Az ideggyógyászok szerint nincs boldogabb egy francia tudósnál, aki a Dalai Láma segítőjeként éli a buddhista szerzetesek életét. Akad ám más jelölt is a posztra...

A piarista Tőzsér Endre vitába száll a vizsgálati eredmények alapján odaítélt címmel, ugyanis szerinte van egy olyan ember, akinél soha nem élt boldogabb személy a Föld nevű bolygón. A Szív című lapban megjelent írás következtetését nem is nehéz kitalálni: bizony, Jézusról van szó. Alább idézünk néhány gondolatot az érvelésből, amely ide kattintva olvasható bővebb terjedelemben.

a kereszténység középpontjában nem a szenvedés, nem a fájdalom, nem a szomorú beletörődés, nem a halál, de még csak nem is a kereszt áll, hanem az a Jézus, aki Isten Lelke által vezetve azzal a programmal lépett fel, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek, szabadulást hirdessen a foglyoknak, felszabadulást hozzon az elnyomottaknak és meghirdesse az Úr kegyelmének, irgalmának esztendejét (vö. Lk 4,18–19). Az a Jézus áll a középpontban, aki boldognak mondta az ő fellépéséből, tanításából, gyógyító tevékenységéből, Isten országából részesülőket (vö. Lk 6,20–24). Jézus tehát egy örömet hozó, boldoggá tevő ember. Márpedig csak akkor tud az lenni, ha maga is örömben, boldogan élő ember.

Jézus boldogsága azonban nem olyasmi, amit saját erőfeszítésével ér el, hanem egy talált, ajándékként felfedezett boldogság. Ahogyan az ember nem önmaga alkotja meg szüleit, hanem egyszerűen ott találja őket. De Jézus öröme nem is egy lelki állapotot, nem egy testi-lelki derűs megelégedettséget, kiegyensúlyozottságot jelent, amelyet el lehetne tanulni tőle, vagy sok meditációval el lehetne érni. Jézus öröme nem elérhető, nem tanítható öröm. Csak kérni lehet, imádságban.

Ha Isten Atya, akkor ez azt jelenti, hogy elveszíthetetlen. Ez pedig egy hatalmas felszabadító tapasztalat. Aki ezt átéli, nem fél attól, hogy bármit is elveszíthet, bátran pazarolhatja szeretetét minden emberre, bátran odaadhatja életét is szeretetből másokért. Jézus nyugodt boldogságának épp ez a titka: az emberek közül ő kapcsolódott a lehető legszorosabb módon Istenhez, neki volt a legtökéletesebb, legbensőségesebb apa-fiú kapcsolata Istennel, s ezért lehetett a világ legszabadabb, legfantáziadúsabb, legsugárzóbb embere is. Az evangéliumok úgy állítják elénk Jézust, mint aki valóban aggódásmentes, akiben nem jut uralomra az emberi örömet egészen aláásni, megmérgezni képes aggódás.