A Momentum alelnöke, frissen megválasztott EP-képviselő "lelkészgyerek" minőségében is nyilatkozott vallás és állam viszonyáról, zöldpolitika és liberalizmus ellentmondásairól, abortuszról és fogamzásgátlásról.

– A Momentum színre lépésének idején, körül-belül két évvel ezelőtt egy keresztény politikusokkal készített interjú-sorozatban szerettem volna megszólaltatni, mint közéleti pályára lépő evangélikus lelkészgyereket. Akkor nem vállalta, mondván, a Menedék Egyesületben végzett munkája miatt nem vállal nyilvános szereplést, a Momentum munkáját inkább háttérben segíti. Azóta viszont nagyon is terepe lett a nyilvánosság.
– Amikor ezután nem sokkal, 2017 novemberében felkértek, hogy legyek a harmadik kerületben önkormányzati képviselőjelölt, választanom kellett a civil lét és a politika között. Mivel a politikát választottam, nem volt kérdés, hogy frontvonalba állok és vállalom mindazt, ami ezzel jár. Addigra a civil munkám nagy része arról szólt, hogy hogyan maradjunk életben a Stop-soros törvénycsomag és az azt megelőző civil vegzálás miatt.

Az volt a felismerésem, hogy az a munka, amit eddig civilként végeztem, most politikai térbe kell, hogy kerüljön, hogy aztán legyen hova később civilként visszatérnem. A civil szervezetek ma a túlélésért küzdenek nehezen tudnak érdemi munkát végezni. Ahhoz, hogy menekült-ügyben vagy más szociális ügyben segíteni tudjak, először ezt a helyzetet kell megváltoztatni.

Most mindenkinek, akinek lehetősége van arra, hogy kiálljon a rendszerellenes gondolatai mellett és aki képviselni akarja az embereket, politikai térben kell ezt megtennie és utána lehet visszatérni a civil szférába.

– Az EP-választás eredményei azt mutatják, hogy az eddig előtérbe nem tolt, főként női ellenzéki jelöltek nagyon jól szerepeltek. Mi ennek az oka?
– Azzal kapcsolatban, hogy a magyar társadalom mit fogad el és mit nem, mennyire nyitott és mennyire nem, van egyfajta konszenzus. Emiatt az újat nem merik kipróbálni az emberek. Van egy erős elgondolás, hogy a politikusnak hogyan kell kinéznie, hogyan kell felöltöznie. Mi úgy politizálunk, hogy megmutattuk: nem az a legfontosabb, hogy az ember öltönyben, nyakkendőben vagy kiskosztümben nyilatkozik, hanem az, hogy amit mond, azt őszintén és hitelesen tudja-e képviselni. Azt gondolom, hogy a női jelöltek sikere azt is mutatja, hogy ugyan egy nagyon macsó, konzervatív társadalomban élünk, de az emberekben van már nyitottság arra, hogy valami mást lássanak. Önmagában az, ha valaki nő, nem lehet hátrány a politikában, ha hitelesen és őszintén tud megnyilvánulni. Mivel az EP-választásoknak kisebb belpolitikai tétje van, ezért az emberek hajlandóbbak őszintén, szívük vagy világnézetük, szimpátiájuk vagy meggyőződésük alapján szavazni. Az, hogy az ellenzéki oldalon a nők által vezetett listák sokkal nagyobb arányban nyertek, azt is mutatja, hogy van nyitottság a magyar társadalomban a női politikusok felé. Ennek számomra volt egy olyan üzenete is: azt már láttuk, hogy mit tudnak az öltönyös férfiak, nézzük meg, mire képesek azok a nők, akik ezt a kampányt nagyon keményen, kedvesen és emberközelien csinálták végig.

– Egy korábbi kellemetlen nyilatkozat miatt Cseh Katalin támadások fókuszába került az elmúlt héten, ami miatt adja magát a kérdés: hogyan áll a Momentum az abortusz, a fogamzásgátlás kérdéséhez?
– Az egészségügyi programunkban a megelőzésen van a hangsúly, sok más témához hasonlóan az abortusszal kapcsolatban is. Erre utalt Cseh Katalin a támadásokra adott válaszában is: az abortusz szigorításával szemben a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt.

Mi is azt szeretnénk, hogy kevesebb abortusz legyen, azt pedig prevencióval lehet megoldani, erre az államnak oda kell figyelnie és segítenie kellene a hozzáférhetőségét azért, hogy minél kevesebbet kelljen beszélni arról, hogy az abortusz mit jelent és miként álljunk hozzá.

