Akár ez is lehetne a mottója annak a spanyol nyugdíjasnak, aki egyetemre jár és hamarosan Erasmusra indul Olaszországba.

Nem csak a húszéveseké a világ, ezt elméletben már jól tudjuk. De kevesen hiszik el magukról, hogy a 8. iksz után is lehet élni és tanulni. E kevés közül egy Miguel Castillo, aki 3 lányt nevelt fel feleségével és 6 unoka büszke papája.

Ám az unokázás, a séta, a golfozás és egy kis torna nem elégítették ki Miguelt elmondása szerint. Egy szívroham utáni felépülés adta meg számára az utolsó lökést, hogy kilépjen a hétköznapokból és beiratkozzon a valenciai egyetem történelem szakára.

- Talán ez volt az a fény, ami hiányzott az életemből. Azt mondtam magamnak: tennem kell valamit, nem ülhetek csak itt - és ettől kaptam bátorságot ahhoz, hogy utánanézzek, hol tudnék kurzusokat felvenni.

Sőt, még ennél is többre vállalkozott. Jelentkezett az európai diákcsereprogramra, az Erasmusra, és sikeres pályázatával hamarosan 4 hónapot tölt a veronai egyetemen, belevetve magát az olasz diákok életébe. A többi diáktól eltérően vele tart felesége is, aki - családjával együtt - mindvégig bátorították. Miguel pedig vele egyidős társait arra biztatja, ne zárkózzanak be a házba, hanem nyissák ki az ajtót a világra!

- Sokat adhatunk még a társadalomnak! - vallja Miguel.

(euronews.com)