Az ismert szerzetes egy könnyűzenei koncert arca lett, teleplakátolták vele az országot. Az ok sem titok: 25 éves az általa vezetett erdélyi gyermekmentő misszió.

Hiába szólalt meg Csaba testvér rengetegszer a médiában, mindig tud valami újat mondani. A 24.hu munkatársa által készített interjúban is szerepel néhány meglepő kijelentése. A teljes beszélgetés ide kattintva olvasható, az alábbiakban néhány részletet idézünk a válaszokból.

A Szent Ferenc Alapítvány az idén lett 25 éves, ezért már tavaly elkezdtünk azon gondolkodni, hogy miként köszönhetnénk meg mindazt a jót és szépet, amit a magyar emberektől kaptunk. Hogyan mondhatnánk hálát például annak a férfinak, aki immáron 16 éve minden december elején sorra járja házainkat és gondoskodik róla, hogy minden gyerek cipőjébe jusson Mikulás-ajándék? Először egy kultúrházra gondoltunk vagy egy templomra, de azután ideadták az Arénát. S akkor arra jutottunk, hogyha a focicsapatok hívhatnak idegenlégiósokat a fontos meccsekre, akkor a kovásznai gyerekek is együtt énekelhetnek többek között az EDDA együttessel. Azt szeretnénk, ha az est végére mindenki úgy érezné, hogy valóban jobb velünk a világ, fogyatékosokkal, árvákkal, út szélére taszítottakkal.

Büszke vagyok arra, hogy senki nem koldul, mindenkiből rendes, adófizető állampolgár vált. Igaz, nem mindenki maradt Erdélyben, sokan kijöttek Magyarországra, de Nyugat-Európában, sőt Amerikában is vannak gyerekeink. Többnek már van saját családja, sokan 3-4 gyereket nevelnek. De nagy örömmel tölt el, hogy unokát nem nevelek, mindenki gondoskodik a saját gyermekéről. A múltkor összeszámoltuk, már ezernél is több unokánk van. Az idei tanévet 2100 gyerekkel kezdjük.

’56 után születtem, édesapámat börtönbe zárták emiatt, az ott elszenvedett nehézségek miatt meg is halt. Éreztem, hogy sok baj van a világgal, változtatni akartam, de tudtam, hogy kicsi vagyok ehhez. Arra jutottam, hogy a jóistennek is fáj az, ami történik, megkerestem hát a templomban, hogy beszéljük meg ezt a dolgot. A válaszokat azután sokszor átforgattam magamban. A bányában, ahol akkoriban dolgoztam, volt rá időm, de azért is mentem oda, hogy tisztázzam magamban az utamat. (...) Ötéves voltam, mikor kiengedték és meghalt. Mint minden fiúgyerek, én is bosszút akartam állni érte. De azután jött a kérdés, hogy kin bosszuljam meg. A szekus tiszten, a bírón, a börtönőrön, a rendszeren? Végül arra jutottam, hogy az emberi tompaság, a sötétség a bűnös. Én pedig úgy oszlatom a sötétséget, hogy gyerekeket fogadok be és nevelek. Remélem, mindegyik bölcsebb lesz annál, hogy más apját agyonverje. Ha úgy tetszik, ez az én bosszúm az apámért.

Az első szentmisémre nagyon felkészültem: négy oldalas székfoglalót írtam Arisztotelésszel és mindenféle bölcsekkel megtűzdelve. Hatan ültek a padokban, mind egyszerű falusi emberek. Néztek rám üveges szemmel: mit bántottuk mi, hogy ilyeneket mond nekünk? Volt, aki el is aludt. Nagy nehezen vége lett. S akkor én leültem a kereszt alá és nagyon nehéz lett a szívem: hat év tanulás, hat év cölibátus, ezért? S mintha Jézus mellém ült volna: látod fiam, én meghaltam ezekért az emberekért a kereszten. No, akkor arra gondoltam, ez se volt valami nagy üzlet.

Nem erőst értem azokat, akik önként megfosztják magukat a gyerek jelentette kincstől. A gyerek gazdagság, még ha sokan azt is hiszik, szegényebbek lesznek a születésével. A gyerekeimnek ezt valahogy úgy magyarázom el, hogy ha leülnek az állomáson és újságpapírról lókolbászt esznek, akkor Isten ettől nem kap sírógörcsöt. De mennyivel jobb fehér abrosz mellett enni. (...) Tudom, hogy Nietzsche azt mondta, hogy az embertárs számunkra a pokol. Azt is látom, hogy tényleg sokan így gondolják. Nekem viszont maga a mennyország. A sok magányos ember csak senyved egyedül otthon és csak arra vár, hogy valaki végre megfogja a kezét.

jártam Szíriában, s aki látta a mostani Aleppo szétlőtt városát, nem kívánhatja a forradalmat. Ha valakinek jó ötlete van, álljon elő vele és kampányoljon. Nyugodtan, észérvekkel, nem egymás ellen feszülve. Az Arénában rendezett koncert célja is csak annyi, hogy hitet tegyünk a gyerekek és az értük vállalt közös munka mellett. A legnagyobb siker is az lenne, ha egy év múlva keresztelőkápolnává alakíthatnánk az Arénát, ahol 300-500 gyereket keresztelhetnénk meg. Ha ki mernénk mondani egymásnak, hogy jobb veled a világ, mint nélküled, még akkor is ha horkolsz vagy néha hisztis vagy.

(Forrás: 24.hu, fotó: Kovács Attila / MTI)

* * *

Az említett koncertről szóló cikkünk ide kattintva olvasható, jegyet ide kattintva lehet rendelni a programra.

Az esemény médiatámogatója a SZEMlélek.