Simon András volt a vendége a SZEMlélek és a Háló 6. vitaestjének, akivel az életvezetésről, annak kríziseiről beszélgettek a jelenlévők.

– Én nem akarok minden áron boldog lenni – hökkentette meg a résztvevőket az alkotóművész a párbeszédes rendezvény kezdetén. Ezzel arra utalt, hogy szerinte sok életpálya azért siklik félre, mert az emberek bármi áron boldogok akarnak lenni. Csak ez számít, ennek a "boldogulásnak" rendelnek alá minden mást, így viszont eltéveszthetik életük igazi célját. Simon András szerint ugyanis az élet igazi célja a szeretet, annak átadása és befogadása. Hozzátette, ő sincs ellene a boldogságnak, örül, ha meglátogatják boldog pillanatok, de nem tartja helyesnek a boldogság öncélú kergetését.

Ez máris egy konkrét válasznak tekinthető a vitaest címében megfogalmazott kérdésre: miért siklanak félre az életek? Művészként azonban András egy másik fontos hozzávalóra is rámutatott, ami nélkül nem nagyon tudunk előre haladni az életben - ez pedig a csend, illetve annak hiánya. Zaj vesz körbe sokunkat, s ha nem így lenne, hát mi magunk kreálunk zajt, nehogy körbevegyen bennünket a csend. Az a csend, amiben rengeteg üzenet van elrejtve, s ami valójában – remélhetőleg pontosan idézzük a művész szavait – a megfogalmazásra váró gondolatok harmóniája.

Az így felvetett gondolatokhoz aztán többen hozzászóltak, elhangzottak jó gyakorlatok is arra nézve, hogy miként lehetne ellene hatni az életek szétcsúszásának. Fő kérdésként, egyfajta dilemmaként az merült fel többek részéről, hogy vajon tanítható-e a lelki egészség. Ha igen, és ezt bevezetnénk az oktatásba, azzal rengeteget segíthetnénk a jövő generációknak - senki nem vitatta, hogy gyermekek tömegei nőnek fel csonka családokban, szeretethiányban, zajban. A közössé váló felelet szerint igenis tanítható a lelki egészség, innentől pedig társadalmi akarat kérdése, hogy megtaláljuk azokat a formákat, intézményeket, amelyek megfelelő terepei lehetnek az életek félresiklását megelőző ismeretek, tapasztalatok átadásának.

– A világban minden a szeretetről szól, vagy annak hiányáról – összegezte saját gondolatait és az elhangzottakat Simon András, aki zárszóként szavak helyett tilinkójátékával örvendeztette meg a program résztvevőit. A hazafelé elkísérő üzenet pedig ezáltal az lett, hogy hangszerré kell válnunk, a szeretet hangszereivé, hogy saját környezetünkben támaszt nyújtsunk azoknak, akiknek egy kinyújtott kar, egy ismerős, barát segíthet a talpon maradásban, vagy a talpra állásban.

Folytatódik tovább a vitaestek sorozata: december 7-én "Veszélyes-e az iszlám a kereszténységre?" címmel sokunkat érintő és érdeklő kérdésben kereshetünk majd válaszokat. Ebben Nagypál Szabolcs teológus, a vallásközi párbeszéd szakértője lesz segítségünkre. Ide kattintva lehet regisztrálni a szokott helyszínen ismét 18 órakor kezdődő párbeszédes rendezvényre.

(Fotók: Schön György)