Nem kérdés, hogy a szüleinkkel való kapcsolat, vagy annak hiánya mennyire meghatározza életünket. Ennek rendezése kikerülhetetlen, sokszor fájdalmas kötelesség. Szerencsés, aki megteheti és bátor, aki megteszi. Minden bizonnyal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb, aki megtette.
Ezek a gondolatok segíthetnek az erre való nyitottságban.
- Hiába kiabál az alma a fájával, attól még az életét köszönheti neki.
- Bármi jó történik veled az életben, azt nekik is köszönheted, hiszen ha akartak, ha nem: a világra jöttél.
- Bármit tettek, vagy nem tettek veled, azért tették, vagy nem tették, mert velük is azt tették, vagy nem tették.
- Szeretetének teljes tudatában még sosem volt egy szülő sem gonosz, sem kegyetlen.
- Lehet, hogy te úgy érzed, keveset kaptál, de könnyen lehet, hogy ők még annyit sem.
- Minden szülő hibázik, s nem mind bánja meg. S egyik sem azért hibázik, mert szíve minden vágya, hogy fájdalmat okozzon neked – s ezáltal, visszavonhatatlanul, önmagának is.
- Ha úgy érzed, elhanyagoltak, annyira mégsem, hiszen élsz.
- Fájdalmas dolog rádöbbenni, hogy az élet dzsungelében vadhajtásaid nőttek s ezt a szüleid megengedték. Ha erre rájössz, többé már nem is okolhatod őket.
- Önmagunkon egy picit sem tudunk változtatni a szüleink hibáztatásával.
- Ha szüleidet rombolod, magadat is pusztítod.
- Amíg a szüleinkre neheztelünk, életünk súlya alatt rogyadozunk.
- Ha hálás tudsz lenni az erőfeszítéseikért, hálás tudsz majd lenni az életedért.
- Addig hívd, addig menj, addig öleld őket, ameddig megteheted és amennyiszer csak tudod!
(Kép:pixabay.com/skalekar1992)
