A legsekélyebb vizek helyett az óceánok legmélyebb pontján alakulhatott ki az élet. A Qubit oldala emlékeztet, hogy a Charles Darwin 1859-ben közzétett tételei óta elfogadott evolúcióelmélet szerint a Földön először sekély vizekben jelenhetett meg az élet, vagy ahogy a természettudós egy levelében írta: egy „meleg kis pocsolyában, mindenféle ammónia és foszforsók, fény, hő, elektromosság stb. jelenlétében vegyi úton egy proteinvegyület jött létre, készen állva az eljövendő komplex változásokra.”
A University College London (UCL) kutatói azonban most arról írnak, hogy az óceánok fenekén kialakuló hidrotermális kürtők környezetéhez hasonlító meleg, lúgos tengervízben protosejteket sikerült előállítani.
A hidrotermális kürtők leggyakrabban az óceánközépi hátságokon, a kéreglemezek határain alakulnak ki, ahol a feláramló magma felhevíti a vizet, és a magas hőmérséklet hatására jelentős mennyiségű ásványi anyag oldódik ki.
Az így létrejött lúgos környezetben úgynevezett kémények, vagyis ásványi anyagban gazdag források alakulnak ki, amelyek megkönnyítik a hidrogén és a szén-doxid közötti kémiai reakciókat, hogy azok egyre komplexebb szerves vegyületeket formáljanak. A kutatók szerint a világ legősibb fosszíliái is így alakultak ki.
Az eredmények szerint a hosszabb szénlánccal rendelkező molekuláknak hőre van szükségük, hogy protosejtté tudjanak alakulni. A friss protosejtek elektromos töltését lúgos oldattal biztosították, míg a sós vizes környezet a stabilitásukért volt felelős. „A kísérleteink során létrehoztuk az élet egyik legalapvetőbb építőelemét, ráadásul olyan körülmények között, amelyek sokkal inkább emlékeztetnek az ősi környezetekre, mint a legtöbb laboratóriumi kutatás” – mondta Jordan.
A kutatók szerint ezzel nincs egyértelműen bizonyítva, hogy honnan is eredeztethető a földi élet, de azt megerősítették, hogy nem lehet kizárni az óceánok mélyét, mint lehetséges származási helyet. A hidrotermális kürtők ráadásul nem is csak a Földre jellemzőek, azokat ugyanis már a Jupiter és a Szaturnusz jeges holdjain is megfigyelték, így a UCL kutatói szerint a Földön kívüli életet kutató űrmissziókban is ezeken a helyeken érdemes nézelődni.
A University College London (UCL) kutatói azonban most arról írnak, hogy az óceánok fenekén kialakuló hidrotermális kürtők környezetéhez hasonlító meleg, lúgos tengervízben protosejteket sikerült előállítani.
A hidrotermális kürtők leggyakrabban az óceánközépi hátságokon, a kéreglemezek határain alakulnak ki, ahol a feláramló magma felhevíti a vizet, és a magas hőmérséklet hatására jelentős mennyiségű ásványi anyag oldódik ki.
Az így létrejött lúgos környezetben úgynevezett kémények, vagyis ásványi anyagban gazdag források alakulnak ki, amelyek megkönnyítik a hidrogén és a szén-doxid közötti kémiai reakciókat, hogy azok egyre komplexebb szerves vegyületeket formáljanak. A kutatók szerint a világ legősibb fosszíliái is így alakultak ki.
Az eredmények szerint a hosszabb szénlánccal rendelkező molekuláknak hőre van szükségük, hogy protosejtté tudjanak alakulni. A friss protosejtek elektromos töltését lúgos oldattal biztosították, míg a sós vizes környezet a stabilitásukért volt felelős. „A kísérleteink során létrehoztuk az élet egyik legalapvetőbb építőelemét, ráadásul olyan körülmények között, amelyek sokkal inkább emlékeztetnek az ősi környezetekre, mint a legtöbb laboratóriumi kutatás” – mondta Jordan.
A kutatók szerint ezzel nincs egyértelműen bizonyítva, hogy honnan is eredeztethető a földi élet, de azt megerősítették, hogy nem lehet kizárni az óceánok mélyét, mint lehetséges származási helyet. A hidrotermális kürtők ráadásul nem is csak a Földre jellemzőek, azokat ugyanis már a Jupiter és a Szaturnusz jeges holdjain is megfigyelték, így a UCL kutatói szerint a Földön kívüli életet kutató űrmissziókban is ezeken a helyeken érdemes nézelődni.
(Forrás: quibit; fotó:pixabay)
