A világhírű idegsebész szerint orvosolni lehetne az egészségügy égető problémáit, pénz is kellene hozzá, de úgy látja, a bajok gyökere mélyebben van.

Igencsak aktuális és szükséges a magyar "betegségügy" gondjairól való diskurzus, amelybe a Honvédkórházban (is) dolgozó Csókay András is bekapcsolódott. Morális megújulás hozhatja el véleménye szerint az érzékelhető pozitív változást. A 24.hu munkatársa által készített teljes interjú ide kattintva olvasható, alább néhány részletet idézünk a sebész válaszaiból.

A magyar orvosok a műtőkben úgy operálnak, hogy esetleg egy másik műtőben mellettük aznap három gyerekgyilkosságot követnek el.

Régóta tudjuk, hogy a vétkesek közt cinkos, aki néma, és ez óriási rombolást okoz. Egy olyan morális rombolást, aminek az is a következménye, hogy az orvostársadalom nem tud egységesen fellépni, például a hálapénz ellen. Ha azt mondom, hogy mobbing, akkor talán jobban érthető, miről beszélek. (...) Az egészségügyi dolgozók 40 százaléka szenved ettől. (...) Ez egy gennyes tályog, és nem elég pucolgatni. Ki kell vágni.

a bajok legnagyobb gyökere morális. Ha lenne egy bűnbánat, akkor a politika is tudna segíteni az orvostársadalmon, így a betegeken is. De visszakanyarodnék még egyszer az elejére, és most hiába legyintenek, hogy egy vallásos őrült vagyok, de Watson és Crick óta nem teológiai vagy filozófiai kérdés az élet kezdete. Itt kéne valami hatalmas fordulat, mert az, hogy ezt nem vesszük figyelembe, hatalmas károkat okoz. El kell fogadnunk azt a tudományos tényt, hogy az élet a fogantatással kezdődik. Ezt általános iskolában kellene minden héten oktatni. Nincs anya, apa, aki problémák miatt kidobná a 8 éves gyerekét. Egyszerűen nem tanították meg, hol az emberi élet kezdete. Ez nem politikai kérdés, nem is a politika feladata megoldani.

mindenkinek meg van arra a lehetősége, hogy a remény és a szeretet útján megtalálja ezt a belső békét, a belső önmagát.

A tudomány a keresztény tanúságtevést nehezen viseli. A tudomány inkább önmagát isteníti. Miért merek én annyit beszélni az imádság szerepéről a tudományban?! Hogyan jön a csizma az asztalra? Megmondom: mi történik az imádságban? Elindulunk lefelé önmagunkba, az igazság felé. Nem a saját magunk által értelmezett igazság felé, hanem az egyetemes igazság felé. És ott nem csak hitéleti, filozófiai igazságok vannak, hanem a saját életünk, a tudományunk igazságai is. Aki fodrász, annak az, aki orvos annak az. Nem véletlen, hogy nekem onnan jönnek az intuitív ötleteim.

(Forrás és fotó: 24.hu)