Tél van. Zimankó van. Ez pedig olyan összefogást, szeretetkampányt hozott, amire érdemes rácsodálkozni. Már 106 helyen adakozhatunk kabátot Magyarország utcáin, terein.
Gimnazista koromban édesapám oldalán számos alkalommal közvetlen tapasztalatot szereztem a hazai szegénység valódi arcáról. Rengeteget "kamionoztunk", ami segélyszállítmányok külföldről való behozatalát, elvámolását, lepakolását, szétosztását jelentette, magában foglalva azt a szívet próbáló feladatot is, hogy eldöntsd, ki rászorulóbb a másiknál, kinek mire van valóban szüksége. Láttam embereket, családokat olyan helyeken élni, ahol állatokat sem tartana senki, osztottam zsíros kenyeret olyan illatfelhőben, hogy ájulás kerülgetett, s láthattam talpra állni, avagy talpon maradni olyan sorsokat, amelyeknek támasz nélkül egyenes útjuk lett volna a lejtőn. A szegénységnek ezernyi arca van.
Az egyik évben csempészáruként lefoglalt sok száz - talán több ezer - télikabátot bízott megsemmisítés helyett a szeretetszolgálatokra a hatóság, hogy osszák szét ingyen az arra rászorulók között. Sajátos divatot teremtett a lépés, hiszen mindössze 1-2 fazon 3-4 színkombinációjáról volt szó. Aki ismerte - pakolta, osztotta - ezeket a kabátokat, éveken át felismerte az utcákon a rászorulókat, szegényeket, hajléktalanokat. Szó szerint szeretetben jártak ezek az emberek.
Valahol New York államban
Miskolci idill
A nyíregyházi templom tövében
Budapesten, a Vígszínház előtt
Ezek az évek, élmények jutnak eszembe, miközben figyelem, mint söpör végig az Amerikában (is) megjelent szabadtéri kabátmegosztós kezdeményezés hazánk településein. Azt láthatjuk e megosztások révén, hogy a magyarok melegszívű, jószándékú, figyelmes, másokról gondoskodó emberek. Nem öröm, hogy ez valamelyest furán hangzik, de minél többször vesszük észre magunkon az önzetlenség, a szeretetre hajlamosság jeleit, s fel is hangosítjuk ezeket, talán annál hamarabb ki tudunk gyógyulni a magunk szerint önmagunkra annyira jellemző civakodósdiból.
E cikk írásakor 106 szabadfogas pontról volt tudomása a Szabadfogás nevű mozgalomnak, térképen is megtekinthető, hol van a közelünkben ilyen szeretet-pont.
Mert itt nem a kabátokról van szó - amelyek előnye, hogy ezúttal nem fognak divatot teremteni, ugyanis teljesen átlagosan sokféle ruhadarabról van szó -, nem lényeges adakozói szempontból, hogy mekkora "sikert" érnek el a helyi akciók. Az csupán hab a tortán, ha valóban kevesebb embernek kell a hideg hónapokban nélkülöznie - a torta, a csoda mi vagyunk. A két karunk, az akaratunk, a lemondási képességünk, a nyitott fülünk, szívünk, szemünk.
Ha ezek a kabátok beszélni tudnának, valószínűleg azt üzennék: sokkal több jó lakik bennünk, mint gondolnánk. Hálásak lehetünk a didergés ellenére a fagyos időnek, hogy kihozta belőlünk ezt a melegséget...
Gégény István
(Fotók: Facebook, a Szabadfogás mozgalom közösségi oldala itt érhető el)
