A börtönök lakóinak lelki világáról beszélgetett Balatonszárszón Dani Eszter lelkész, a Református Egyház Missziói Irodájának vezetője és Székely János római katolikus szombathelyi megyéspüspök.

A Börtöncursillós Titkárság által rendezett diskurzus központi témája a bűnbánat és a megbocsátás volt a parokia.hu beszámolója szerint. Dani Eszter elmondta, először cigánymisszió során tapasztalta meg a "börtönélményt", ahogy Isten áthatol a rácsokon. – Az egyik elítélt hittestvérem folyton Jézusról beszélt az egyik fogvatartottnak, Bibliát is nyomott a kezébe. Ragyogó tekintettel magyarázta, mennyire örül, hogy börtönbe került, mert itt találkozott Istennel. A fogvatartott bolondnak nézte őt, aztán ez az ember kikerült a börtönből, majd evangelizáción vett részt – fogalmazott a református lelkész.

A püspök a katonaságban átélt élményével vitte tovább a beszélgetést. – Marcaliban voltunk katonák, a sorozottak egyharmada büntetett előéletű volt. Egyikük mindenkinek szidta az édesanyját, nagyon keményen káromkodott. Ami különösen fájt, hogy a saját anyját sem kímélte, a sárga földig lehordta. Elmondta, hogy a születése után az édesanyja rongyba tekerte és letette őt a kórházlépcsőn. Sosem tudta meg a szülei nevét, vezetéknevet is az állam adott neki, teljesen egyedül nőtt fel. Megértettük a hatalmas sebet, amely a lelkén tátongott. Az első, nagyon szerény karácsonyi ünnepségünkön négy papnövendék testvéremmel megajándékoztuk ezt a katonát: volt öt narancsunk, ezt ünnepélyesen átadtuk neki. A nagytermetű, tetovált, félelmetes megjelenésű ember elsírta magát – idézte fel a múltbeli eseményt Székely János.

Dani Eszter a Váci Fegyházban is járt, ahol több felekezet végez szolgálatot. – A fogvatartottak éneke nagyon megérintett, ezek az emberek teli torokból énekeltek a megváltásról. Krisztusban pillanatok alatt leomlanak a társadalmi falak, a Szentlélek köteléket hozott létre köztünk, akik olvassuk a Bibliát, a fogvatartottak is Igét értő és olvasó emberek voltak. A börtönben nincs pózolás, szent szövegelés, nincsenek frázisok – mutatott rá.

– Isten közelében nem számít, hány diplomád van, milyen a bőrszíned, ez a börtönökben is érvényes.

A (börtön)cursillóban nincs helye a farizeus imádságának, amelyben hálát ad Istennek, hogy mennyivel jobb lehet másoknál – tette hozzá a lelkész.

Eduardo Bonnín, a cursillo mozgalom alapítója azt vallotta, az egyház gyakran „akváriumban” hirdeti az evangéliumot: csak a saját gyülekezeti tagjai felé fordul, és ezt a templomban teszi. Az igazi kihívás, ha az „óceánba” megyünk „nagyhalakat fogni”: kimozdulunk a világba, és megszólítjuk azokat, akik nagyon messzire kerültek Istentől. „Már csak egy bárányunk van, a többi kilencvenkilenc eltűnt, de még mindig ezt az egyet fésülgetjük. A börtönökben a kilencvenkilencet keressük, ehhez nem kell különleges nyelvezet, csak a megélt, hiteles evangélium.”

A teljes beszámoló ide kattintva olvasható.