Amikor 2016 elején Oscar-díjat nyert a Saul fia, alighanem nagyon kevesen gondoltuk volna, hogy egyetlen év elteltével ismét aranyszobornak örülhet majd Magyarország.

Pedig így lett! Pár órával az eredmény kihirdetése után szinte mindenki tudja már: Deák Kristóf Mindenki (Sing) című alkotása a legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriában bizonyult a legjobbnak és hódította el az Oscar-díjat.

Deák Kristóf filmes pályafutása legelején páratlan lehetőséghez jutott: Steven Spielberg mellett dolgozhatott a München forgatásán. A 22 éves fiatalember figyelt, szívta magába a tudást, miközben ásványvízzel és teával látta el a világ legnépszerűbb rendezőjét. Ezt követően angliai egyetemen tanulta ki szakmáját, majd hazajött és a televízióban mutatkozott be rendezőként (Hacktion). Aztán hozzálátott Mindenki című kisfilmjéhez. A többi pedig már filmtörténelem.

A Mindenki története a kilencvenes évek elején játszódik: új lány érkezik egy általános iskolába. Zsófi figyelmét rögtön felkelti az iskola országos hírű énekkara. A lelkes kis kórust Erika néni fogja össze, aki elsőre barátságosnak, emberségesnek látszik, határozottan és céltudatosan terelgeti a nebulókat. Ám rögtön az első próba után fájdalmas felismerés következik: a nagyra tartott énekoktató azt kéri az új jövevénytől, hogy éneklés helyett csupán tátogjon, mivel "nem elég jó", nincs a többi éneklő kisdiák szintjén. Közben már csak pár nap választja el őket a várva várt dalversenytől, aminek svédországi jutalomutazás a nyereménye. Zsófi és barátnője Liza – aki szintén tagja a kórusnak – embert próbáló helyzetbe kerül. Mit kezdjenek ezzel a szituációval?

Vétek lenne minden történeti elemet ellőni, maradjon meglepetés a Mindenki megtekintésére! Sok ismerősömmel, kollégámmal beszélgettem Deák Kristóf filmjéről, akadtak közöttük, akik szerint ez egy szép, egyszerű, talán naiv történet a lázadás és az összefogás hatalmáról, többen a zenét, az éneket és a gyerekek játékát éltették, mások egyenesen odáig merészkedtek, hogy a magyar rendszerváltás egyfajta korrekciójaként értelmezzék a filmet, különösen annak lezárását.

Igen, szól az összefogásról és szól a lázadásról is, de szerintem leginkább a közösségről beszél és a zsarnokság természetéről. Erika néni nem azért negatív figura, mert megtiltja az éneklést a kevésbé tehetségeseknek, hanem attól, mert érzelmileg zsarolja a diákjait. Hazugságra, titkolózásra készteti őket a szüleik, barátaik, de legfőképp a saját közösségük előtt. Ezzel pedig éppen hogy tönkreteszi azt a közösséget, amibe látszólag integrálja az új jövevényeket.

Ebből a szempontból a film egyik kulcsjelenete, amikor Zsófi elcsendesedik és eltávolodik Lizától, akivel előtte rendszeresen együtt játszottak. Erika néni könnyűszerrel megtehetné, hogy egy elit kórust hoz létre, amibe kizárólag a legjobbak kerülnek be, a többiek pedig szépen elmennek valami ének-szakkörre. A másik megoldás egy olyan kórus lehetne, ahova mindenki jöhet az éneklés öröme miatt. Persze, azzal a csapattal nem tudna külföldre utazni, nem tudna versenyeket nyerni. Maximum fagyizni mehetnének vagy kirándulni a közeli hegyekbe. De mivel az valóban közösség lenne, sokkal többet kapna mindenki, mint úgy, hogy "sorban nyerik a versenyeket", de a barátságokat, kapcsolatokat megmérgezi a titkolózás. A két lány ebből a hazugságból akar kilépni, és ehhez MINDENKIre szükségük van.

Lélekemelő, pozitív végkicsengésű alkotás született, értő rendezéssel és kitűnő gyerekszereplőkkel. Deák Kristóf filmjéről most már azt is elmondhatjuk, hogy több rangos fesztiváldíj mellett Oscar-díjas is. A rendező – elmondása szerint – most gőzerővel dolgozik tovább. Úgy hírlik, hogy a mesterséges intelligencia témája és a tudományos-fantasztikus film felé fordul, miközben több más filmtervet is dédelget. Ezekhez sok sikert kívánunk! Bízunk benne, hogy továbbra is színvonalas alkotások kerülnek ki a kezei közül, amikkel nem is olyan régen még Spielbergnek hordta a kávét, most pedig már mindenféle díjakat szorongathat.

Gőbel Ágoston

(Nyitókép: a 24.hu fotója a film szereplőiről)