Kilenc katolikus püspök közös közleményt fogalmazott meg az EP-választásokra készülő polgárok számára, amelyben azon reményüknek adnak hangot, hogy "a sötét napokat új hajnal követi majd".

 

A nyugat-európai püspökök levele „európai testvéreinknek”

Mivel átérezzük az európai uniós választások tétjét, mi, az Euregionak elkeresztelt csoportot alkotó, Nyugat-Európa különböző püspökségeinek püspökei szólni akartunk hozzátok európai fivéreink és nővéreink, hogy megosszuk veletek a közelgő választásokkal kapcsolatos meggyőződéseinket és aggodalmainkat.

Az Európai Uniót különféle gazdasági, politikai, demográfiai és ideológiai válságok sújtják, amelyek nyilvánvalóvá teszik azoknak a kihívásoknak a jelentőségét, amelyekkel szembe kell néznie: meg vagyunk győződve arról, hogy rendelkezésére állnak azok az eszközök, amelyekkel meg tud felelni az említett kihívásoknak.

Szembehelyezkedve a fatalizmussal, az önmagunkba zárkózással és a terméketlen kritikával, szeretnénk jelen lelkipásztori levelünkben világosan és konstruktívan tekinteni Európára és annak jövőjére. Szeretnénk ismételten kifejezni számotokra az Európába vetett bizalmunkat, valamint az azzal kapcsolatos reményünket, hogy Európa képes az őt fenyegető veszélyek mértékével arányos új utakat törni magának. Meg kívánunk kérni minden európai polgárt arra is, hogy újra tudatosítsa közös európai örökségét, hogy ismerje fel az Európai Uniónak a mindennapi életben megtapasztalható hozadékait, hogy az európai parlamenti választásokon való részvétellel támogassa annak tevékenységét, és, hogy kötelezze el magát egy olyan jövő mellett, amelyet Európa minden népének közös java vezérel.

Európa: a közösség évszázadai

Európa születése több évszázados folyamat eredménye. Az európai népek történelmük folyamán azokból a kölcsönös befolyásokból táplálkoztak, amelyek kialakították az európai kultúrát és szellemiséget: képzőművészet és szépirodalom, humán tudományok, filozófia, költészet és jog hatottak egymásra. Krisztus üzenete cementként fogta egybe ezeket az építőelemeket lelki síkon, valamint az európai népeket az Evangélium újszerű követelményei elé állította: az emberi személy méltóságának, a mindenkivel szemben tanúsítandó szolidaritásnak és az örök élet reményének követelményei elé. A Római Birodalmat egy olyan, közös kultúrában és közös értékekben osztozó európai civilizáció váltotta fel, amelyet keresztény meggyőződésük nevében cselekvő uralkodók és gondolkodók alakítottak. Ráadásul a zsidóság egy – a Keletre és Afrikára is nyitott – kulturális szolidaritási hálózatot hozott létre, míg az iszlám megajándékozott bennünket az algebrával, az arab számokkal és a Kínába való eljutás lehetőségével (a selyemúton keresztül).

Ez az európai szellem testesült meg a középkorban egyrészt az egyetemekben, amelyek közt könnyű volt az átjárás a hallgatók számára, másrészt a gótikus katedrálisokban, amelyek Európában mindenütt megtalálhatók, és amelyek a különböző országok építészetének nagyfokú hasonlóságáról tanúskodnak. Az egységnek ezek a megnyilvánulásai annak a történelemnek és kultúrának a látható jelei, amely a mai napig egyesít minden európait.
A századok során ezt a lassú egyesülési folyamatot nemcsak külső támadások veszélyeztették, hanem az individualizmus és az államoknak az a hataloméhsége is, amely számos politikai vitához és diplomáciai szakításhoz vezetett. Az egymást követő két világháború tapasztalata a legutóbbi és legfájdalmasabb példája az egységet veszélyeztető erőknek. Európa kebelén olyan totalitárius rendszerek is születtek, amelyek arra vetemedtek, hogy jól szervezett keretek közt akarták kiirtani a zsidó népet és más alacsonyabb rendűnek titulált személyeket. Ezek az akciók teljes ellentmondásban voltak az európai szellemiséggel és azokkal a kulturális értékekkel, amelyek Európa egységét alakították.

A II. világháború másnapján egyes európai politikusok úgy döntöttek, hogy nem akarják megismételni a múltban elkövetett végzetes hibákat. Robert Schuman, Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi és Paul Henri Spaak a kiengesztelődés és az együttműködés új útjain indultak el. Védelmükbe vették egy olyan közösség megalapításának tervét, amely lehetővé teszi több egymással határos ország (Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg) szén- és acéltermelésének közössé tételét annak érdekében, hogy ennek a gazdasági jellegű szolidaritásnak köszönhetően ne pusztán elképzelhetetlenné, hanem ténylegesen lehetetlenné tegyenek bármiféle háborút. Akkoriban nagyon sok európai reménykedett egy békés és egységes Európában: ezt az álmot váltották valóra látnoki képességekkel bíró politikusok.

