Választási cikksorozatunk által segítséget kívánunk nyújtani abban, hogy minél helyesebb döntést hozzanak minél többen április 8-án. Ez a publicisztika a gyűjtemény első írása.

"Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók,árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől." (Tim 2,3;1-5)

Aki nem fanatikus "valamilyenpárti", annak hozzám hasonlóan biztos fejtörést okozhat a szavazás. Hogy mennyire ki tud ábrándulni az ember a politikából, az szinte leírhatatlan. Azért sokan megtették már.

Elmúlt nyolc év. Az ember életciklusában is jelentős idő ez. Jobban élek? Igen. Boldogabb vagyok? Igen. Több pénzem van? Igen. De ehhez sokkal inkább a szemléletváltásomnak van köze, s nem az aktuális kormánypártnak. Sem Orbán Viktor, sem Gyurcsány Ferenc nem tehetett arról, hogy nem érettségiztem le időben, hogy nem akartam továbbtanulni, hogy nem sportoltam eleget, hogy nem dolgoztam elég szorgalmasan és mennyi időm ment kárba mindenféle hasztalan semmittevéssel. Én vagyok, aki kirabolta saját országát – testét és lelkét – mindaddig, míg rest volt a Jó mellett dönteni.

Bárcsak mindenről az aktuális kormányfő tehetne, vagy az aktuális ellenzék, vagy a bevándorlók, vagy rokonok, mert akkor nekünk soha nem kéne semmit csinálni, s mindent megoldhatnának helyettünk.

A jelenlegi politikai elitnek már az sem adatik meg, hogy elhazudják a tetteiket, s később jóként emlékezzenek majd róluk, hiszen minden tettüket reflektorfényben kénytelenek végrehajtani. Minden kiderül, minden eddiginél gyorsabban. Hiába tűnhet úgy, hogy nincsenek következmények, azok vannak és lesznek is. „A hosszú betegség kifog az orvoson, aki ma király, holnap halott lehet”. (Sirák10;10)

Szavazni akkor van kötelességem, ha részese akarok lenni országunk jövőjének. Ám csakis kizárólag azokra az információkra támaszkodhatok, amikről bizonyos vagyok. Azt, hogy ki kinek hogyan segített meggazdagodni, a tévében mutogatott emberek közül kinek mennyi pénze van, létezik-e Soros birodalom – ezt sosem fogom megtudni. Ha olvasott információkra akarok támaszkodni, akkor inkább a Bibliában olvasottakat hiszem el, mert a bibliai életgyakorlatnak köszönhetem mindenem, amim van.

Minden párt szimpatizánsaiból ismerek valakit, és szeretem ezeket az embereket. Van barátom, aki teljesen mást gondol a politikáról, de engem nem kíván meggyőzni. Nekem a politikai nézet nem más, mint az értelemre rakódott kosz, ami mögött az ember érdekel. Öt évig dolgoztam postásként, ezer meg ezer ember életét láthattam testközelből, otthonában, hallhattam, amit mond a politikáról és láthattam, ahogyan él emögött. Nevettem, szomorkodtam, panaszkodtam velük, ahogyan épp nekik jólesett. Ha az egyik balos volt, akkor vele értettem egyet, ha jobbos, akkor meg vele. Mindkét oldalról próbáltam a jó dolgokat a másik elé tenni, a tényeket. Mert igazsága mindkettőnek volt.

Tettem ezt azért, hogy a gyűlöletet csökkentsem a szívekben, mert emberként nem hagyhattam úgy ott senkit főni a saját mérgében; ebben én senkinek nem kívántam, s nem kívánok segíteni. Biztos vagyok abban, hogy nem minden politikus ördögtől való, ahogy abban is, hogy azért szeretik a társaságát. Nekem a mélyszegénység és a gyermekvédelem a szívügyem. Ha azt nézem, hogy ez ügyben mi történt a nyolc év alatt, akkor egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy sokkal kevesebb jó, mint ami történhetett volna. De nem tudom, hogy miért nem történt, csak találgathatok, aminek nincs értelme. Nem tudhatom idelent, mi hogyan működik odafent. Fantáziálhatok róla, de nem láthatom innen. Nekem annyi jut, hogy a nálam lévő eszközökből amennyit csak tudok, a közösségem javára fordítok és a szavazatomat is arra tudom leadni, aki a családom számára érezhetően többet nyújt. Családosként mi egyértelmű kedvezményezettjei vagyunk a jelenlegi kormánynak, ez tagadhatatlan. A szociális ágazat bérét megemelték, ami szintén érezhető. Viszont rosszul érzem magam, ha a kisgyermekeim iskoláztatására gondolok a jelenlegi oktatási rendszerben. Nagyon szívesen látnék határozott, következetes, jól átgondolt gyermekvédelmi rendszert az ehhez tartozó erőforrásokkal.

Nagy rendetlenség van a mi kis országunkban. Tudom, nem megy egyik napról a másikra az ezer éves, évszázados szokásrendszereket, mintákat felülírni. Nemcsak hinnünk kell ebben, hanem a magunk szintjén ugyanúgy tenni, mint a Parlamentben. Sőt, mi csinálhatjuk még jobban.

Aki a saját életét, mikro-országát rendben kormányozza, csakis az fogalmazzon meg javaslatot. Addig takarítsunk csak a házunk táján, hiszen van mit. S ha az megvan, segítsünk a szomszéd bácsinak, ha az is megvan, a szomszéd ház lakóinak és így tovább. Mert ha felülről várjuk, az nem fog jönni.

Itt van az egészségügy, amit annyira szeret mindenki hangoztatni. Mikor jutunk el odáig, hogy az egészségügyi rendszer sosem lesz jobb, mert az az egyes emberektől olyan, amilyen? Ha majd mindenki tesz annyit a saját egészségéért, amennyit szidja az egészségügyi rendszert, majd ha az egészségügyben dolgozók nem visznek haza egyetlen kötszert, papírt, tisztítószert, gyógyszert, papírtörlőt, akkor biztosan jobb lesz. Addig kár mutogatni. Városunkban, Pécsen milliárdos fejlesztések voltak az elmúlt években, de ez megoldja a problémát?

Ettől még egyedül néni orvoshoz fog menni, ha figyelemre vágyik, ettől még magányos bácsi ugyanígy tesz. Akik nem tudják, hogyan és miért vigyázzanak az egészségükre, ugyanígy terhelni fogják a rendszert. A nemzet sorsa igenis függ minden egyes embertől, minden döntésünktől.

Csak azért sem akarok engedni a nyíró erőknek, egyik oldalról sem. Nekem magyar az is, aki nem megy szavazni, és az is, aki bárki másra szavaz. Együttérzek a velem egyet nem értőkkel is, mert nekem szükségem van honfitársaimra. Mindre. Nem tagadom meg az embert, inkább imádkozom azért, hogy bocsásson meg nekünk az Úr, mert már nem tudjuk, mit cselekszünk.

Egy biztos: ha egyszer elkezd majd bármelyik párt építően kommunikálni, méltatni a másikat, indulat nélkül vitatkozni dolgokról, akkor az szerintem biztosan megnyeri örökre az összes választást. Aki kiáll majd amellett, hogy egyetlen ellenfelét sem mocskolja, szidja, rágalmazza, kiröhögi, megalázza, kifigurázza. Lesz ilyen?

Lesz, mert Isten megígérte. "Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját." (Péter2 3;13)

Szőke Tibor