Egy teljes napig az ő képét láthattuk a Google címlapján, mégis keveset tudunk róla.

Miért volt törvénytelen gyerek, holott szülei szeretetben együtt éltek? Miért nem akart férjhez menni? Mi a skapuláré, amit a ruhája alatt viselt? Ki az a rendkívüli nő, aki előtt a június 5-i születése napján tisztelgett az internetes kereső oldal?

Kicsoda Elena, a 32 éves «magistra et doctrix in philosophia», aki ott állt a zsúfolásig telt padovai katedrálisban az őt ünneplők előtt a doktrinát jelképező könyvvel, ujján a gyűrűvel, amivel eljegyezte magát a tudománynak, vállán a doktori méltóságot jelző hermelinpalásttal, fején a sikert szimbolizáló babérkoszorúval?

Elena Lucrezia Scolastica Cornaro Piscopia 1678 nyarán a vizsgáztatóit is ámulatba ejtő módon védte meg doktori értekezését, így – a padovai egyetem szerint – az ő lett a világon az első, doktori címet szerzett nő.

Egy velencei nemes hét gyermeke közül ötödik törvénytelen gyerekeként látta meg a napvilágot. A szülők ugyanis csak együtt éltek, mivel az anya, Zanetta Boni igen szegény sorból származott. Gianbattista Cornaro Piscopia hiába ismerte el a gyerekeit, az akkori velencei törvények megtagadták tőlük a nemesi kiváltságokat, mivel házasságon kívül születtek. Az apa később feleségül vette gyerekei édesanyját és több mint százezer dukátot fizetett, hogy gyerekei a nemeseknek kijáró bánásmódban részesüljenek és tanulhassanak.

Nagy tervei voltak ugyanis Elenával, akinek rendkívül éles esze és tehetsége már 6 éves korában megmutatkozott. Lánya adottságait akarta fölhasználni, hogy újra felragyogtassa a Cornaro család hírnevét, amelynek családfája négy dózséval és hat bíborossal büszkélkedhetett. A kor legjobb tanáraival taníttatta Elenát, aki megtanult görögül, latinul, franciául, spanyolul, jártas volt a matematikában, csillagászatban, filozófiában, teológiában, zenében, megtanult szónokolni, vitázni. A filozófiát Carlo Rinaldini oktatta neki, aki a padovai egyetem tanára és az apa barátja volt.

Elena szívesen tanult, ugyanakkor szerzetesi hivatást is érzett magában. Hallani sem akart házasságról, bár szülei férjhez akarták volna adni, még hercegi kérője is akadt. Azonban hogy több csalódást ne okozzon a szüleinek, tizenkilenc éves korában nem vonult kolostorba, hanem a bencés rendben obláta lett, a tudománynak és karitatív tevékenységnek szentelte életét, s továbbra is a család otthonában élt.

Szüzességi fogadalmat tett és fölvette a Scolastica nevet. Civil ruhában járt, de az alatt fekete szövetből készült skapulárét hordott, ami a bencés habitust jelképezte. Teológiából szeretett volna doktorálni, de ezt az akkori püspök, aki egyben az egyetem kancellárja volt, kereken elutasította, így az a kompromisszumos megoldás született, hogy filozófiából szerezze meg a tudományos fokozatot.

Azt hihetnénk, hogy ezzel kiharcolta a nők számára a tanulás lehetőségét és a férfiakéval azonos teljesítmény elismerését, ám több mint fél évszázadot kellett várni, míg ismét női doktort avattak Itáliában.

Elena Lucrezia Scolastica Cornaro Piscopia 1684-ben, mindössze harmincnyolc évesen tuberkulózisban elhunyt. Padovában a Santa Giustina templomban helyezték végső nyugalomra.

(Forrás: unipd.it; enciclopediadelledonne.it; fotó: google; wikipedia)