Elmondja neked, hogy ne mondd el neki, mert ő nem tudhatja. Te megtudsz valamit, amit nem akartál, s most nem tudod, mihez kezdj vele.

 

A hazugságok a családot könnyen csalássá, csalárddá változtatják. Egyetlen betű is mennyire más értelmet ad ennek a szónak, ami minden emberre hatással van. Elgazosodott közösségünk legelemibb magja a család, ahonnan élnénk.

Mikor a kommunikáció nem működik jól, a család tagjai minden közös együttlét előtt és közben pattanásig feszültek. Hazugságaikkal falakat emelnek egymás közé és mikor együtt kellene lenni, mindenki neki is feszül. A másiknak, de megérinteni nem tudja. Nem jön létre az igazi együttlét, melyre mindenki vágyik a szíve mélyén.

Bizonyára sokan vannak úgy otthon a családjukban és emberi kapcsolataikban, hogy van, amiről lehet beszélni és van, amiről nem. Van, amiről ezzel igen, azzal nem. Ezt ennek azért, azt annak ezért nem szabad mondani, erről ő így nem tudhat, azt ennek úgy nem lehet mondani. Neki csakis azt lehet mondani, amit a másiknak meg nem. Ennek az igen nem, annak a nem igen, és van, amikor ez fordítva.

Szövevényes kapcsolati hálóinkat bonyolultan kezeljük, és sokszor akkor keletkezik összetűzés, ha valaki véletlenül kimondja az igazat. Teszi ezt azért, mert már képtelen annyit és annyi ideig hazudni. Nem tudja magában tartani hogy kiről kinek, miket mikor, miért és kimondja azt, amit az elején, közben, akármikor kimondhatott volna. Minél tovább halogatjuk, az igazság annál fájdalmasabb. Annak, aki hazudik és annak is, akinek hazudnak. Családon belül ez még rosszabb, és szinte mindenhol megszokott.

Generációk óta megy ez így. Mellébeszélünk, ezzel mellőzzük a másikat, és magunkat is. Bujkálunk egymás elől, családon kívül és belül. Mindezt azért, mert valamikor régen valakik ezt elkezdték, és mára megszoktuk.

Megszoktuk a rendezetlen viszonyok furfangos kezelési módját és komoly gyakorlattal rendelkezünk arról, hogyan szőjük tovább ezt a kényelmetlen ruhadarabot, ami senkinek sem jóleső viselet. Mégis hordjuk, hiába divatjamúlt. Kényelmes a rossz, mert azt már ismerjük.

Mindezt fejben tartani nagyon sok energiánkat képes felemészteni. És igen, ennek a felszámolása is. Míg az első esetben hosszútávon felemésztődünk, megkeseredünk, a másik sokszor ugyan kellemetlen folyamat, de egyre nagyobb megkönnyebbülést okoz. Egyre több kötött energiát szabadít fel és a szívünket végérvényesen képes megszabadítani a terhétől.

Érdemes egyszer levetkőzni és a „gonosz” szelek által reánk fújt rongyokat nem újra felvenni. Minden hazugság egy magunkon felejtett ruhadarab, ami eltakar a másik elől, akadályozza a valódi együttlétet. Nem egyszerű megszabadulni évek, évtizedek lelkünkre tapadt súlyos viseletétől. Azonban nincsen másik út.

Az egymás felé fordulás nagyon komoly erőfeszítést igényel. A másikat csak szemből látjuk igazán. Ezt azonban akarni kell, és biztos vagyok benne, hogy minden emberi kapcsolatunk akkor válik teljessé, ha erre mindkét fél képessé válik. Indulatok nélkül, megértő, befogadó figyelemmel fordulni embertársa felé. Családban, szerelemben, barátságban, bármiféle emberi kapcsolatban.

Életünkből nem nélkülözhető, nem mellőzhető, nem kihagyható. Meg kell tanulni, és nagyon kell akarni. Együtt lenni.

Mert jól csak szívével lát, aki akar. Hiszen úgy igazán ember az ember.