A híradások szerint Ferenc pápa rácsapott egy nő kezére, később bocsánatot kért emiatt. A valóságban nem az az áldozat, akire ezek alapján gondolnánk, agresszorból pedig több is akad.

Az internetes információáramlás annyira átszövi az életünket, hogy ha valami igazán fontos, megdöbbentő, különleges dolog történik a glóbusz bármely pontján, pár perccel később már a világ minden szegletében tudni fognak róla.

Ilyen kiemelkedő figyelmet vonzott az az eset, amikor a katolikus egyházfő az új esztendő első estéjén zarándokokat köszöntött a Szent Péter téren. Nem ez a hír – ez "nem hír". Az már annál inkább szenzációnak számít, hogy ez a pápa, akivel annyi "baj" van – vonzza a tömegmédia figyelmét, irgalmasságról, befogadásról beszél, nem az európai politikai logikához igazítja a menekültválsággal kapcsolatos megszólalásait –, most egy nő kezére csapott rá, többször is. Majd, megbánván, hogy kijött a sodrából, később bocsánatot kért, amiért elveszítette a türelmét.

Eddig tart a hírvilágot képviselők többségének beszámolója, ami bőven biztosít muníciót a pápaellenes érzelmeket, nem éppen keresztényi indulatokat táplálók számára, hogy még jobban köszörüljék a köszörülnivalójukat.

Csakhogy ebben a fentebb vázolt modern korban már-már a mindent tudás határát súrolva tájékozódhatunk akár saját szobánkban ülve is az efféle eseményekről. Erről az esetről is készült videófelvétel, mégpedig olyan szögből, mintha a szemünk előtt történt volna az eset. Ez pedig segít, hogy jobban megértsük, mi történt.

A rövid filmrészlet tanúsága szerint Ferenc pápa valóban üdvözölte a kordon túloldalán megjelenteket, kedves gesztusként közéjük nyújtotta a kezét – kifejezetten a gyerekek kezét kereste –, ám amikor indult volna tovább, már el is fordult, egy nő ezt a közvetlenséget kihasználva megragadta a karját, és akkorát rántott rajta, hogy a pápa majdnem elesett. Visszafordult (nem is tehetett volna mást), próbálta a kezét kiszabadítani, de a nő továbbra is szorította a karját. 2-3 sikertelen karelhúzó próbálkozás után volt kénytelen a hírekbe bekerült kézrecsapással kiszabadítani magát az egyházfő. Másnap erre az esetre visszautalva jelentős tömeg előtt nagyfokú alázatról tett tanúbizonyságot.

– A szeretet türelmessé tesz bennünket. Gyakran elveszítjük a türelmünket, még én is, és elnézést kérek a tegnapi rossz példamutatásért – fogalmazott Ferenc pápa.

De mi is történt valójában? Egy személy visszaélt a pápa közvetlenségével, nyitottságával, a jelenlévő zarándokok mértékletességébe vetett bizalmával, s utóbbit megtépázva fizikailag erőszakoskodott a katolikus egyház vezetőjével. Aki nem csupán vallási vezető, de Vatikán államfője. Csak azért nem történik ilyesmi sűrűn más államfőkkel, mert őket felfegyverzett biztonsági őrök hada védi. Ferenc pápa lépteit is sokan vigyázzák, de ő - és ebben talán hibásnak tekinthető a törekvése - közelebb szeretne lenni az emberekhez, mint a biztonsági szakemberek tanácsolnák. De a valódi hír ez:

valaki fizikailag erőszakoskodott egy államfővel, és ezek után még a megtámadott fél kért bocsánatot. Vajon mi történne, ha bármelyikünk hasonló módon megcibálna, magához rángatna egy államfőt?

Nem ez volt az első eset, hogy kellemetlen incidens előfordulását tette lehetővé a katolikus egyházfő közvetlensége. Talán nem is az utolsó. De látható, hogy létezik másféle erőszakosság is: lelki, verbális jellegű agresszió. Ennek nyomait akár a sajátos módon elterjedt hír kapcsán is felfedezhetjük saját környezetünkben, ahogy a hitet valamiféle politikai fegyvernek tekintő megbukott olasz belügyminiszter pápát kifigurázó videója is hamar népszerű lett az erre fogékonyak körében.

Ki tudja, az illető hölgy milyen tanulságot vont le az esetből... De átgondolnivaló mindannyiunk számára akad:

mit hiszünk el, mennyire járunk utána a valóságnak, s engedjük-e, hogy rossz indulatok, agresszív érzelmek uralkodjanak el rajtunk?

Véssük szívünkbe a pápa üzenetét: a szeretet türelmessé tesz bennünket.