A második világháború közepén egy fiatal amerikai katona beleszeretett egy francia lányba. Most, 75 év elteltével találkoztak újra - ez akár egy izgalmas-romantikus film forgatókönyve is lehetne, de ennek a szerelemnek minden történését az élet írta.

Kara Troy Robbins 24 éves volt, amikor 1944-ben megismerkedett a 18 éves Jeannine Ganaye-jal. Gyorsan egymásba szerettek, de a háború ismét közbeszólt: két hónap múltán Robbinst máshova vezényelték.

- Mondtam Jeannine-nek, hogy visszajövök érte...

- Sírtam, amikor elment a teherautóval. Nem akartam, hogy visszatérjen Amerikába - mondja Jeannine.

A most 93 éves francia nő a háború után férjhez ment, öt gyermeke született.

A most 97 éves amerikai veterán hazájába visszatérve megnősült - 70 évet élt feleségével, Liliannal, aki 2015-ben hunyt el. Jeannine-t azonban soha nem felejtette el - képét évtizedeken át őrizte.

Amikor francia újságírók világháborús veteránokról forgattak dokumentumfilmet az Egyesült Államokban, Robbins megmutatta nekik Jeannine fotóját.

- Biztos, hogy soha nem fogok találkozni vele - mondta az újságíróknak Robbins, mert feltételezte, hogy egykori szerelme elhunyt, de szeretett volna visszatérni a faluba, szerette volna megismerni a családját, amikor Franciaországba látogat a normandiai partraszállás (D-day) 75. évfordulóján.

- Él, és várja Önt! - mondták Robbinsnak, amikor első találkozásuk helyszínétől alig 40 kilométerre, a Montigny-lès-Metz-i nyugdíjas otthonban megtalálták Jeannine-t.

A nyugdíjas otthonban megszervezték a találkozójukat - boldogan, csillogó szemmel ölelték meg egymást.

– Mindig szerettelek, a szívemben őriztelek – mondta Robbins Jeannine-nak, és megmutatta az asszonynak a 75 éves fotót.

– Ó!– kiáltott fel meglepetten Jeannine. - Miért nem jöttél vissza hamarabb? Vártalak...

– Amikor megházasodsz, már nem tudod megtenni – felelte Robbins.

Búcsúzáskor megígérték egymásnak, hogy újra találkoznak.

– Szeretlek, te lány – mondta Robbins, és 75 év után, könnyes szemmel, megcsókolták egymást.

"Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.
Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
a folyóvizek sem boríthatnák azt el"

(Forrás: aleteia.org)