Lángokban áll a világ, de a természet nem önszántából szenved. Leginkább az emberiség van bajban, és valószínűleg sokáig abban is marad, hiába sikerülne megvédeni a fákat, tengereket.
A sport és a politika mellett az elmúlt napokban az Amazonas élővilága is feliratkozott azon dolgok listájára, amelyekhez mindenki ért. A még annál is hozzáértőbbek jóvoltából egyre többet tudunk meg szép lassan a világ más erdőtüzeiről, a kémiai/biológiai anyagcserék körforgásának valódi mechanizmusáról, a brazil kormány és más nemzetek politikai kapcsolatrendszerének sajátosságaiba is egy kicsit jobban belelátunk.
Ez a felénk áradó tengernyi információ akár hasznos is lehet, amennyiben segít bennünket saját világunk jobb megértésében, személyes felelősségünk felismerésében, a természeti kincseink megóvása iránti elkötelezettségünkben.
De veszélyeket is hordoz magában a fotelből való Amazonas-szakértés, amennyiben arra használjuk akár magát a helyzetet, akár az újabb és újabb hírmorzsákat, hogy jól odadörgöljük a másik személy, másik csoport, másik szekértábor orra alá, hogy na, bezzeg, látod... Sajnos ennek a "majd én megmutatom, hogy ebből a problémából is ki tudom hozni az én fent, te lent relációt" hozzáállásnak a nyomait is bőven megtapasztalhatjuk bozótostól afrikai erdőtüzeken át Bolsonaro elnök tevékenységének értékeléséig.
A mai napig tartja magát a vélekedés, hogy a katolikus egyház el van maradva a valóságtól, lassan reagál az aktuális kihívásokra. Bőven tudnánk olyan példákat hozni, amelyek kétségkívül erősítik ezt az elgondolást, ám az Amazonas régiójának esetében üdítő kivételnek lehetünk tanúi. Olyasvalaminek, amely sajnos nem nagyon kerül az alkalmi "szakértők" látókörébe, pedig igazán megérdemelné.
Bár az Amazonas erdőtüzeiről csupán néhány napja zajlik élénk diskurzus a média fősodrában, a katolikus egyház Ferenc pápa 2018 januárjában tett perui látogatása óta készül a most októberben kifejezetten erre a térségre fókuszáló szinódusra, amelyet egy előszinódus előzött meg, a munkadokumentumot pedig idén júniusban közzé is tették. A közelgő fontos esemény kapcsán a katolikus egyházfő idén augusztus elején a La Stampa című lapnak interjút is adott, amelyben rámutatott, hogy a természet értékeinek a védelme nem "zöld", környezetvédelmi törekvés, hanem az emberiség közösségének szolgálata. Ahogy a pápa 2015 nyarán közzétett Laudato si kezdetű enciklikája sem elsősorban környezeti, hanem szociális témájú írás.
Néhány idézet az interjúból:
"– Szentatya, mitől tart leginkább bolygónk szempontjából?
– A biodiverzitás eltűnésétől. Új halálos betegségektől. A természet olyan megváltoztatásától és pusztításától, amely az emberiség halálához vezethet."
"– Melyek az Amazonas-medence megvédésének akadályai?
– A lakosság életét és a térséget fenyegető veszélyek a társadalom uralkodó rétegeinek gazdasági és politikai érdekeiből származnak."
"– Mi a követendő út a migránsok témájában?
– Mindenekelőtt: sosem szabad megvonni a legfontosabb jogot, az élethez való jogot. A bevándorlók elsősorban azért jönnek, mert háború vagy éhség elől menekülnek, a Közel-Keletről és Afrikából. Ami a háborúkat illeti: keményen dolgoznunk és harcolnunk kell a békéért. Az éhezés főleg Afrikát érinti. Az afrikai földrész kegyetlen átok áldozata: a kollektív képzeletvilág szerint mintha ki kellene zsákmányolni. Ellenben a megoldás egyik része a beruházás, hogy segítsük megoldani problémáikat és így megállítsuk a migrációs áramlatokat."
"az őserdők kiirtása az emberiség kiirtását jelenti"
Ma, 2019 nyarának végén a világ népe alighanem jobban érti, hogy Ferenc pápa természeti alapú elkötelezettsége valójában az emberre figyel – értünk, a globális társadalomért aggódik. Ahogy az Amazonas szinódus sem az őserdőket, a fákat, a bozótost akarja önmagában megvédeni, hanem az ott élő embereket kívánja szolgálni, támogatni. Ha úgy tetszik, megvédeni – a kapzsiságtól, a kizsákmányolástól, az elmagányosodástól, válaszokat keresve korunk kihívásaira.
És ahogy nem csupán Dél-Amerikában okoznak borzasztó károkat az erdőtüzek, hanem szinte a világ minden pontján – Szibériában ráadásul a mennyiségileg kevesebb tűzeset drámaibb hatással bír, mint Amazóniában –, úgy a társadalmi feszültségkeltések, lélekromboló ember-ember elleni "gyújtogatások" is globális megoldásért kiáltanak.
Ferenc pápa nagyon is érti az idők szavát. Abban a bizonyos interjúban szóba kerül Európa helyzete, így a migráció jelensége is, de említést nyer a szuverenizmus aggasztó megjelenése, még egy hitleres hasonlat is elhangzik.
Lángokban áll a világ. Nem mindegy, hogy saját tevékenységeinkkel inkább tápláljuk a károkozó szellemi tüzeket, vagy lelki, szociális, társadalmi tűzoltóként a megbékélés előmozdításán fáradozunk.
Erről a témáról beszélgettünk a Bonum Televízió műsorában, a felvétel az alábbi videón látható. A részletek iránt fogékony olvasók kedvéért jelzem, hogy nem a globális felmelegedést szimbolizálandó viseltem rövidnadrágot. Vidéken élek, s amikor a felkérés érkezett a szerkesztők részéről ("Mikor járok legközelebb Budapesten, mert behívnának a stúdióba ebben a témában..."), épp a fővárosban voltam, a Sziget fesztiválon készítettem interjút. Mivel aznap volt egyes híradások szerint a nyár legmelegebb napja, a helyszínhez és az időjáráshoz igazodó öltözéket választottam, így válaszoltam aztán a műsorvezető felvetéseire is.
