Érdekes jelenséget vizsgál a valaszonline cikke: az utóbbi évek születésszámait  és termékenységet vizsgálták, meglepő eredményre jutottak.

Fordulat látszik a demográfiai helyzetben: a születésszám harmadik éve tartó csökkenése után idén az első félévben a termékenység is visszaesett. Az eddigi demográfiai siker nagyrészt két kiugróan termékennyé váló társadalmi rétegnek volt köszönhető: az alacsony iskolázottságú, nagyon fiatal vidéki szegényeknek és az érett, zömmel értelmiségi nőknek.

A családtámogatások növelése annak ellenére is komoly eredményt hozott, hogy a születések száma összesen csak három évig emelkedett folyamatosan, a 2013 és 2016 közötti időszak után már 2017-ben csökkenésnek indult, ami azóta is tart. A tavalyi volt a valaha mért harmadik legrosszabb születésszám Magyarország történetében. Ha jelentősen csökken a népesség, az megroppantja a munkaerőpiacot, csökkentheti a gazdaság teljesítményét, felborítja a generációk közötti egyensúlyt, megterheli az egészségügyet és fenntarthatatlanná teszi a nyugdíjrendszert.

A családpolitikai intézkedések sikere ezért nem kormánypártiság vagy ellenzékiség kérdése; politikai törésvonalakon túlmutató, nemzeti kérdés (vagy annak kellene lennie).

Magyarország legnagyobb problémája nem a harmadik, hanem a második gyermekek – illetve az utóbbi években az elsők – meg nem születése. A 2016-ig tartó növekedés ugyan jelentős, de a magyar termékenységi adat így is messze elmarad a szintén népesedési gondokkal küzdő legtöbb nyugat-európai ország mögött.

Már az idén januári termékenységről szóló adat is alacsonyabb volt a 2018 első hónapjában közöltnél, és ez minden adatközlésnél így is maradt a Központi Statisztikai Hivatal gyorsjelentése szerint. Ha nem lesz erős a második félév, akkor nyolc év után először csökkenhet ez a mutató. 

A változások mögött nem állhat Orbán Viktor idén februárban bejelentett családpolitikai csomagja, az új támogatások pozitív következményei sem érzékelhetőek még az idei eredményeken, legfeljebb az év utolsó hónapjainak számait húzhatják meg.

A 2016-os csúcs elsősorban két társadalmi rétegnek volt köszönhető. A gyermekvállalási kedv ugyan szinte minden életkorban nőtt, de a legnagyobb emelkedést a 15-19 és a 29-38 év közötti nőknél mérték. Ez utóbbin nem lepődhetünk meg, hiszen a kormány számos intézkedése a dolgozó, magas jövedelmű, elsősorban harmadik gyermeket váró családoknak kedvez (gyed, családi adókedvezmény, csok). 

Meglepőbb az első kategóriában lévők növekvő termékenysége. Nagyon fiatal, alacsony iskolázottságú, döntően vidéki lányokról van szó, akik körében igen magas a hajadonok aránya, és az országos átlagnál messze többször fordul elő, hogy nem tudják vagy akarják megnevezni a gyermek édesapját. Ez a kör csak az alanyi jogon járó kedvezményekre számíthat (családi pótlék, gyes), de ezeknek az összege immár tizenegy éve nem emelkedik, vagyis évről évre csökken az értéke és az ösztönző hatása is. A kormány kínosan ügyelt arra, hogy a családtámogatási intézkedések az inaktív családokra ne gyakoroljanak vonzerőt. A szegény fiatal anyákról azt is tudjuk, hogy jellemzően első gyermeket vállalnak, a kormányzati támogatások pedig éppen az elsőszülötteknél a legalacsonyabbak (hiszen azok azért általában „maguktól is megszületnek”). A 15-19 éves körben mégis 25 százalékos volt a termékenység-növekedés. 

A másik csoportban, az érett nők között érthetőbb, ha vonzónak találták az új lehetőségeket, hiszen körükben magas a harmadik gyermek vállalása, ami gyakorlatilag adómentessé, esetleg még járulékmentessé is teheti a jövedelmüket. Ebben a körben 20 százalék körüli volt a növekedés 2011 és 2016 között. Vagyis az a két társadalmi csoport, amely a legjobban rezonált a családpolitikai intézkedésekre, több szempontból is éppen ellentétes egymással: nagyon fiatal és érett nők, iskolázatlanok és magasan képzettek, szegények és vélhetően egészen jómódúak alkotják ezeket. Egyiknél egyáltalán nem akarták ösztönözni a gyermekvállalást, attól tartva, hogy a gyerekek is szegények lesznek, a másik társaságra viszont célcsoportként tekintettek a program összeállításánál. 