Az Európai Unió alapító atyái ugyanazokon az értékeken osztoztak: a közjó iránti érzék, az emberi személy tisztelete, a szolidaritás, az igazságosság és a béke. Ezek az emberek (ők szinte mindannyian keresztény meggyőződésből cselekedtek) úgy látták, hogy lehetséges a megfelelés az általuk létrehozott politikai entitások és a cselekvésüknek irányt adó értékek között. Nekik köszönhetően az Európai Unió, amelynek ma 28 különböző nemzetből hozzávetőleg 500 millió polgára van, történetének leghosszabb békés korszakát éli. Ez a fenntartható békés állapot az előfeltétele annak, hogy garantálni lehessen az európai nemzetek harmonikus és hatékony fejlődését.

Ferenc pápa az Unió keresztény alapjairól beszélve a következőket mondta a La Croix című francia katolikus napilap 2016. május 17-i számában: „Igen, Európának keresztény gyökerei vannak. A keresztények feladata, hogy öntözzék ezeket a gyökereket a szolgálatnak abban a szellemében, amelyet a lábmosásban tapasztalunk meg. A kereszténység jövője Európába nem más, mint a szolgálat.”

Keresztény küldetésünk tehát, hogy elkötelezzük magunkat az Európa közjava érdekében végzett szolgálatra. Lépjünk az alapító atyák nyomába, és folytassuk az európai egyetértés művét!

Európa szellemisége, hivatása és nagysága

Európa nem egy erőszakos és hirtelen forradalom eredményeként született meg, hanem egy olyan közös elvek által vezérelt fokozatos átalakulás során, amelyek életre hívták az új társadalmat. Ezek a nagy elvek Európa lelkének tekinthetők: ezek közt első helyen áll az emberi személy méltósága, amely minden egyes ember egyéni szabadságának és jogainak tiszteletben tartásában nyilvánul meg; szintén ide tartozik minden ember természetének egyenlősége, amely megalapozza az egyetemes testvériség és a mindenkivel szemben tanúsított szolidaritás gondolatát; végül, de nem utolsósorban azoknak a belső értékeknek az elsőbbsége, amelyek az ember nemesebbé válásának egyedüli eszközei. Ezek az elvek az európai kultúrának egyrészt előmozdítói, másrészt gyümölcsei, ugyanis kontinensünkön ezeken alapulnak társadalmi viszonyaink. Habár ezek az elvek – talán nem is tudatosan – magától értetődővé váltak az európaiak számára, a világ jelentős részében jelenleg nem tartják tiszteletben azokat.

Európa kultúrája, spirituális öröksége, szelleme és gondolkodása hosszú ideig vitathatatlan elsőbbséget biztosított számára. A román és a gótikus művészet, a barokk és a reneszánsz mind-mind Európában született. A modern bankrendszer, a nagy tudományos felfedezések, az idő feletti uralom, a mechanika, a fizika és a modern kémia is európai találmányok. Az orvostudomány fejlődése, a rabszolgaság eltörlése, a demokratikus berendezkedés szintén kontinensünk kultúrájának gyümölcse.

Kötelességünk azon munkálkodni, hogy a fent bemutatott, sokszínű kultúra gazdagságával rendelkező Európa újra elfoglalhassa azt a helyet, amellyel a múltban oly gyakran visszaélt, hogy az emberiség fejlődését ne katonai vagy gazdasági fölényét kihasználva, hanem szellemiségének kisugárzása révén irányíthassa. Legyen szilárd meggyőződésünk: Európa hivatása az, hogy a népek önzetlen barátja legyen, kiváltképpen azoké a népeké, amelyek különféle konfliktusok vagy a fejletlenség áldozatai, hogy elvigye számukra a spirituális kibontakozásukhoz szükséges fényt, hogy ne pusztán gazdasági vagy anyagi segítséget nyújtson a szükséget szenvedő népeknek, hanem tudjon felmutatni számukra egy új ideált.

Meg kell tehát erősítenünk ezt a fajta szellemiséget, vagyis tudatosítanunk kell közös, sajátosan európai örökségünket, és törekednünk kell annak megőrzésére, valamint fejlesztésére.

