Engedjétek hozzám a félősöket!
SZEMlélek 2018. október 31.

Engedjétek hozzám a félősöket!

Magyarországon van Halloween – sokan nem ünneplik, sokan viszont igen. Utóbbiak képviselője fogalmazta meg, miért nem fél keresztényként a jelmezes estétől.

hallo1.jpg

Gyermekkoromban ámulva néztem amerikai filmekben a Halloween-őrületet. Tetszett, jópofának tűnt: becsengetnek a gyerekek házakhoz, édességet kapnak, jelmezbe öltöznek, színes az arcuk, "félelmetesek" és vidámak. Később külföldön ebben az időszakban járva láttam a nagy faragott tököket, a lámpásokat. Eldöntöttem, ha családom lesz, mi jelmezt öltünk, tököt faragunk, mert micsoda jó móka!

Aztán az ősi kelta szokás itt is felbukkant. Ellenzői is akadtak azonnal, amerikai butaságnak titulálják, ördögtől valónak, Istentől távol esőnek vélik. Lehet, hogy nekik van igazuk.

Október 31. olyan nap, amikor cérnányi vékonyságra vagyunk a holtaktól, az élők és holtak világa közel kerül egymáshoz. Az ártó szellemek miatt készítették annak idején a töklámpást, mondván, a tűz fénye megtévesztő a gonosz lelkeknek, elriasztja őket. A kelta papok a szent tölgyek alatt gyújtottak tüzet, a többiek a tökökben. All Hallow/Mindenszentek ünnepe rém színes. Szellem, boszorka, félelmetes lény lesz erre a napra az erre fogékony emberekből.

Nekünk viccet, felszabadultságot hoz a szomorú napokban. Megtöri a csendet, a könnyek helyébe egy kis humort visz. Cukrot, csokit kap a gyermek, aki előtte a kezünket fogva sírról-sírra haladt, imádkozott, Jézus, Szűz Mária szobránál álldogált, türelmesen összekulcsolva két kis kezét. Gyertyát gyújtott a szélben, újra meg újra. Lányom, Bori olyan szépen imádkozik, hogy csak nézem szomorú arcát, ahogy nagymamáját idézi képzeletben maga elé. Mindennek megvan az ideje. Ez az emlékezés, a szomorúság végtelen pillanata.

De ha hazaérünk, férjem két kisgyermekünk arcát gondosan befesti, majd a tükör előtt állva sírva nevetünk az eredményen. Milyen vicces kiszakítani a fehér lepedőt, méghozzá három helyen: mert egy kell a fejnek, egy a jobb, másik a bal karnak! Együtt vagyunk, bolondozunk. A rosszat elűzzük, helyébe a fény érkezik. Családok jönnek össze a győri utcákban, egymás házához sietnek. Hát mi ez, ha nem közösségépítés?

Talán nincs velünk az Isten? Az álláig csokis gyermekeimmel, a tököket lelkesen faragó családokkal?

Este jókedvűen mossuk le magunkról az álarcot, majd kifáradva ágyba bújunk, ahol ismét a temető csendje jut eszünkbe – szeretteink szavait, hangját, arcát idézzük magunk elé.

aa.jpgMinden egyes pillanatban érzem a jót. A kis csontvázak, szellemek, vámpírok lelkes, hahotázó nevetései közben a legjobban. Halloween, te megtépázott szokás! Hozzánk idén is eljöhetsz.

Adorján Andrea

(Illusztráció forrása: justadreamerhere.wordpress.com)

 

süti beállítások módosítása