Szándékuk szerint igencsak lehengerlő előadások sorozatára készül a SZEMlélek állandó szerzője, Bolyki László, aki New Yorkból adott interjút arról, hogy miben hasonlít minden férfi a kékszakállú herceghez (vagy nem).

– A napokban láttam egy internetes plakátot, amiről nehéz eldönteni, hogy zenés műről vagy lelkizős előadásról van szó. Segítenél feloldani a dilemmát?
– Pár-Vár címmel olyan előadás-sorozatra készülünk, amely mind formailag, mind tartalmilag kuriózumnak számít. Április végén, május elején Tapolyai Emőke és jómagam négy estén át fogunk beszélgetni a szerelemről, a férfi és a nő örök rejtélyekkel teli kapcsolódásáról, a párkapcsolatok fájdalmasan gyönyörűséges kihívásairól. Ami különlegessé teszi az egészet, hogy a beszélgetések alapjául Bartók fantasztikus operájának, A Kékszakállú herceg várának szövegkönyvét választottuk.

– Mi lehet ebben olyan vonzó az érdeklődők számára - esetleg elő is adjátok az operát?
– Isten ments! Nem "Bartók maratonra" hívjuk az érdeklődőket, és Emőkével nem is vállalnánk, hogy duóban játsszunk operát. Arról van szó, hogy a Kékszakállú librettója (melyet egyébként Balázs Béla jegyez) olyan erős és értékes szöveg, amely kiválóan alkalmas arra, hogy mintegy sorvezetőként használva azt a férfi és a nő kapcsolatát, annak szinte valamennyi lényeges aspektusát kielemezzük, górcső alá vegyük.

– Honnan jött az ötlet, hogy egy opera szövegkönyvét párkapcsolati útmutatóvá formáljátok?
– Régóta dédelgettem már a gondolatot, hiszen közel 25 éve folyamatosan játsszuk a darabot a Budapesti Fesztiválzenekarral – jelenleg is egy hosszabb turnén vagyunk, legközelebb itt, New Yorkban adjuk elő az operát –, ami az évek során az egyik kedvenc zeneművemmé vált. Emőkével tavaly novemberben együtt dolgoztunk egy többnapos konferencián, amely után elhatároztuk, hogy belevágunk. Előadótársam klinikai és pasztorálpszichológus, valamint szexológus és coach, én pedig zenész vagyok. A dolog további szépsége, hogy Emőke mindezek mellett zenei képzettséggel is rendelkezik, én pedig lelkigondozó, illetve párkapcsolati és önismereti problémákkal foglalkozó tréner is vagyok.

– Kezdenek derengeni az összefüggések. Kiknek szólnak az előadások?
– Elsősorban nőknek és férfiaknak...

– Mindig meg tudsz lepni!
– Komolyra fordítva a szót: fontosnak tartom, hogy őszintén, tabuk nélkül, kamuzásmentesen tudjunk beszélgetni a párkapcsolatokról, azok szépségéről és buktatóiról. Nagyon fontos, hogy ha lehet, ne csak akkor tegyük ezt meg, amikor már ég a ház, összedőlni készül minden, de legkésőbb akkor tényleg őszintén kéne a kapcsolatainkkal foglalkozni.

Mi, férfiak amúgy is nehezen beszélünk az érzéseinkről, kapcsolataink belső nehézségeiről. Legtöbbször megmaradunk az efféle népi bölcsességeknél, hogy "a női lélek megértéséhez két út vezet, de egyiket sem ismeri senki". Aztán jót röhögünk, hátba verjük egymást, és csendes kétségbeesésben, tanácstalanul élünk tovább.

A hölgyek könnyebben beszélik meg egymással a dolgaikat, legtöbbször könnyebben is fordulnak segítségért, ha baj van – ebben például előnyben vannak velünk, férfiakkal szemben. Ennek ellenére a válások döntő többségét mégis a hölgyek kezdeményezik, tehát úgy tűnik, ez az előny nem válik automatikusan gyógyulássá a házasságokban. Emőkével igyekeztünk egyensúlyban tartani a férfiaknak, illetve a hölgyeknek szóló üzeneteket. Az, hogy Kékszakáll és Judith kapcsolata dugába dől, meghal, mielőtt igazán létrejött volna, mindkettőjük felelőssége.

– Milyen témákat fogtok érinteni?
– Mindjárt a bevezetőben, a prológus után kiderül az opera szövegkönyvéből, hogy Judith elmenekült otthonról, hogy vőlegénye helyett a kékszakállú herceg oldalán legyen boldog. Kimenekült egy jegyességből, és úgy kezdeményez egy új kapcsolatot, hogy amazt le sem zárta. Sem formálisan, sem pedig érzelmileg. Hány és hány kapcsolat kezdődik így, mind a mai napig?! Benne vagyunk egy kapcsolatban, mondjuk egy házasságban, ott vannak a gyerekek, a háztartás, a család terhe, és egyszer csak jön a harmadik fél, mi pedig úgy érezzük, hogy ott leszünk boldogok. "Nekem is jogom van a boldogsághoz!", mondják ilyenkor sokan, és mennek. Ám ezen az alapon legnagyobb eséllyel pont az történik majd, ami az opera főszereplőivel... Vajon miért? Aztán ott van a vezetés kérdése.

Judith kéri Kékszakállút, vezesse őt, de valójában mégsem engedi, hogy a herceg vezesse őt. Ahelyett, hogy mint férfi és nő együttműködnének, mint, mondjuk, egy tangót táncoló páros, szétforgácsolják egymás lelkét.

Kékszakáll pedig pont olyan, mint egy mai nagyvállalkozó, akinek mindene megvan – vára, kocsija, presztízse, birodalma –, de az igazi intimitás területén suta, gyakorlatilag kapcsolatképtelen. Boldog akar lenni, de valamiért mégis kapcsolati hullák sorozatát hagyja maga mögött. Ezek a témák nagyon is rólunk szólnak, a ma emberét szólítják meg, ezért érdemes róluk gondolkodni.

– Ha valakit érdekel a téma, de nem ismeri részletesen az operát, nyilván hátrányból indul majd résztvevőként.
– Egyáltalán nem! Minden téma, amiről beszélünk, ott helyben születik majd meg, tehát ha valaki csak úgy "beszédül" az utcáról, akkor is érteni fogja, mi történik, ha még életében nem hallott Kékszakállúról és Judithról.

– A négy előadás egyenként is működik, vagy csak az vegyen részt, aki mindegyiken ott tud lenni?
– Úgy tervezzük, hogy bár az előadások egymásra épülnek, külön-külön is érthetőek lesznek. Ha visszautalunk majd egy korábbi témára, azt be fogjuk vezetni, ahogy a sorozatokban szokás az "előző rész tartalmából" blokkban.

– Hol és mikor lesznek az alkalmak?
– A “Wessiben”, azaz a fővárosban, a Wesselényi utca Baptista Gyülekezetében (1077, Wesselényi utca 53.), a négy időpont: április 25. április 26., május 2. és május 3. Minden esetben 18 órakor kezdünk.

– Hol lehet jelentkezni, miként lehet jegyet vásárolni?
– Már most is nagy az érdeklődés, de úgy gondoljuk, nem kötjük regisztrációhoz a részvételt. Nem kell tehát előre jelentkezni, belépőjegy sincs, de a helyszínen, az alkalmak végén lesz lehetőség adománnyal hozzájárulni a költségekhez. Mindenkit szeretettel várunk!

Beszélgetőtárs: Gégény István

(A nyitókép New Yorkban készült, a Metropolitan Opera egyik "A Kékszakállú herceg vára" előadása közben.)