A vándorló Krisztust és Szent Eleket (latinosan Alexius) ábrázoló kép  csaknem kilencszáz évig maradt rejtve kiváló körülmények között, így megőrződtek élénk színei.

Nagyméretű, elfalazott, középkori freskót találtak Rómában a Sant’Alessio templomban, az Aventinus dombon.
A lelet rendkívüli – állítja Claudia Viggiani művészettörténész, az alkotás föltárója, – valóságos  ikonográfiai ritkaság annak a két személynek az ábrázolása, akiket a jelenleg látható részeken azonosítottunk: minden valószínűség szerint Szent Elekről van szó, és a vándorló Krisztusról.

A freskón fekete háttér előtt áll a két, részleteiben igen kidolgozott alak: a bíborszínű palást, amely a zarándok ruháját fedi, Krisztus hatalmát fejezi ki, felemelt kezével mintegy áldást ad, arca derűs.

Az ANSA hírügynökség szerint a felfedezés hosszas kutatómunka eredménye, s kisebbfajta rejtély megoldása. Minden egy levéltári kutatással kezdődött – meséli Viggiani, akinek kíváncsiságát fölkeltette egy 1965-ből származó levél, amelyik „remek állapotban megmaradt freskóról” beszél, és véletlenül bukkant elő amikor a harangtorony megerősítésének a munkálatait végezték. A dokumentum azonban nem utalt a templom nevére, a feljegyzés készítője, aki annak idején rácsodálkozott a színek szépségére, úgy döntött, visszafalaztatja az átjárót, így megőrizve háborítatlanságát.

Nem volt egyszerű, de égül csak rábukkantam – jelentette ki a művészettörténész.

Egyelőre a XII. század közepén készült freskó nem látogatható, néhány hónapja rögzítette az állapotát Susanna Sarmati restaurátor. A feltárt festmény kilencven centiméter széles és több mint négy méter magas. Legalább is ennyi került belőle napvilágra, a másik felét még mindig fal takarja.

Tartozunk annyival a rómaiaknak, hogy feltárjuk számukra a teljes alkotást, ami további meglepetéseket tartogathat számunkra – állítja Claudia Viggiani.

Szent Elek (Alexius) késő ókori római remete Rómában született 363 körül és ugyanott halt meg 417. július 17-én.

(Forrás és fotó: Corriere della Sera)