Készülhet papírból, bársonyból, selyemből és bőrből - érdemes megtekinteni, amíg a nagyböjt kezdetét nem veszi.
Szabad a táncrendjét? Ezzel a kérdéssel kérték el az urak a hölgyek "programfüzetét", melyben sorrendben szerepeltek a táncok, hogy bejegyezzék valamelyik mellé a nevüket, ezzel biztosítsák, hogy azt a keringőt vagy palotást ővele fogja ellejteni a bálozó hölgy. Sajnos ezt a táncot már másnak ígértem - szabadkozhatott a kisasszony, ha a táncrendje betelt.
A száz évvel ezelőtti bálok táncrendjeiből ad válogatást az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) a hónap műtárgya sorozatban farsang végéig. Az OSZK közleménye szerint az intézményben több száz táncrendet őriznek, ezek a bálok hagyományos kellékeinek számítottak.
A táncrendek története a reformkorba nyúlik vissza, de virágkorukat a dualizmus alatt élték. A kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchiában feléledt a báli hagyomány, Bécs mellett Pesten is élénk társadalmi élet alakult ki. Az első fennmaradt táncrend egy bécsi juristabálból származik az 1830-as évekből.
A táncrend eleinte virágmintás kivitelezésben készült, később azonban igazi remekművé vált, egyre nagyobbak lettek a díszek és egyre kisebbek a hozzá tartozó füzetek és íróeszközök.
A 20. század fordulóján a táncrendeket már könyvkötők, ötvösök, díszműiparosok állították elő és változatos anyagokból - papírból, bársonyból, selyemből és bőrből - készültek.
A bálozók a táncrendjüket vagy már a mulatság előtt megkapták, vagy a bejáratnál lévő tálcáról vehették el, olykor pedig a vacsora- menükártya mellé helyezték el számukra.
A farsangi báli szezon a jogászbállal indult, majd minden egyesület és foglalkozási ág megtartotta a saját estélyét. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó báli időszakot jelmezes művészbál zárta.
A táncrendekből rendezett tárlat február 25-ig látható az Országos Széchényi Könyvtárban.
(Forrás és fotó: OSZK)
