Siket és nagyothalló híveknek és családtagjainak celebrált szentmisét Erdő Péter a Piarista Gimnázium kápolnájában. Kompán Julianna jelelt ezen a misén, vele beszélgettünk...
Az egész országból érkeztek hallássérültek hagyományos karácsonyi szentmiséjükre, melyet most Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek celebrált. A bíboros arról beszélt, hogy Isten arra kér, hogy Jézus követői és tanúi legyünk az élet bármilyen helyzetében. Erdő Péter hozzátette: az embereknek fontos felismerniük, hogyan tudnak a békesség és az áldás hordozói lenni. Karácsony másnapja Szent István vértanú ünnepe. Ő az első hét diakónus egyike volt, akiket a hívők az apostolok segédeivé választottak, ő volt az első vértanú is: "István meglátta a keresztre feszített és feltámadt Jézusban a megváltót."
A liturgia mindvégig két nyelven, hangzó beszéddel és jelnyelven folyt. A hallássegítő készülékkel hallókat indukciós hurok segíti, mely egy, a falba rejtett technikai eszköz, ami a hangot mágneses rezgéssé alakítva juttatja el a hallókészülékhez, amit az képes visszaalakítani hanggá.
Kompán Juliannától azt kérdeztem, milyen is a jelelő nyelv?
- Azt figyelem, hogy nagyon megtanultál artikulálni, hiszen ez is fontos.
-Igen, nagyon fontos az artikuláció is, mert kiegészíti a jeleket. Ugyanúgy, mint a hangzó nyelveknél, minden országnak van saját jelnyelve, és vannak nyelvjárásai. Magyarországon például hét jelnyelvi nyelvjárás van. Ez annak megfelelően alakult ki, hogy hét siketiskola van, és akik azokban az intézményekben tanultak, kicsit különböző jeleket használnak, de megértik egymást.
- Tudsz példát mondani?
- Például a csütörtök. Budapesten a hüvelykujj válltól lefelé mozdul, viszont a váci csütörtöknél a középsőujj és a hüvelyujj összeér, és abból egy kipöccintő mozdulatot teszünk. De teljesen megértik egymást a más-más nyelvjárást beszélők. A tolmácsolás közben sok olyan új szóval is találkozunk, például ilyenek a foglalkozásokhoz kapcsolódó szavak, amelyekre nincsenek még jelek. Ilyenkor a tolmács vagy hirtelen kigondol egy jelet, amely vizuálisan köthető a szóhoz, vagy kénytelen lebetűzni a szót.
- Voltál már ilyen helyzetben?
- Természetesen, elég gyakran adódik ilyen helyzet akár egy konferencián, akár az oktatásban vagy a médiában. Például előfordult, hogy az egyetem gépészeti szakán tolmácsoltam, és ott a gyakorlatnál különböző dolgokat építettek be a motorba. Mivel láttam, hogy miként néz ki ez a motor, hozzá igazodva tudtam jeleket alkotni. Ha egy elméleti órán lettünk volna, valószínűleg csak betűztem volna ezeket a dolgokat.
- Nagyon érdekes az, hogy a jelnyelv mindent leegyszerűsít és képivé tesz ugyanúgy, mint ahogyan a magyar nyelv is egy erősen képi nyelv.
- Igen. Végülis olyan, mintha festenénk egy képet, vagy néznénk egy videót, Például a főzés jele az a mozdulatsor, ahogyan a fakanalat mozgatom az edényben.
- A hit tényleg egy elvont dolog. Mennyire lehet átadni a hittartalmakat?
-Ez nagyon fontos kérdés. A szakdolgozatomat is erről írtam, hogy mennyire fontos a hallássérült személyeknek, hogy olyan tolmácsuk legyen, aki maga is hívő ember. Sok múlik a tolmácsoláson, azon, hogy az a tolmács éppen mit gondol arról az eseményről. Bár nem szabad véleményt alkotnunk, de úgy gondolom, hogy az egyházi tolmácsolásban ez mégis nagyon fontos. Ha én hiszem azt, amiről beszélnek, hiszek Istenben, tudom, hogy Jézus értem jött el a földre, és értem halt meg, akkor teljesen máshogy fogok tolmácsolni, mint egy olyan személy, aki nem is ismeri a bibliai történeteket.
- Ez nagyon érdekes! Magyarán szólva a jelnyelvi tolmácsolás egy magasabb fokú hitelességet kíván meg, mint a hangzó nyelvi tolmács.
- Mondhatjuk így is, igen.
- Tehát az egész gesztusrendszered, az egész személyiséged beszél, és mindenki tudja, hogy a testbeszéd a kommunikációnk hetven százaléka.
