Pokolra kerülnek? Vagy a mennyben találkozunk velük? Kapjanak egyáltalán végtisztességet? Temetni nem kell féljetek...?

Sokak számára ismerős a Bánk bánból a talányos, kétértelmű mondat: a királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem. Attól függően, hová tesszük a vesszőket a mondatban, jelentheti azt is, hogy nincs mit félni, a királynőt meg kell ölni, vagy azt, hogy nem kell megölni, éppen hogy félni kell. A dodonai választ tartalmazó mondat Merániai János esztergomi érsek levelében olvasható, aki a magyar főurak kérdésére nem mert, vagy nem akart egyenes választ adni. A történet kimenete végül az lett, hogy a királynőt a békétlenek megölték, s az érseki mondatra hivatkozva a gyilkost végül nem is ítélték el.

Mindez a legutóbbi londoni merényletet követően az angliai muzulmán imámok állásfoglalásáról jut eszembe, akik a nyilvánosság előtt bejelentették: a terroristák tette szemben áll az iszlám nemes vallásával, ezért nem temethetők el muzulmán temetőben, és nem végezhető el a hagyományos temetési szertartás sem. A terrorizmus az iszlám perverziója - jelentette ki Harun Khan a Brit Muszlimok Tanácsának főtitkára. Az imámok tiltakozásához helyeslően csatlakoztak zsidó és keresztény állásfoglalások. A terrorizmust határozottan elítélő, nyilvánosság előtti muzulmán kiállás híre bejárta az egész világ sajtóját. Sokhelyütt azzal kommentálták: végre egyértelmű beszéd. De vajon tényleg olyan egyértelmű és vitathatatlan az imámok döntése? Tényleg kifejezi az iszlám nemes vallásának tanítását?

Az iszlám előírások szerint a halottnak le kell fogni a szemét és be kell csukni a száját, fejét pedig Mekka felé kell fordítani. A halottért végzett imádságon férfiak és nők is részt vehetnek. Az imám az elhunyt fejénél áll és ő recitálja a négy részből álló imádságot. Minden rész az Allahu akbar (Allah a legnagyobb) akklamációval kezdődik. Az imádság a "béke veled" fohásszal fejeződik be: Allah békéje, igazságossága és áldása nyugodjék rajtad (as salamu aleikum wa rahmatullah). Mohamed azt tanította, ha negyven vagy több hívő muzulmán végez imát az elhunytért, akkor Allah meg fogja hallgatni őket. Az elhunytat angyalok kérdezik ki életéről, és ők számolják meg bűneiket és jótetteiket. Amíg minden bűnükért nem vezekeltek, addig nem juthatnak a mennybe. Hogy ott azután mindenre kész szüzek, vagy inkább hófehér galambok várják őket, arról vita van a Korán értelmezői között.

Az iszlám tanítása az öngyilkosságról – hasonlóan a zsidósághoz és a kereszténységhez – meglehetősen egyértelmű. A Korán és a Sunna egybehangzó tanítása szerint aki megöl egy hívőt, az kafirrá, vagyis hitetlenné válik és az örök kárhozatra jut. A kegyes Korán 4. szúrája felszólít: “Ne öljétek meg magatokat!” (29) Más a helyzet azonban, ha a halál vállalása hősies szándékból, önfeláldozásból történik. Az iszlám is nagyra értékeli a mártíriumot. A Hadithban egy helyen az áll: “Szolgám elvetette életét és kedvemben járt. Ezért a Paradicsomba kerül.” Az öngyilkos merénylők esetében a dzsihádizmus szerint az iszlám ellenes hatalmakkal vívott háborúban vállalt hősies áldozatvállalásról van szó.

A londoni merényletet követően éppen erre vonatkozott az imámok állásfoglalása, miszerint itt nem hősies önfeláldozásról van szó, hanem bűnös gyilkosságról és öngyilkosságról, amiért örök kárhozat a büntetés.

Az öngyilkosság és az önfeláldozás közötti határ azonban nem egyértelmű. Ahhoz, hogy az öngyilkosságot mártíriumnak fogadja el a közösség, az imámnak (mások szerint a családnak is) el kell fogadnia a döntést, a merénylő vallási áldással indul végzetes útjára.

A halál után következeik az ítélet, amely egyedül Allahnak van fenntartva. Az iszlám szerint Allah könyörületes Isten, s döntései nincsenek mindig szinkronban az ember felfogásával. Vajon Allah szuverén döntését lehetséges biztosan elővételezni? A végső elszámolásnál egyedül az ő számára lesz nyilvánvaló az előtte álló bűnös egész élete. És ha Allah úgy látja, hogy az öngyilkos merénylőt súlyosan megtévesztették, hogy ideológiai és vallási eszközökkel mintegy elvették az eszét, és nem is volt teljesen beszámítható, amikor szörnyű tettét elkövette?

A halál és a halállal kapcsolatos vallási előírások középpontjában elsősorban talán nem is a halott áll, hanem a hozzátartozók és a tágabb hívő közösség. Amikor az elhunyt temetésével kapcsolatban döntés születik, a vallási szempontoknál gyakran többet számítanak a gazdasági és politikai szempontok. A szegény elhunytnak nem lesz díszes sírhelye. A marginalizált csoport tagját akár a temetőn kívülre is száműzik, testét akár jeltelen sírba is helyezik. A döntést emberi szempontok alapján hozzák meg a hozzátartozók és a vallás képviselői. Az öngyilkos merénylőket elítéli a politika, de nem minden politika. Akiket Európában a legsúlyosabb büntetéssel sújtanak, azokat Európán kívül hősként ünneplik. A Hágai bíróság által elítélt balkáni háborús bűnösöket nemzeti hősként tisztelték hazájukban. Ami egyik kultúrkörben egyértelműen elítélendő, egy másikban lehet egyértelműen dicsérendő.

A zsidóság, kereszténység és iszlám vallása abban teljesen egyetért, hogy az elhunyt egyedül áll Isten színe előtt, s egyedül Istennek van joga kimondani róla a végső döntést.

A vallás képviselőinek ezt az isteni szuverenitást kell tanúsítania, akkor is, ha a gazdasági vagy politikai szempontok egyértelműnek tűnnek. Ha az öngyilkos merénylő tettét a legegyértelműbben és a legnagyobb következetességgel el is kell ítélni, az öngyilkos merénylő személyéről csak Isten mondhatja ki a végső szót.

Arról már nem szól a fáma, hogy végül eltemették-e a merénylőket, muzulmán temetőben nyugszanak-e, s mondtak-e értük imát. A végső döntés róluk már Allahnál van, aki a könyörületes. Az egykori esztergomi érsek dodonai mondatát ezek alapján mégis így kell ellátni vesszőkkel: a merénylőt temetni nem kell félnetek, jó lesz ha mindenki egyetért, én nem ellenzem.

Máté-Tóth András

(Nyitókép forrása: cdn-blogs.tribune.com.pk)