Az Európa előtt álló aktuális kihívások

Habár 1945 óta Európa történelmének leghosszabb békés időszakát éli, mégis igaz marad az, hogy állandóan fáradoznunk kell a béke építésén. A jelenlegi válságot egyrészt az okok sokasága, másrészt annak a kortárs világnak az összetettsége jellemzi, amelyben ezek az okok gyökereznek. A következőkben fel kívánjuk sorolni azokat – a véleményünk szerint – legfontosabb kihívásokat, amelyekkel Európának a következő években szembe kell néznie.

Szolidaritás

Egy olyan Európa mellett kell kiállnunk, amely mindenki számára egyre teljesebb társadalmi igazságosságot eredményez. Az Európai Uniónak előnyben kell részesítenie a szükséget szenvedő emberek támogatását azzal a pénzügyi liberalizmussal szemben, amely megveti az emberi személy méltóságát. Ennek érdekében tovább kell mélyítenünk az európai együttműködés rendszerét olyan területeken, mint például a technológia vagy egyéb – az európai identitást és szellemet erősítő – intellektuális párbeszédre irányuló törekvések.

Küzdelem a terrorizmus új formái ellen

A terrorizmus új formáira adott válaszként az önmagunkba zárkózás nem egyszerűen értelmetlen, hanem szervezett öngyilkossághoz vezet. A diplomáciai téren megvalósuló európai szolidaritás az egyetlen eszköz, amire támaszkodva szembe szállhatunk a határokon átnyúló terrorizmussal. Túl nagy a tét ahhoz, hogy egy elszigetelt nemzet hatékonyan nézhessen szembe ezzel a jelenséggel. Ennek megfelelően Európának további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy megszervezze külső határainak védelmét.

Az emberi élet tisztelete

Támogatnunk kell az emberi élet tiszteletét annak minden szakaszában és minden dimenziójában – kortól, nemtől, származástól, filozófiai vagy vallási meggyőződéstől függetlenül. Hisszük ugyanis, hogy Isten minden embert egyenlőnek teremtett a saját képmására.

A környezet tisztelete

A környezetvédelem törekvéseink egyik központi tárgya kell, hogy legyen. Az Európai Uniónak megvannak az eszközei ahhoz, hogy szembenézzen ezzel a problémával, de mi magunk is segíthetjük az erre a kihívásra adott válaszában azzal, hogy mindannyian elkötelezzük magunkat mindennapi életünkben közös otthonunk védelme mellett. Ez az elköteleződésünk életmódunk megváltoztatásában, felelősebb fogyasztói szokásokban és egy józanabb életformában nyilvánulhat meg. Meg kell tanulnunk a környezetvédelem kérdéseire egy olyan, szerves egészként elgondolt ökológia szemszögéből tekinteni, amely a többi emberrel és a többi teremtménnyel ápolt kapcsolatainak dimenziójában helyezi az embert a teremtés középpontjába. Hiszen „arra kaptunk meghívást, hogy az Atyaisten eszközei legyünk abban, hogy bolygónk olyan legyen, amilyennek ő megálmodta, amikor megteremtette, és megfeleljen az ő tervének, amellyel békét, szépséget és teljességet akar adni neki.” (Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája közös otthonunk védelméről, 53.1)

A migráció kérdése

Európa az emberi személy méltóságának alapvető értékével összhangban és a közjó előmozdításának szándékával kell, hogy gondolkozzon a migrációról. A migránsok vagy gazdasági okokból, vagy a biztonságukkal összefüggő okokból hagyják el hazájukat. Európának ügyelnie kell arra, hogy méltó módon fogadja őket, valamint, hogy kellő türelemmel és tapintattal kezelje a sürgős helyzeteket, ugyanakkor ezt egy minden tagállam által véleményezett és elfogadott eljárás keretében kell tennie annak érdekében, hogy a befogadás céljából tett lépések ne okozzanak feszültséget a befogadó társadalmakban. A keresztényeknek Krisztus tekintetén keresztül kell szemlélniük ezeket a szenvedő embereket.

A foglalkoztatáshoz és az európai demográfiához kapcsolódó problémák

Az európai országok nem ugyanazokkal a problémákkal küzdenek a foglalkoztatás és a demográfia terén: egyesek nem tudnak állandó munkahelyeket nyújtani saját lakóik számára, másoknak pedig olyan mértékű demográfiai csökkenéssel kell szembenézniük, hogy nincs, aki elfoglalja a betöltetlen álláshelyeket. Egy összehangolt politika lehetővé tehetné a jelenlegi nehézségek leküzdését, valamint azt, hogy ezek a problémák lehetőséggé váljanak az európai polgárok számára. A személy – létének minden aspektusára kiterjedő – fejlődését csak akkor lehet garantálni, ha mindenki számára képesek vagyunk állandó jövedelemforrást kínálni.

