Ki dönthet, ha az érintett a szándékát nem adta írásba?
42 éves édesapa esete kapcsán lángolt föl a vita Franciaországban arról, meddig helyes kommunikációra képtelen, vegetatív állapotban életben tartani valakit, aki esetében semmilyen javulás nem várható.
Vincent Lambert-t 2008-ban érte autóbaleset, aminek következtében visszafordíthatatlan agyi károsodást szenvedett és mind a négy végtagja megbénult. A reimsi kórházba szállították, ahol mindent megtettek az életben tartásáért.
Már két és fél évvel a tragikus baleset után kiderült: nincs esély arra, hogy az állapotában javulás történjen, majd ismét eltelt ugyanennyi idő, amikor Vincent felesége, Rachel – a kezeléseket végző orvosokkal egyetértésben – a táplálás és hidratálás leállítása mellett döntött, mivel úgy látták, hogy a beteg az életben tartásának elutasítására utaló jeleket ad. .
Ekkor a katolikus szülők, akiket menyük korábban nem kérdezett meg, hevesen tiltakoztak és elérték, hogy bíróság kötelezze a kórházat a táplálás folytatására, mivel a döntés nem a teljes család bevonásával történt.
Néhány hónappal később a kórház már minden közeli családtaggal és négy szakértővel konzultált, és a szülőkön meg az egyik szakértőn kívül egyetértettek abban, hogy a férfit engedik meghalni, méghozzá a "Leonetti-törvény" értelmében, amelyik tiltja a "túlbuzgó kezelést". Ez ellen ismét bíróságon tiltakoztak a szülők, valamint Vincent nővére és féltestvére. Mivel az újabb szakértői vizsgálatok megállapították, hogy a beteg gyógyíthatatlan, állapota némileg romlott, a francia bíróság pedig ismételten a kezelések leállítását rendelte el, a szülők az Európai Emberjogi Bírósághoz fordultak.
Hosszú huzavona kezdődött, s mostanra bő tíz év telt el a fiatal édesapa balesete óta. A legújabb szakértői vélemények nyomán Ráchel, aki időközben férje gyámja is lett, úgy döntött, hogy tiszteletben tartja Vincent szándékát, aki nem akarta volna, hogy mindenáron életben tartsák, bár erről nem hagyott írásbeli nyilatkozatot. Az Államtanácsnál el is érte, hogy jóváhagyják férje táplálásának leállítását, azonban a passzív eutanáziát nem tudják végrehajtani, mert a szülőknek megint sikerült időben közbelépniük. Ismét az Európai Emberjogi Bírósághoz fellebbeztek, ezúttal bevonva a ENSZ Fogyatékosügyi Bizottságát is.
François Lambert, a beteg unokaöccse az AFP hírügynökségnek elmondta, az egyetlen dolog, amit 2015 óta vár, nem más, mint hogy Vincent kezelését végre leállítsák. Minden további pereskedést már csak fárasztó cirkusznak tart. Emlékszik olyan beszélgetésekre, amiből kiderül, hogy nagybátyja nem akart volna „zöldségként" kórházban vegetálni.
A katolikus meggyőződésükre hivatkozó szülők és menyük álláspontja ütközik. Hogyan vélekedik vajon minderről az Egyház?
II. János Pál pápa az Evangelium vitae enciklikájában tárgyalja az eutanázia kérdését. A 65. cikkben leírja, mit ért ezen: olyan cselekvést vagy mulasztást, ami természete és a végrehajtó szándéka szerint halált okoz, azzal a céllal, hogy megszüntessen minden fájdalmat. „Az eutanázia tehát a szándékban és a használt módszerekben van.”
A dokumentum leszögezi, hogy az eutanáziától különbözik az a döntés, amellyel valaki elutasítja az úgynevezett „túlbuzgó gyógyítást”, azaz olyan orvosi beavatkozásokat, amik nem felelnek meg a beteg állapotának, akár mert nincsenek arányban a várható eredménnyel, akár mert túlságosan nagy terhet jelentenek a betegnek és családjának. Ezekben a helyzetekben, amikor közeli és elháríthatatlan halál várható, tudatosan el lehet utasítani olyan beavatkozásokat, amik csak egy pislákoló és kínos élet megnyújtását hoznák, anélkül azonban, hogy megszakítanák az ilyen állapotban normálisnak tekintett eljárásokat.”
A szent pápa hozzáteszi: „Kétségtelenül fönnáll az erkölcsi kötelesség, hogy az ember gyógyítsa és gyógyíttassa önmagát, de e kötelezettséget a konkrét helyzetekhez kell mérni; tehát mérlegelni kell, hogy a rendelkezésre álló gyógyítási lehetőségek tárgyilagosan arányban állnak-e a várható gyógyulással. A rendkívüli vagy aránytalan beavatkozásokról való lemondás nem azonos az öngyilkossággal vagy az eutanáziával; sokkal inkább az emberi állapot elfogadása a halál színe előtt."
Ő maga is eszerint cselekedett, amikor élete utolsó idejében nem vett igénybe olyan orvosi beavatkozást, ami megnyújtotta volna az életét, ugyanakkor a szenvedéseit is.
A szülők arra hivatkoznak, hogy fiuk nem tart az élete utolsó időszakában, nem haldoklik és nincsenek fájdalmai, továbbá szörnyű üzenete volna annak, ha elvennék az életét pusztán azért, mert magatehetetlenné vált. Rachel biztos abban, hogy férje nem akarná ennek a méltatlan életnek a mesterséges fenntartását.
Vincent Lambert esetében most ismét várni kell, hogy melyik állásfoglalás jut érvényre: az, amelyik átszállíttatná a vegetatív állapotban lévő, teljesen béna férfit egy erre szakosodott intézménybe, ahol mesterséges táplálással és a szükséges kezelésekkel életben tartanák tudván, hogy a felépülésnek semmi esélye, vagy az, amelyik engedné táplálék- és folyadékbevitel hiányában meghalni.
(Forrás: 7sur7.be és EV; fotó: AFP és admd)
