A társadalmi ügyekben konzervatívnak, olykor nacionalistának mondott jobboldali kormány gazdasági migrációt szorgalmaz, mert a születésszámot nem tudják növelni, a robotok nem képesek kiváltani az emberi munkaerőt, a termést viszont be kell takarítani, és a növekvő számú időseket is ápolnia kell valakinek.
Japán más fejlett országokhoz képest etnikailag és kulturálisan is nagyon homogén. A külföldiek a lakosság mindössze 1,7 százalékát teszik ki: a 126 milliós országban jelenleg kb. 1,3 millió bevándorló dolgozik.
A konzervatív, a japán értékek ápolására nagy hangsúlyt fektető, gyakran nacionalistának bélyegzett Abe Sinzó-kormány mégis úgy döntött: gazdasági migránsok százezreit hívja be önként az országba.
Az ok prózai: a társadalom elöregedése miatt nincs elég munkás, a melót pedig sem a robotok, sem az idősek nem tudják elvégezni.
A kormány tavaly decemberben áttolt a parlamenten egy reformot azzal a céllal, hogy a következő öt évben 345 ezer alacsonyan képzett külföldi munkást hozzanak be. A terv szerint tizennégy, a munkaerőhiány által érzékenyen érintett szektorban (pl. az idősgondozás, az építőipar, a mezőgazdaság, a turisztikai szektor és a feldolgozóipar egyes területein) könnyítenék meg a külföldiek alkalmazását.
A konzervatív érvek a bevándorlás ellen Japánan is ugyanazok, mint Európában vagy Amerikában, mégis, a felmérések alapján a társadalom 54 százaléka szerint szükséges a külföldi munkaerő. Ugyanakkor Abe Sinzó konzervatív miniszterelnök hangsúlyozta, hogy valójában
nem is bevándorlásról, csak kvázi nemzetközi munkaerő-kölcsönzésről van szó.
Ennek hátterében az állhat, hogy Abe és pártja hatalmi bázisának egyik fontos pillérét a – bevándorlást nem kedvelő, cserébe az ország homogenitását nagyra tartó – konzervatívabb, idősebb társadalmi rétegek adják; a másikat viszont a munkaerőhiánytól szenvedő globális nagyvállalatok, amelyeket kevésbé érdekel a homogenitás, és sokkal jobban a profit. E két csoportot nehéz egyszerre kiszolgálni, ebből fakad a fenti migrációbarát, de letelepedés-ellenes irány.
Szakértők ugyanakkor nagyrészt egyetértenek abban, hogy nem fogják hirtelen ellepni a vendégmunkások Japánt. Egyes közgazdászok szerint ez egyébként nem is baj, miután az olcsó külföldi munkaerő behívásának gazdaságilag is vannak árnyoldalai. Mindenekelőtt a folyamat lenyomja a béreket, miközben az Abe-kormány pont arra próbálja ösztökélni a cégeket, hogy emeljék a fejlett világ többi országához képest relatíve alacsony japán fizetéseket, hogy az emberek többet tudjanak költeni, és ezzel kicsit felpörgessék a gazdaságot.
Másrészt az olcsó külföldi munkaerő behívása nem tesz jót a termelékenységnek sem. Japánban a fejlett világhoz képest csapnivaló a gazdaság hatékonysága. A munkaerőhiány valós probléma, de a külföldiek behívásával a munkakörülmények nem fognak javulni, és a bérek sem fognak növekedni – nyilatkozta egy szkeptikus közgazdász.
A szigetország amúgy sem kiemelkedően attraktív célország a külföldi munkaerő számára: Japánban dolgozni nagy áldozatokat követel, csökkenő relatív haszon mellett. Kétkezi munkával viszonylag jól lehet keresni Japánban, de magasak a megélhetési költségek, miközben a gazdaság stagnálása miatt a bérelőny csökken a dinamikusan fejlődő délkelet-ázsiai országokkal szemben.
