Eltökélt szívű nők klubja
SZEMlélek 2019. március 16.

Eltökélt szívű nők klubja

Mennyi ismerős arc, mennyi soha el nem mondott történet – harcról, kérdésekről, kétségbeesésről, reményről, hitről!

Az Eltökélt szívű nők összejöveteleit (mely elnevezését Priscilla Schirer amerikai keresztyén szerző azonos című könyvéről kapta) minden hónap utolsó szombat délutánján tartják a Fasori Református Egyházközség gyülekezeti termében. A bárki által szabadon látogatható eseményen egy meghívott vendéggel beszélgetnek kávéházi hangulatban az egész életen át tartó szolgálatról, a gyereknevelésről, a veszteség feldolgozásáról, a társra várásról, vagy éppen arról, mit jelent megküzdeni a házassági krízissel.

Csupa nőket érintő téma úton lévő, hétköznapi nőktől és asszonyoktól – egyedülállóktól, kisgyermekesektől, elváltaktól, özvegyektől –, akik vasárnaponként eljárnak istentiszteletre, és akik időnként nem találják a visszautat a gyülekezetbe, vagy éppen azért tesznek láthatatlan erőfeszítéseket, hogy másoknak segítsenek megtalálni azt.

Azt tartjuk eltökéltnek, aki meghozta azt a döntést, hogy Istennel járja az útját, minden élethelyzetben kitart mellette. (...) Hogy ez mit jelent, azt együtt keressük. Nem vagyunk hibátlanok, nem hozunk mindig jó döntéseket, viszont ha már elköteleztük magunkat Isten mellett, az mindent meghatároz. Akkor már nyugodtan lehetünk nyitottak, és őszintén beszélhetünk egymásnak a hibáinkról is.

Mind példákat és példaképeket keresünk magunknak, és rájöttünk, hogy mennyien vannak körülöttünk ilyenek! Már a közvetlen környezetünkben is mindenkinek van olyan története, istenélménye, tapasztalata, amiből mindannyian épülünk. Nem kell ehhez messze nyúlnunk, elég észrevennünk azokat, akikkel jót lehetne beszélgetni. (...) Ha merünk sebezhetők lenni, az már önmagában is érték: megváltoztatja a légkört, és másokat is megnyílásra késztet.

És bár az összejövetelek témája nem az, hogy mit jelent nőnek lenni, erről is elgondolkodtat a sorozat, amely nemcsak Istenről szóló tanúságtétel lehet, hanem az egészséges nőképet is alakíthatja a jelenlévőkben.

Mi nem akarunk példát statuálni, hogy milyen az igazi nő, nem a nőiességre hívjuk föl a figyelmet, hanem arra, hogy a meghívott vendégünk hogy él meg valamit az Isten-kapcsolatában.

Nehéz elfogadnunk a saját sebezhetőségünket, pedig nem kell tökéletesnek lennünk. És mivel nem is vagyunk azok, Jézus így szeret minket, és így halt meg mindannyiunkért. Ez felszabadító, mert Ő megengedi nekünk, hogy őszinték legyünk, és elmondjuk akár a kétségeinket is. Ott van velünk a döntéseinkben, és akkor is, ha hibázunk. Ráadásul, mi, nők értjük egymást, hiszen életkortól és élethelyzettől függetlenül hasonló kérdésekkel vívódunk.

A nő, aki Krisztusban van, más nő, mint aki magától lehetne, és ennek sok jele van.

... egyfajta fáradhatatlanság jellemzi. Bármilyen kudarcot él át, Istenbe kapaszkodva fel tud állni, és látni tudja, mi felé tart az élete. Ahogy az Ige mondja: nevetve néz a holnap elé. Egy nő, aki Istenben van, annak a körülményektől független boldogsága lehet, és mély békessége, akkor is, ha néha elcsügged, vagy nem tudja a választ a kérdéseire. Minket is felüdít a közelsége egy ilyen nőnek, mert Istenre néz, Őt látva felderül, és ezt az örömöt közvetíti másoknak is.

A szombati összejöveteleknek a kapcsolatépítésen, a példaadáson és a hitmélyítésen kívül van más gyümölcse is. A gyülekezetekben több női alkalomra, konferenciára lenne szükség, ahova bátran eljöhetnének az elvált, gyermeküket egyedül nevelő édesanyák is. Az ötletgazda fiatal nők úgy látják, sok gyülekezetben az testesíti meg a tökéletes keresztényt, aki családban él, gyerekei vannak, munkája van és szolgál, így hát neki könnyű beilleszkednie.

Viszont ott vannak, akik egyedül vannak, akiket tragédia ért. Mindenkinek az jut eszébe róla, és nem mernek hozzá szólni. Aki családban élt, de elvált, és úgy próbál visszatérni a gyülekezetbe, annak nehezebb visszaintegrálódnia. Sokan vannak így, többen, mint gondolnánk. Már a legelső alkalommal egy ilyen nő volt a vendégünk, és ő elmondta, hogyan tért vissza a gyülekezetünkbe, ahova korábban még családostul járt, sőt, presbiter volt a férje. Ez bátorító lehet azok számára, akik hasonló helyzetben vannak.

(Forrás: Parókia Portál)

süti beállítások módosítása