Az európai identitás megerősítése

Az európai országoknak nyitottnak kell maradniuk egy olyan párbeszédre, amelyet sokszínűségüket megőrizve folytathatnak egymással. Az egymás iránti nyitottság nem azt jelenti, hogy az egyes országok elvesztik identitásukat. Éppen ellenkezőleg, az egyes kultúrák gazdagsága lehetővé teszi a többiek számára, hogy felfedezzék az európia identitás egy-egy részletét. Ennek érdekében tovább kell mélyítenünk az európai együttműködés rendszerét éppúgy a technológia (például az Airbus vagy a Galileo műholdas projekt keretében), mint egyéb az európai identitást erősítő, az intellektuális jellegű integrációra és párbeszédre irányuló kezdeményezések terén.

Építsük együtt a holnap Európáját!

Új kihívásokba ütközve és a világ gyors változásával szembesülve Európa nem várhatja kívülről a megoldást. Európa szabadon egyezteti és szervezi cselekvését: a nemzetek felelősek a kudarcokért, és ők tudnak megoldást keresni a fenyegető veszélyekre. Európa története azt igazolja, hogy a tagállamok viszályai gyengítik őt, míg egységük megmenti. Európa az, és az lesz, amivé mi akarjuk tenni. Ha magára hagynánk Európát, azzal nem pusztán öngyilkosságot követnénk el, hanem vállalnunk kellene annak súlyos történelmi felelősségét is, hogy veszni hagyunk egy közel 2000 éve ránk bízott örökséget, amelynek elődeink semmihez sem hasonlítható ragyogást kölcsönöztek, és amelyre kortárs világunknak is igencsak szüksége van. Vissza kell adnunk és vissza is akarjuk adni Európának egykori kisugárzását és erejét; másképpen fogalmazva, ismét rá kívánjuk bízni Európára a népek párbeszédének és integrációjának előmozdítására irányuló évszázados küldetését.

Európa erényeinek és törekvéseinek sokféleségében tudja megújítani lelkét. Azoknak az alapvető elképzeléseknek az egysége, amely évszázadok óta összetartja Európát, összeegyeztethető a nemzeti hagyományok és meggyőződések sokféleségével. Legyünk büszkék a humanizmus és a szolidaritás értékeire, hiszen ezek egyesítenek bennünket, és legyünk tudatában annak, hogy mindannyian felelősek vagyunk Európa jövőjéért! Kötelezzük el magunkat Európa lelkének és szellemiségének felélesztésére! Európa jövője ma a mi kezünkben van.

Ezért mi katolikus püspökként arra kérjük polgártársainkat, hogy a közjó szolgálatának szellemében, minden európai testvérünk érdekét képviselve vegyenek részt az európai parlamenti választásokon. Bizonyos nehézségekkel szembesülve senki sem szeretne szembe helyezkedni az Európai Unióval és független nemzetként önmagába zárkózni. Meggyőződésünk, hogy az Európa jelenlegi problémáira adható leggyümölcsözőbb válasz nem más, mint a nemzetek közti szolidaritás és együttműködés. Az európai népek sorsközösségébe vetett bizalommal és reménnyel telve hisszük, hogy a sötét napokat új hajnal követi majd, amennyiben mindenki átérzi felelősségét, és senki sem menekül el kötelessége elől.

Sziénai Szent Katalin (1347-1380) ünnepén szeretnénk feleleveníteni ennek az egészen kivételes nőnek az arra irányuló felhívását, hogy – a kompromisszumokkal és a korrupcióval szembe szállva – vessenek véget az egyházszakadásnak, és teremtsék meg Európa egységét. Ehhez újjá kell születnünk Lélekből úgy, ahogyan Jézus mondja Nikodémusnak az ünnepi szentmise evangéliumában, amely szentírási szakaszt mindenki elmélkedéséhez ajánljuk: „Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” (Jn 3, 7-8.2) Szüljön újjá bennünket a Lélek felülről, és adja, hogy hozzájárulhassunk Európa újjászületéséhez!

Kelt: Luxembourg, 2019. április 29-én, Sziénai Szent Katalin, Európa társvédőszentje ünnepén

+ Jean-Claude Hollerich, luxemburgi érsek
+ Stephan Ackermann, Trèves püspöke
+ Jean-Pierre Delville, Liège püspöke
+ Helmut Dieser, Aachen püspöke
+ Jean-Paul Gusching, Verdun püspöke
+ Jean-Christophe Lagleize, Metz püspöke
+ Jean-Louis Papin, Nancy püspöke
+ Marc Stenger, Troyes püspöke
+ Rémy Vancottem, Namur püspöke

(Fordította: Kovács Zsolt)