Bár a demográfiai helyzet már évtizedek óta romlik Japánban, az utóbbi években kezdett igazán súlyossá válni. A népességcsökkenés komoly gazdasági hatásokkal jár: a japán kereskedelmi és iparkamara szerint a cégek kétharmada nem talál elég dolgozót, a munkaerőhiány miatt tömegesen számolják fel a vállalkozásokat. A munkások hiánya az élet szinte minden területén problémát okoz: a kis családi gazdaságokban nincs aki betakarítsa a termést, nincs elég nővér és orvos; eleve kevés a fiatal, közülük pedig aki teheti, a nagyvárosokba költözik, ami miatt a vidék reménytelenül néptelenedik. Nem véletlen, hogy ingatlanok milliói állnak gazdátlanul országszerte.
A munkanélküliség legutóbb a gazdaság dübörgésének utolsó éveiben (1993-ban) volt olyan alacsony, mint ma: mindössze 2,5 százalék; a munkaerőhiány közben 45 éves rekordot döntött. A kilátások pedig még rosszabbak. Előrejelzések szerint a következő fél évszázad során a japán népesség harmadával fog csökkenni, miközben a 65 éven felüliek aránya a már most is nagyon magas 28,1 százalékról 38 százalékra fog nőni.
Ahogy Magyarországon, úgy a konzervatívok Japánban is
hosszú ideig hittek benne, hogy ha eleget rugóznak a témán, majd elkezd növekedni a születésszám, és ha mérsékelten is, de próbálkoztak és próbálkoznak a családtámogatási rendszer bővítésével is. Ám mind hiába:
a termelékenységi ráta bár a 2005-ös mélypont (1,26 gyermek/szülőképes korú nő) óta emelkedik (most 1,44, ami majdnem megegyezik a magyar adattal), még mindig nagyon messze van a népesség megtartásához szükségestől (2,1).
Vannak egyéb ötletek is, de egyelőre az automatizáció és a robotok használata sem hozott megoldást, ahogyan a hagyományosan otthon maradó nők munkaerőpiaci aktivizálása és az idősek foglalkoztatásának támogatása is csak részmegoldást jelent.
Középtávon nem maradt más megoldás, mint a bevándorlás.
Ennek tervét azonban Japánban is heves viták kísérik, minden oldalról támadják. Az etnikai különbségekhez való viszonyulást jelzi, hogy menekültekből eddig csupán évi egy-két tucatot fogadtak be. Ennek ellenére
a gazdasági szükségszerűségek a jelek szerint még Japánban is fontosabbak, mint az etnikai és kulturális homogenitás.
Abban ugyanis nagyjából egyetértés van, hogy a bevándorlás növelése nélkül még a mostani, stagnáló gazdasági teljesítmény is nehezen tartható fent:
középtávon sem a robotok, sem a mesterséges intelligencia, sem az etnikai homogenitás és a különleges kultúra nem képes helyettesíteni a dolgozó embereket. Ahogy a nyugdíjasok vagy a munkaerőpiacra visszatérő háziasszonyok sem fognak tömegesen vidéki idénymunkásnak állni.
Ami egyébként tanulságos példa a hasonló demográfiai problémákkal – fejlődése jóval korábbi stádiumában – található Magyarország számára is. Bár a magyar gazdaság egyelőre alacsonyabb fejlettsége miatt és az uniós forrásoknak köszönhetően munkaerőhiány mellett, pusztán hatékonyságnöveléssel is képes számottevő növekedésre, már most megindult a munkaerő behozatala az iparban, hiába tagadja ezt a kormány. Közben a japánok már végigpróbálták az itthon alkalmazott vagy remélt intézkedéseket a bevándorlás kiváltására (kivándoroltak visszatelepítése, családtámogatás, robotok), nem sok sikerrel. Amiből aztán az lett, hogy most azok kénytelenek, ha fű alatt is, de beindítani a bevándorlást, akik eddig a dolog legnagyobb ellenzői voltak, és mindezt egy olyan társadalomban kell megvalósítaniuk, amelyet a politika mindeddig arra kondicionált, hogy ne legyen nyitott erre.
(Forrás: index)
