélyt jelentenek környezetükre, családjukra, de az erre vonatkozó észrevételt az Operatív Törzs vezetője csak mosolyogva bólogatva nyugtázta...

Ő nem tudja, hogy délután az iskola kapujában a legtöbb gyereket a nagyszülő várja. A gyerek a különösen veszélyeztetett nagyszülő nyakába ugrik, az ő kezét fogva ballag haza...

Ő nem tudja, hogy a tanterembe belépő védőnő a pavlovi reflex egészen különlegesen megnyilvánulását váltja ki a pedagógusból: azonnal vakarózni kezd. De nem csak fejtetűt, a pedagógus minden egyéb nyavalyát összeszed a gyerekektől. Mert a gyerek a pedagógus kezét is megfogja, az óvónő megtörli az orrát, a tanító hozzáhajolva mutatja a helyes ceruzafogást...

Ma Magyarországon a pedagógusok átlagéletkora közel ötven év. A hatvan év feletti óvónők, tanítók, tanárok száma több ezer... Az intézményekben ugyan fokozott higiéniai rendelkezéseket vezettek be, de nincs az iskolába érkezéskor és távozáskor sem alkoholos kézfertőtlenítés, nincs papírtörlő, nincs maszk, van viszont olykor több száz gyerek egy légtérben - az óraközi szünet nem számít száz fő feletti zárt téri rendezvénynek?

Számos szülő jelezte, hogy a helyzet normalizálódásáig home office dolgozik - ezt kérte tőlük, vagy tette lehetővé számukra a munkáltatójuk. Nem értik, miért nem tarthatják otthon - legálisan - gyerekeiket. Persze, kiskapu mindig van...

Szülők és pedagógusok egyaránt kiakadtak azon a csak hangulatkeltésre jó blődségen, hogy a gyermekintézmények azonnali bezárása a tanév érvénytelenségét, megismétlésének szükségességét okozná. Teljes joggal várható el a kormányzattól, hogy a tanév rendjének módosításával rendezze ezt az - egyébként mondvacsinált - problémát.

Ahogyan az is elvárható a kormányzattól, hogy a veszélyhelyzettel járó jogi lehetőségeket elsődlegesen és valóban a családok, és nem az állítólag amúgy stabil gazdaság érdekeinek védelmében használja ki.

Mindenesetre az biztos, hogy éppen a családbarátságot fennen hirdetőktől lenne elvárható, hogy meghallják a gyerekekért és a nagyszülőkért aggódók hangját. Most, a "bajban" vizsgázik igazán a családbarátság!