Hogy mennyire teszik tönkre a márkák ifjaink életét, az jelenleg felmérhetetlen. De ki tehet arról, hogy mit húz fel a gyerek? Mit kéne felhúznia, hogy jobb legyen?

Nekem úgy tűnik, annyi ruha van a világon, hogy ha felfedeznénk egy új bolygót, ahol szintén emberek élnek, csak meztelenül – akkor azokat is fel tudnánk öltöztetni tetőtől talpig és bőven maradna még néhány új bolygóra való. Néha álmodom arról, hogy csak három póló lesz a szekrényemben, egy nadrág és egy vasárnapi öltözék. Pedig nincs sok ruhám. Valahonnan mindig jön egy új bármi, vagy valami, ami persze kell. Mert adják, vagy jó vásárnak tűnik.

Ennek egyik eredője, hogy baráti körömben általában én voltam a legcsóróbb, és a többiek mindig megsajnáltak egy pár ruhadarabbal. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy csomó ruhám lett. Férfiléptékben persze, de nekem sok. Előszeretettel ajándékozom én is tovább, s hála Istennek, mindig van, aki örömmel fogadja.

Luca lányom három évesen már odafigyelt a ruházkodására és mostanra (hatévesen) nagyon komoly elképzelései vannak arról, hogy mit is szeretne felhúzni. Zöldfülű apukaként azt gondoltam, Marci fiamnak nem lesznek allűrjei, hiszen ilyet egyikünktől sem látott.  Na meg fiú. Két és fél évesen üvöltött egy másik cipőért, s azóta is rendszeresen átöltözik s nagy gonddal választja ki a neki megfelelő szetteket – az óvodába. Négyévesen.

Ezek persze nagyon cuki dolgok és öröm rájuk nézni, de hogy később mi lesz, fogalmam sincs. Egyedül azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy az önértékelésük egészséges legyen és ne a ruha szabja majd meg, mennyire értékesnek érzik majd magukat. Nincsenek tuti receptek, csak az biztos, hogy főzni kell. Amennyire lehet, szívből. Csak úgy érdemes.

Mára elérték a világ vezető cégei, hogy a kamaszok ruházatából meg lehet állapítani, mennyi figyelmet kaphatnak biztosan, mennyire lehet szükségük, mi az elképzelésük arról, hogy a világ hogyan működik.  Minél több a felirat, minél feltűnőbbek a színek, annál nagyobb szükségük van arra, hogy a ruha mögé nézzen valaki. Ami a telefonos, márkás, menős, mindentudós mikro-univerzumukban ritkán adatik meg.

Csak az akar feltűnni, aki úgy érzi, alá van merülve. Ha magamat teljes és visszavonhatatlan, egyedi értéknek tekintem, akkor tudom, hogy egy egyedi világmárka vagyok. Hogy senki a világon nincsen rajtam kívül, aki pont ugyanúgy hordja a bőrét, mint én és ez mérhetetlen biztonság számomra.

És ha az aktuális trend szerint nem vagyok „szép”, akkor is számtalan olyan dolgom van, ami csak belőlem jön ebbe a világba, ami nem jöhet másból, amiért teljesen egyedi vagyok.  És bárki bármit mondhat, nem lesz ez másként, mindig egyedi leszek. Nem kell senkivel sem versenyeznem, mert a világegyetemben egy nekem szabott, egyedi kategóriában vagyok.

És Te is, aki ezt olvasod.

Ezek nagyon motiváló és szép, majdnem gyönyörű mondatok, de nagyon nehéz elhitetni a kamaszainkkal.  Ha én azt mondogatom nekik, hogy jól néztek ki, mindig nagyon örülnek és hitetlenkednek. Néha úgy tűnik, kicsit el is hiszik, vagy nagyon el akarják hinni. Aztán kilépnek a Gyermekek Átmeneti Otthonának kapuján s nagyjából az iskoláig látnak húsz óriásplakátot, ha van telefonjuk egy csomó felvillanó reklámot és élőben pedig klikkesedett, menő kortársakat, akiknek több és szebb és jobb van mindenből.

Pulcsiból, nadrágból, cipőből, telefonból, tabletből, nyakláncból, sminkből, bicikliből. Apából, anyából. Szeretetből?

A látszat csal, gazdagnak tűnő gyermek s lehet odabent nagyon csóró, bántalmazott és elhanyagolt is, csak az nincs ráírva. Legalábbis nehezebben kiolvasható.

A vastag smink is egy arcot borító sál azoknak, akik nem hiszik el, hogy szépek.  Milliárdos üzlet az alacsony önbecsülés. 

Minél kevésbé fogadja el magát valaki, annál bizonytalanabb, zavartabb lesz és annál biztosabb, hogy külső, megfogható dolgokban próbál magának önbecsülést és magabiztosságot szerezni. Vásárolni fog.

Az aktuális trend mindig valami olyan, amire költeni kell. Venni kell ruhát, terméket, kaját, bármit, amit ha magára, vagy magába aggat, azzal növelni tudja a benne lévő jó méretét. A reklámok háttérüzenete az, hogy ha nem fogyasztasz: kevés vagy. Mikor egymást megbántjuk, megalázzuk, megszégyenítjük, akkor is azt sugalljuk: kevés vagy. Nem vagy úgy se jó, se elég, ahogy vagy. 

Azt nem gondolnám, hogy a zsákruhában járás és virágkoszorút hordás megoldás lenne.

Arra van nagy szükség, hogy ne hagyjuk, hogy bárki azt gondolja: több, ami rajtunk van, mint az, ami bennünk van.

Csodálatos vagy. Aki ezt nem hiszi, járjon utánad.