Defektet kaptunk. Szerencsére nem a semmi közepén - éppen egy gumiszervizzel szemben.

Mindenki ilyen defektről álmodik: verőfényes napsütés, enyhe szellő, kis sebesség, biztonságos félrehúzódási lehetőség... És az út túloldalán nagy betűkkel: GUMIS. Két nő ennél jobb defektet szerda délelőtt nem kívánhat!

A műhely előtt két úriember üldögél, cigarettafüstbe burkolózva. Köszönünk, visszaköszönnek. Elmondjuk, mi járatban tértünk be hozzájuk, tudnak-e segíteni.

Összenéznek, melyikük mozduljon? A rövid dilemmát a műhelyből kilépő, főnöknek tűnő társuk dönti el: egyiküket elküldi kipróbálni egy autót, de a másikat, az ősz szakállast "megnyertük".

- Emelő van? - nyomja el a csikket, én meg már nem is érzem olyan tökéletesnek ezt a napot...

- Nem tudom - felelem az első defektesek bizonytalanságával, ő meg száját elhúzva, kelletlenül kászálódik.

Keresztkulccsal kezében megáll az autó mellett, nézi, ahogyan szétszedem a csomagtartót, előbányászom a pótkereket, és megállapítom, hogy nincs emelő.

- Akkor most mit csináljunk? - kérdi tőlem...

Persze sejtem, hogy a kérdés költői, de azért megpróbálkozom az "esetleg a műhelyből nem lehetne hozni egy emelőt?" kérdéssel, de fejcsóválása egyértelművé teszi, hogy mi semmit nem fogunk közösen csinálni.

Együttműködésünket és a kocsit lezárva bandukolunk hazafelé.

Egy utcányira tőlünk (érdekes, eddig fel sem tűnt...) hatalmas molinó hirdeti: GUMIS.

Bizonytalanul bemegyünk a kapun.

- Jó napot kívánok! Miben segíthetünk? - szólít meg egy jóképű fiatalember, keresztkulccsal kezében.

Bizonytalanul visszaköszönünk, elmondjuk, mi járatban. Behív a műhelybe, "ne a napon várakozzanak", amíg útjára bocsátja előző kliensét. Beköszön a kollégája is, főnöknek tűnő férfi, vele beszéli meg, hogyan tovább.

- Tessenek jönni! - mutatja az utat az autójához, és alig negyed óra múlva a pótkeréken ugyan, de kigurulhatunk a parkolóból.

A többi ment, mint a karikacsapás. Sőt! Az összes kereket átnézve gumicserét is beütemeztünk: átbeszéltük az ár-érték arányt, és tanácsait figyelembe véve rendeltünk egy új garnitúrát.

Tanulság?

1. A kedvesség nem kerül semmibe, de kifizetődő!

2. A jómodor nem életkor függvénye!

3. Nagyon nem mindegy, hogy valakinek iszonya vagy viszonya van a munkával...