A diplomás nők csoportja is érdekes, mert a termékenységnövekedést csak a harmincas éveik második felében járóknál figyeltek meg.

A felsőfokú végzettségűeknél az egy nőre jutó gyermekszám összességében még csökkent is annak ellenére, hogy – kimondatlanul – éppen őket célozták a kormányzati intézkedések.

A diplomások azonban olyan későn alapítanak családot, hogy gyakran nem képesek megvalósítani a terveiket. 

A használt lakásokra igénybe vehető támogatás különösen fontos a cigány fiatalok számára. Gyakran ők maguk is nagycsaládok gyermekei, telepi körülmények között, jobb esetben egyszobás C-lakásokban laknak, és a nyomott helyi ingatlanárak mellett az alacsony összegű állami támogatás is lehetőséget nyújt az önálló életkezdésre. 

A családtámogatások köre az évek során jelentősen bővült. Az új juttatások azonban még erőteljesebben célozzák a középosztályt, amit a kormány az előzetes biztosítási jogviszony kikötésével valósít meg. Emiatt a szegény családok vagy kiesnek, vagy legális munkavállalásra kényszerülnek, ami késleltetheti az újabb gyermek vállalását. 

Az anyák számának erőteljes csökkenése abból adódik, hogy a 2004-ben született „belépő” korosztály harmadával kisebb létszámú, mint a demográfiai szempontból „kilépőnek” tekintett 1969-esek. Ez magyarázza tehát az idei alacsonyabb születésszámot. 

Pedig a 2019-es év még viszonylag szerencsésebb, mert egy nagyon fontos korosztálynál, a 25-34 éves anyáknál még nincs visszaesés, és tőlük születik a babák 60 százaléka. 

A legnagyobb szerepe a demográfiai adatok javulásának a legnépesebb városban, Budapesten lehetne, de a fővárosban az év első hat hónapjában a születésszám még a 2011-es fekete esztendő számait is alulmúlta.
Az ország GDP-termelésében élen járó megyék a sor végén kullognak a termékenység terén. 

Két megye, Borsod és Szabolcs tehát sokkal fontosabb szerepet töltött be a születésszám növekedésében, mint a főváros. A két térség általában hasonlóan viselkedik, 2011 és 2016 között az első félévi adatokat vizsgálva mindkettőben messze az országos átlagot meghaladó születésszám-növekedés volt tapasztalható.

Az idei első félévi 6 százalék feletti születésszám-csökkenés merőben szokatlan az északi megyében, valami változást jelez, vagy jelezhet, ha tartós marad. (Ne feledjük, egyetlen hónap is képes átírni akár egy teljes év születési trendjét, 2017 májusában például ritkán látott, 10 százalékos bébibumm következett be vélhetően a magyar labdarúgó válogatott eb-sikere miatti eufória hatására.)

Szabolcs általában az ország második-harmadik legmagasabb termékenységű megyéje, ám ott már korábban változás kezdődött, 2017 óta csökken a teljes termékenységi mutató.

Az évtized csúcsévében, 2016-ban száz nőre vetítve – egész életük során – 26-tal több gyermek született volna az országos átlagnál, tavaly viszont már csak 14 volt a többlet. Az első félév 0,3 százalékos születésszám-emelkedése itt is változást sejtethet.

Valami történik azokban a megyékben, ahol a legnagyobb számban él a hazai cigányság, mindez pedig alapvető hatással van az egész országra.

A többségi társadalom gyermekvállalási szokásai már a 90-es években megváltoztak, a nők nagyobb arányban dolgoztak és tovább tanultak, mint korábban, későbbre tolták az anyává válás időpontját. 

A cigányság viszont még ezt a korábbi termékenységi mintát követi, a nők kisebb arányban dolgoznak és tanulnak tovább, emiatt korábban szülnek. Ha a cigányság felzárkózik a többségi társadalomhoz, nagyobb arányban válnak munkavállalóvá és a fiatalok több időt töltenek az iskolapadban, akkor a termékenységi görbéjükön is változás várható. A növekvő foglalkoztatási adatok mellett ez akár örömteli változások jele is lehet. 

(Forrás és kép: valaszonline.hu)