- Igen, az arc is nagy szerepet tölt be a jelnyelvben. Tényleg látszik az, ha a tolmács hiteles, és az életével is tud tolmácsolni. Nekem azt mondta egyszer egy siket lelkész, hogy ilyen közegben az a jó tolmács, akinek a szíve is siket. Ez engem akkor nagyon megérintett: Igen, siket szív kell ahhoz, hogy tolmácsoljon valaki. Ezt azóta is tapasztalom, hogy ha vasárnap elmegyek tolmácsolni akár istentiszteletre, akár misére, azoknak a személyeknek nagyon fontos, hogy olyan tolmács legyen ott, aki maga is hisz, és ismeri a Bibliát. Hiszen eleve sokat számít a tolmácsolásban a háttérismeret, például a liturgia kötött részeinek az ismerete.
- Mi például "Isten" jele?
- Fölmutatok az égre.
- Két ujjal?
- Két ujjal,igen. Amikor a gyerekekkel énekelünk, velük is az égre szoktunk mutatni, ha Istenről van szó.
- Hogyan jeleled azt, hogy hinni?
- Az egy nagyon különleges jel, mert a hit nemcsak egyféle lehet. Az egyik jel, amikor úgy hiszek vakon, hogy semerre se nézek.
- Ez olyan, mint a ló szemellenzője?
- Igen. És van az a hit, ami több mint ismeret, amely már Istenbe vetett bizalom is, tehát fejjel és szívvel is történik. A "hiszem" jelénél a fejtől indulunk és a szívnél ér véget a mozdulat. Ebben egy picit több van.
- Ez nagyon szép!
- Nekem is nagyon tetszik. Egy kicsit képivé kell tenni a fogalmakat. Például a Jézus jele nemzetközileg is az, hogy a szögek helyére mutatunk rá. A tenyérbe a másik kéz ujja kerül. Jézus személye sok mindent jelenthet, máshogy gondolkodhatnak róla az emberek, de mégis ez a lényeg, hogy értünk halt meg.
- A Szentlélek hogyan mutatható meg?
- Ez egy szóösszetétel: a szent és a lélek.
- Hogyan jelelhető a szent?
- Ezt a különböző felekezetek máshogy jelelik.
- Még a siket ökumenére is szükség van ezek szerint...
- Igen. Legalább négy-ötféle jel van rá. Az egyik szent, a tiszta jelből jön. Arra utal, hogy ami szent, az tiszta. Van, aki a glóriát mutatja a fej fölött a szenthez. Van, aki más kézformával, de szintén a fejtől indul: a dicsfényre utaló mozdulatot tesz. Sok olyan jel van, amely olyan, mintha egy festményről lenne leszedve.
- És a Lélek?
- Mintha egy L betű lebegne a szívnél.
- Te hogy jeleled a Szentlelket?
- A tisztával azonosítom, azt a jelet használom inkább.
- Tiszta és Lélek.
- Igen. Igazából sok múlik azon, hogy ki ül velem szemben, és neki milyen szókincse van.
- Ahogy beszélgettek egy idő után rájössz, hogy neki mit hogyan kell tolmácsolni?
- Igen, az gyorsan kiderül, hogy mennyire kell egyszerűsíteni vagy mennyire követhetem az ott elhangzó szöveget. Mert van olyan, aki minden szót fog érteni, de olyan is előfordul, hogy valaki nem ismeri az elhangzott idegen szavakat, akkor először még mindent magyarra kell fordítani, és a magyart a jelnyelvre.
- Ez már dupla tolmácsolás!
- Valóban.
- Ez egyfajta pedagógia is?
- A tolmács nemcsak egy szolgáltatást nyújt. Itt nagyon sok a szociális- és a pedagógiai része is. Például én letolmácsolom azt is, hogy most csöndben kell maradni, mert a többiek csöndben vannak, mert várjuk, hogy beérkezzen a lelkész, vagy éppen orgonaszó van. Fontos, hogy a siket is tudja, hogy mi van körülötte: csönd vagy éppen hangzavar van még az elején, amikor érkeznek az emberek.
- Hogy mutatod a hangzavart? ... A két kéz összevissza járkál, ilyen káoszt mutat egy kicsit.
- Igen. Fontos ezeket is jelezni.
- Akkor ezt jelenti az, hogy a szíve is siket, amikor a tolmács empatikusan beleképzeli magát a siket helyzetébe?
- Vannak olyan esetek, amikor átfolyik a tolmácsokon az, ami elhangzott, de vannak olyan helyzetek, amikor bennünk is megmarad az üzenet. Kilépünk a templomajtón és utána még tudunk beszélgetni róla. Van olyan hallássérült, akivel még a templom előtt is beszélgetünk az elhangzottakról.
- Hogyan találnak meg az emberek?
- Tolmácsszolgálatok működnek az országban sokfelé. Budapesten van három is. A siket személy küld egy megrendelést, hogy hány órakor, hol, milyen időtartamra van szüksége tolmácsra, és akkor a tolmácsszolgálat keres hozzá megfelelő tolmácsot.
