Hogyan válaszoljunk egy fegyveres támadásra? Még több fegyverrel! Vagy mégsem?
A közismert vicc szerint ezer oka van annak, hogy nem harangoznak a falu templomában. Az egyik érv a sok közül az, hogy nincs harang a toronyban. Valahogy így vagyunk azzal a hírrel, miszerint az újabb tragikus amerikai iskolai lövöldözés kapcsán az elnöknek "megoldásként" a tanárok felfegyverzése jutott eszébe. Ezer oka lehet ennek, de elsőként, legevidensebb indokként sokunknak valamiért a fegyverlobbi jut eszünkbe.
Azóta a józan ész is tiszteletét tette a Fehér Ház környékén, s immár a fegyverviselést amolyan alapjogként védelmező – "történelmileg így alakult ki" – USA egyre több döntéshozója és fegyverértékesítője is belátni véli, hogy a fegyverhez jutás korlátozása inkább használhat, mint ártana a béke felé vezető úton (legalábbis több kereskedelmi haszonnal jár nem szembe menni a háborgó közvéleménnyel). Olyannyira, hogy egyes, fegyvert is árusító kereskedelmi egységek 18-ról 21 évre emelnék a fegyvervásárlási korhatár minimumát. Kis lépés az emberiség érintett részének, de legalább nem hátrafelé. Az pedig, hogy az amerikai diákságba több bölcsesség szorult, mint az elvileg őket is képviselő, értük dolgozó Donald Trump elnökbe, egyrészt örvendetes, másrészt annyira azért sajnos nem meglepő.
Hogy miért eszement ötlet felfegyverezni a tanárokat, vagy csak a pedagógusi kar egy részét, talán nem igényel külön magyarázatot. Mind az agressziót, mind a fegyvereket közelebb vinnék ezáltal a gyerekekhez. Miközben ott volt a felfegyverzett seriffhelyettes, aki valamiért nem tette a dolgát, ott volt tengernyi előjel, amelyek komolyan vétele esetén valószínűleg nem következik be ez a tragédia. A fegyveres reakció valójában az emberi, össztársadalmi felelősség elkenéséhez járulna hozzá. Minek törődjünk a másként gondolkodókkal, a problémás személyekkel, miért "öljünk" energiát a párbeszédbe, meghallgatásba, felkarolásba? Majd megoldjuk erőszakkal az erőszakot...
Ez a gyilkos logika azonban nem magától szivárgott be a gondolkodásmódunkba – bizony, a miénkbe, magyar emberekébe is! Ugye, ismerős a képlet? Aki az utamba kerül, azt leütöm, lelövöm, kiiktatom. Ott látjuk ezt megannyi filmben, s lelkünk mélyén még drukkolunk is a páncéltestű, minden kínt, erőszakot elviselő főhősnek, hogy iktassa már ki az ellent, csapjon oda még erősebben, eressze bele a tárat, gyerünk, hajrá!
A halál pedagógiája észrevétlenül tanítgat bennünket gyűlölni, kiiktatni az idegent, erőszakkal hamar elintézni a problémát.
A nyitókép, egy kicsit bővebben...
A fotó egy kampány alábbi plakátjáról származik, amelyen ez a felirat olvasható felül: "Az egyik gyermek olyan dolgot tart a kezében, ami be van tiltva Amerikában az ő megóvásuk céljával. Vajon melyik lehet az?" Alul pedig a magyarázat: "A Piroska és a farkas mesekönyv ki van tiltva az iskolákból, mivel bor is található a kislány kosarában."
Ne legyünk azonban igaztalanul általánosítók: készülnek másféle filmek is! A konkrét eset kapcsán egyből a Helen Hunt és Kevin Spacey, valamint a Hatodik érzékből ismert Haley Joel Osment főszereplésével készült "Pay It Forward" alkotás jutott eszembe, ami magyarul "A jövő kezdete" címet viseli. Nem lőném le a sztorit, de van benne iskolai erőszak is, viszont nem a halálé az utolsó szó. Az élet kultúrájának "alapképletét" ismerhetjük meg belőle, amit ráadásul épp egy gyerek tanít meg, a felnőtteknek is.
A 2000-ben megjelent film előtt egy évvel, még az előző évezred borzasztó lezárásaként történt egy szintén számos életet követelő vérengzés a Columbine iskolában. Nem csupán a "Kóla, puska, sült krumpli" című dokumentumfilm keresi a választ arra a tragédiára, hanem a halálos nap eseményeit felidéző "Elefánt" című dráma is. Ugyanezt a történetet dolgozza fel az egyik kivégzett áldozat, egy 17 éves diáklány szemszögéből a magyarul is olvasható "Rachel könnyei" című kötet. Rachel Joy Scott rövidke életében másokért, a közösségért élt, s nem titkolta keresztényi hitét sem. Az akkori iskolai vérengzés túlélőinek visszaemlékezései, a mozaikdarabkák összeillesztése nyomán az egyik gyilkos tinédzser fegyvert tartva Rachel fejéhez azt kérdezte tőle, tényleg hisz-e Istenben. A lány igennel válaszolt, a sátáni indokból gyilkoló diáktárs pedig olyasmit felelt: akkor mehetsz is hozzá.
Rachel és a hozzá hasonlóan gondolkodók az élet törékeny, ám igen értékes kultúráját építették, építik ma is. Az emberség elve szerint nem létezhet olyan gazdasági indok, ami ezt a célt felülírja. Az USA társadalma óriási kihívás előtt áll, hiszen nem tudják majd egyik napról a másikra kiiktatni a fegyverek tömeges jelenlétét az életükből. De nem mindegy, hogy előre, vagy hátrafelé lépkednek a béke felé vezető úton.
A halál pedagógiája azonban mindannyiunkat megkísért: az erőszakosság, indulat, idegenellenesség, a másik legyőzésének, kiiktatásának vágya mindannyiunk számára szabadon választható lehetőség. De esélyünk van életigenlő választ is adni bármilyen helyzetben. Ez nem elnökökön, hatalmasságokon, lobbikon múlik. Hanem egyedül mirajtunk.
Gégény István
(Nyitókép forrása: theinspirationroom.com)