Azt is gondoljuk, hogy a nők önrendelkezési joga alapjog, amivel kapcsolatban az államnak értékmentes szabályozást kell bevezetnie. Természetesen tiszteletben tartjuk azt, hogy a különböző vallások számára ezek elfogadhatatlan lépések, viszont az államnak szuverén szereplőként, az egyházaktól függetlenül kell fellépnie az állampolgárai védelmében. Azt gondoljuk, hogy minden abortusz-történet mögött egyéni sorsok húzódnak, ami felett az állam nem ítélkezhet. Aki azt gondolja, hogy az abortuszt végrehajtó vagy az abortuszon átesett nők emiatt gyilkossá válnak, az még nem találkozott olyan nővel, akinek ezen végig kellett mennie. Nincs olyan nő a világon, aki ezt nyugodt szívvel, csak úgy, kedvtelésből elvégzi. Elképesztő traumát okoz a nőnek is, ezért nem csak fizikailag, de mentálisan is védeni kell őket, és arra kell törekedni, hogy az abortusz mint lehetőség a lehető legkevesebbszer merüljön fel bennük. Egy ilyen helyzetet kívülről megítélnie senkinek nem szabad. Ebben a helyzetben nincsenek jó vagy rossz döntések: döntések vannak, amelyeknek az anyára és a gyermekre nézve is következményei vannak. Az állam akkor teszi a legtöbbet, ha megelőzi azokat a szituációkat, amelyek traumatizálják akár a gyermekeket, akár az édesanyákat.

– Pár napja jött a hír, hogy a főpolgármesteri székért is külön jelöltet indít a Momentum, míg korábban azt hangsúlyozták, hogy a legesélyesebb ellenzéki jelöltet támogatják majd. Az EP-sikereken felbuzdulva történt a saját jelöltállítás, vagy korábban is ezt tervezték?
– A kettő egyszerre igaz. Azt mondtuk, hogy az előválasztás nyertesét fogjuk támogatni, amennyiben Budapest-programunkat, ezen belül leginkább lakhatási programunkat beépíti a saját programjába és hitelesen képviseli. A mi jelöltünk, Kerpel-Fornius Gábor neve már korábban felmerült, jó főpolgármester-jelöltnek tartottuk. Ugyanakkor eddig az volt az elsődleges, hogy az EP-választási kampányra fókuszáljunk. Az EP-választás eredménye megerősített minket abban, hogy az ismertség nem egyenlő a hitelességgel. Országos szinten is, de Budapesten kifejezetten azt mutatják a Momentum eredményei, hogy az emberek nyitottak az újra, az ismeretlenre, ami hiteles és ami emberközeli, ezért innentől kezdve nem lehet kifogás az, hogy a mi jelöltünket nem ismeri senki. Az előválasztás arról szól: döntsék el az emberek, hogy kit tartanak Tarlós István jobb kihívójának. Ebben a versenyben elindítani Gábort azt mutatja, hogy tiszteletben tartjuk az előválasztást, de alternatívát is tudunk mutatni az embereknek. Ha ők ezt nem így gondolják, akkor azt el fogjuk fogadni és minden esélyt megadunk az előválasztás győztesének.

– Az eredményváróról készült videó alapján Önöket is meglepte a Momentum EP-választásokon elért eredménye, és ezt sokan úgy értékelték, hogy beérett az a sok energia, amit a vidéki városok, falvak elérésébe fektettek. Az országjárás során mit tapasztaltak, melyek az állampolgárok leginkább kitapintható problémái? Mit szerettek megosztani vagy hangsúlyozni?
– Amikor elkezdtük a Momentumot, mi is azt gondoltuk, amit manapság Magyarországon rengetegen, hogy a politika ördögtől való, a politikusok korruptak, mindegyik, teljesen mindegy, melyik oldalon áll. Végül azzal az alapfilozófiával vágtunk neki, hogy térjünk vissza a gyökerekhez: mi is a politizálás, a lexikonokban meghatározott definíciója szerint? A közügyekről való gondolkodás, beszéd és végső soron cselekvés. Innentől kezdve mindenki mindig politizál, amikor közügyekről beszél. Mi ennek az elvnek mentén járjuk az országot, beszélgetünk és cselekszünk. Ehhez illeszkedett jól a kampányszlogenünk is, amit eleve a kampányidőszakot megelőző országjárások összesített tapasztalatából merítettünk, hogy

EU-s pénzeket csak iskolákra, kórházakra és munkahelyekre költsenek, tehát a fejlődés kulcsa az oktatás, az egészségügy és a megélhetés.

