A megszokott születésnapi köszöntés felszólító jellegét szándékosan formáltuk felkiáltássá. Nagy szükség van erre a hitvallásra, amelyhez egyházunk vezetőjének születésnapja adja az apropót.

Képes összeállítással köszöntjük Ferenc pápát, aki adventi születésnapján keresztényi stílusban, hajléktalanokkal reggelizve indította. Saját maga ezekkel a szavakkal emlékezett meg az ünnepi alkalomról:

Szeretnék köszönetet mondani, amiért együtt miséztetek és velem voltatok ezen a napon: hálásan köszönöm! Önnek is szeretnék köszönetet mondani, bíboros dékán úr, megtisztelő szavaiért: hálásan köszönöm!

Néhány napja eszembe jut egy csúnyának tűnő szó: öregség. Megijeszt, egy kicsit megijeszt… Tegnap is, Cavaliere atya Cicero De senectute [Öregség] című művét adta nekem ajándékba: még egy csepp a pohárba… Emlékszem arra, amit [2013.] március 15-én, első találkozásunkkor mondtam nektek: „Az öregség a bölcsesség ideje.” Reméljük, az én esetemben is az lesz! Reméljük, hogy így lesz!

Az is eszembe jut – hiszen oly hamar elérkezett, mivel oly hamar elérkezett –, eszembe jut az a költemény is, talán Pliniustól: „Tacito pede lapsa vetustas” [Ovidius: Keservek, 4.6.17]: csendes léptekkel közeleg az öregség. Meglep minket. De ha valaki úgy fogja fel, mint életének azon szakaszát, amely örömet, bölcsességet, reményt ad, akkor újra kivirul. Egy másik vers is eszembe jut, amelyet már idéztem nektek az említett napon: „Az öregség a nyugalom és az imádság ideje” – „Es ist ruhig, das Alter, und fromm” [Hölderlin].

Imádkozzatok, hogy az én öregségem ilyen legyen: nyugalmas, imádságos és termékeny. De örömteli is! Köszönöm!

(Az idézet forrása: Magyar Kurír, Tőzsér Endre fordítása)