És, nyilvánvalóan, ezt az egészet körüllengi a korrupció. Ezek azok a témák, amik érdeklik az embereket, teljesen mindegy, hogy egy kis faluban vagyunk vagy egy nagyobb településen, egyetemi városban vagy egy megyeszékhelyen – ezek a problémák mindenütt ott vannak. Amint elkezdtünk ezekről beszélgetni, mindenhol előjöttek a helyi korrupciós ügyek. Hogy hol folyt el teljesen felesleges EU-s pénz negyven centiméteres kilátóra vagy kutyakozmetikára. Ezeken a példákon keresztül tudtuk megértetni, hogy ez a politizálás, sőt, hogy nekünk szükségünk van erre tudásra, mert akkor tudjuk képviselni az embereket, ha elmondják, hogy hol vannak azok az ügyek, amelyeket fel lehet karolni, és mi segítünk, nem nekik kell kiállni. Minél kisebb helyre megyünk, annál nagyobb a félelem, hogy a helyi kiskirályokkal szemben felemeljék a hangjukat. Erre vagyunk mi, hogy közösséget kínáljunk nekik és képviseljük őket.              

– Milyen élményük volt helyi egyházi, vallási szervezetekkel, közösségekkel kapcsolatban?
– Tatán például felújították a főteret, de ott áll mellette egy gyönyörű katolikus templom, ami maholnap össze fog omlani. Egyébként nem volt élményünk helyi vallási közösségekkel, és ennek az a félelem az oka, hogy ha az ellenzéki politikai pártok felé nyitottá válnak, akkor kiesnek a rendszer kegyeiből. Szerintem annál szebb példája ennek nincs, mint a menekültválság. Azt gondoltam, hogy ha valamikor, akkor most tényleg meg kellene szólalnia minden egyháznak. Vagy amikor bejelentette a Mi hazánk, hogy vonulni fog Törökszentmiklóson, hol voltak az egyházak? Minden egyháznak nagyon fontos szerepe van abban, hogy kiálljon akkor, amikor az emberek védtelenek, amikor emberek méltóságát tiporják, pont a keresztény értékek mentén. Azt látjuk, hogy a nagy egyházak fülüket farkukat behúzzák, mert félnek. Vannak jó példák, az evangélikusok például a menekültügyben végül – bár ott sem időben – megnyilvánultak. De én ennél sokkal nagyobb bátorságot várnék, mégpedig azért, mert az az értékrend, amit ők felvállaltak, teljesen szembe megy a mostani kormányzattal.

Ha én egyházi vezető lennék, rég sikítva tiltakoznék azért, hogy a kereszténységet ne használhassák fel, ne forgathassák ki álságos politikai címkék alatt. Mert az a tanítás, amit a szószékről mondanak, hazuggá válik abban a pillanatban, amint a konkrét társadalmi jelenségek mentén nem állnak ki. Szinte másról sem szól az egész Újszövetség, mint hogy Jézus hány ilyen konfliktusba állt bele.

És a Jézusi tanításnak ez a jelentése szerintem, hogy ki kell állni a gyengék és az elesettek mellett. Ezért nem is értem, hogy sajátíthatta ki a vallásosságot a jobboldal.

– Nemrég közös interjút adtak édesapjával, Donáth Lászlóval, aki evangélikus lelkész és korábban az MSZP országgyűlési képviselője volt – arról is beszéltek, hogy miként függ össze az Ön politikai szerepvállalása a családi háttérrel, örökséggel. Arra ott nem tértek ki, hogy gyülekezeti háttér, az egyházi közeg mit jelent Önnek?
– Amikor gyerekek voltunk, és mindenféle furcsaságot csináltuk, anyukám mindig azt mondta, hogy ő ezt teljesen érti, ez a papgyerek-komplexus. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyan gyülekezetben és olyan egyházi közegben nőttem fel – édesanyám is papgyermek –, ahol teljes szabadságot kaptunk arra nézve, hogy mi ebben hogyan és milyen mértékben szeretnénk részt venni. Mindemellett a templomban nőttünk fel. A parókia konkrétan a templom épületében volt. Nem volt a gyülekezeti élet a magánélettől elválasztva semmilyen szinten. Ennek bizonyos részeit gyerekként nehezebben éltünk meg. De most, politizálva értettem meg, hogy – még akkor is, ha ez ellen olykor lázadoztunk – mindez nemcsak az értékrendünket határozta meg vagy azt, hogy kikké váltunk felnőttként. Ezzel a tapasztalattal, hogy milyen egy gyülekezetben, egy összetartó, kis közösségben felnőni,

pontosan értem és tudom, hogy kis közösségekben lehet igazi változást elérni. ez a mai Magyarországon különösen fontos. Szerintem ezért kell támogatni az egyházi, vallási közösségeket, hiszen a gyülekezet egy védőháló.

A gyülekezetbe járó emberek segítenek egymásnak, ugyanannak a közösségnek a tagjai, rengeteget tudnak egymástól tanulni, rengeteget tudnak egymásnak segíteni. Mindig azt szoktuk mondani, hogy egyedül gyengék és halkak, de közösségben erősek vagyunk, és a gyülekezet is egy ilyen kis közösség, ahogy régen a falu is egy ilyen kis közösség volt. Ma már egyre kevéssé az, és ebben a nagy, globalizált világban újra fontossá válnak a kisközösségek és a kisközösségi szint, amit szerintem támogatni kell. A gyülekezetekben szerintem elképesztő értékek vannak.

– Az egyházügy a kormánypártok felségterülete lett, az ellenzéki pártok láthatóan nem igazán tudnak mit kezdeni egyházakkal, kereszténységgel, vallásossággal. Talán attól tartanak, hogy szavazókat vesztenek, ha tematizálják ezt a kérdést... Önök mit gondolnak az egyházak társadalmi szerepéről, állam és egyház viszonyáról?
– Kettéválasztanám ezt a kérdést, mert egyrészt abban óriási felelőssége van a korábbi hatalmon lévő pártoknak is, hogy hagyták az egyházakat ennyire kisajátítani. Azt gondolom, hogy vallásosnak lenni mindenkinek a saját szuverén döntése, ami az ő identitásából elvehetetlen tényező, és minden más ezen túl van. Én olyan közösségben nőttem fel, ahol mindenféle pártállású evangélikusok jártak össze. Abban nőttem fel, hogy a vitának teret kell adni, hogy mindenféle nézőpont csak gazdagabbá teheti a világunkat és ez sarkall minket kritikus gondolkodásra. A Momentumban rengeteg vallásos ember van, különböző felekezetekből, de rengeteg ateista is van, ezért nagyon érdekes viták tudnak kialakulni, akár értékrendekről, akár az egyház szerepéről. A kérdés másik részére pedig az a válasz, hogy a Momentum egyházpolitikája azon alapszik, hogy az egyházat és az államot teljesen szét kell választani. Értékelnie kell az államnak az egyházak által végzett karitatív munkát, ugyanis nagyon sok terhet levesznek az állam válláról a szociális ellátórendszerükkel vagy az oktatási tevékenységükkel, ami nagyon fontos. Az is fontos, hogy az állampolgároknak legyen választása: miben bíznak jobban, egy egyházi iskolában, egyház által fenntartott öregek otthonában vagy egy civil szervezet munkájában – mindkét tevékenységnek teret kell adni. El kellene indulni azon az úton, hogy az egyházak önfenntartóvá tudjanak válni. Erre a társadalmat is szocializálni kell, hogy az emberekben kialakuljon, hogy a saját gyülekezetüket, közösségeiket ők akarják fenntartani.

Nem szabad, hogy az egyház függjön az államtól és vice versa. Itthon inkább az előbbit látjuk, míg Lengyelországban éppen fordítva van, de egyik sem egészséges.

Ezzel kapcsolatban volt egy olyan szakpolitikai javaslatunk is, hogy átalakítanánk az 1 százalékos felajánlási rendszert. Most úgy van, hogy egyrészt lehet civil szervezeteknek, másrészt egyházaknak adni 1-1 százalékot. Mi behoznánk egy harmadik egy százalékot, azt pedig kultúrára lehetne felajánlani, illetve az egyének eldönthetnék, hogy milyen felosztásban szeretnék ezt a három százalékot használni.

– Tehát akár három százalékot is adhatnék az egyházamnak?
– Igen, viszont aki nem vallásos, de a rákos gyermekeket támogató alapítvány mellett a kutyamenhelyeket is szeretné támogatni, plusz a kedvenc színházát, az is megtehesse. De ha valakinek a gyülekezeti és egyházi tevékenység kiemelten fontos, az azt is mondhatja, hogy felajánl egy százalékot az egyházának, de – mivel rengeteg nagyon jó egyházközeli vagy egyházi fenntartású intézményhez tartozó alapítvány van – megteheti, hogy egy másikat felajánl mondjuk egy egyházi iskola alapítványának. Tehát az állampolgárokra bíznánk, hogy ezt hova szánják, az alapján, ami nekik a legfontosabb. Az 1 százalékos felajánlás jó rendszer, mert kialakítja azt a tudatosságot, hogy azokat a tevékenységeket támogassák, amelyek önfenntartásból nem feltétlenül tudnának fennmaradni, de értéket teremtenek.

– Az ALDE liberális európai parlamenti pártcsaládjához csatlakoznak Cseh Katalinnal együtt. Napjaink legnagyobb kihívása a klímakatasztrófa, a probléma hangsúlyozása Ferenc pápának is kiemelt témája. Miközben tudjuk, hogy a liberális kapitalizmus és az Ön által is említett teljesítményelvűség nagyban elősegítette, hogy az ökológiai válsághelyzet kialakuljon. Van erre a problémára válaszuk, jöhet rá liberális válasz egyáltalán?
– A globális felmelegedés – épp úgy, mint a robotizáció – történik, és ha nem lépünk azonnal, nemhogy a következő generációk számára, de már a mi öregkorunkban sem lesz ez a Föld olyan, ahogyan megismertük. A klímavédelem ezért nem ideológiai kérdés, hanem közös felelősségünk. Az ALDE ugyan korábban nem számított a legprogresszívabb pártcsaládnak környezetvédelmi kérdésekben, de ez nem jelenti, hogy az új frakció ne képviselhetne új irányt. Sok olyan új progresszív-centrista párt képviselője kapott most helyet az ALDE-ban, köztük mi is, akik hitelesen tudják képviselni az ökológiai válság kérdését és megoldási javaslataikkal nem elmélyíteni, hanem megoldani próbálják majd a problémát. Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni ezzel a kérdéssel kapcsolatban azt is, hogy a liberalizmus nem egyenlő a neoliberalizmussal, ami azt mondja, hogy a piac mindent kiegyenlít és nincs is szükség szabályozókra. Mi nem ezt mondjuk, hanem azt, hogy ilyen horderejű kérdésnél szükség van állami ösztönzőkre és szabályozásokra, ahogyan például az egyszer használatos műanyag eszközök használatára vonatkozó EU-s tiltást is az ALDE egyik képviselője kezdeményezte.

– Megválasztott EP-képviselőként nem tűnik túl valószínűnek, hogy visszatérjen a civil szférába, ahogyan az interjú elején említette. Tudja, hogy mi vár Önre Brüsszelben és hogy mi lesz azután?
– Az európai parlamenti munka egyértelműen más, mint ahogyan a magyar parlamenti munkát látva gondolja a legtöbb ember. Komoly és intenzív szakpolitikai munka folyik, amelyben mi is részt fogunk venni. Még zajlanak az egyeztetések, hogy ki melyik bizottságban fog majd dolgozni, mindazonáltal a kiemelt témáink a környezetvédelem mellett az jogállamiság védelme, a médiaszabadság kérdése és természetesen az európai források ellenőrzése, azaz a korrupció visszaszorítása, valamint az Európai Ügyészséghez való csalatkozás kérdése.

Azt gondolom, hogy a politika nem cél, hanem eszköz. Az összes politikus, akire felnézek, nem egy életen át volt politikus, hanem volt szakmája, ahová visszatért.

Nem tudom megmondani, hogy hány évig leszek politikus – persze, öt évig még biztosan –, de nem életcélként határoztam meg, hogy innentől kezdve csak politikai szereplőként fogok funkcionálni. Meglátjuk majd, hová fut ki ez a történet, akár a magyarországi, akár európai vonalon. Rengeteg év áll még előttem, aminek egy szelete most a politika, de azt gondolom, hogy vissza fogok térni a szakmámba, hiszen minden olyan tapasztalat, amit az ember politikai térben felszív, elképesztően hasznos a civil szférában is.

Beszélgetőtárs: Laborczi Dóra