Mert bizony, ilyen is van. Egy szent tiszteletére tartózkodnak nemzeti eledelüktől.
Szent Lúcia napja van, a vakok és a szembetegséggel küzdők védőszentjének ünnepe. Hazánkban is számtalan (pogány és kevésbé pogány) népszokást ismerünk, de Európa más országaiban is ünneplik az ókeresztény vértanút. Nevének eredete miatt (fény, fényhozó) gyakran kapcsolják a fény ünnepéhez, de eredeti ünnepnapja a téli napfordulóval is egybeesett.
Szent Lúcia napján Horvátországban karácsonyi búzát szokás vetni egy kis tál földbe, ami karácsonyig – ha minden jól megy, és szobahőmérsékleten, állandóan nedvesen tartanak – kicsírázik. A szenteste „learatott” búzát hagyományosan a jászol mellé helyezik, mint a kis Jézusnak szánt ajándék.
A Szicíliában született vértanút éppen szülőországában ne ünnepelnék? A dél-olasz régióban mai napig megemlékeznek a szűz közbenjárásáról az 1582-es éhínség idején, amikor egy gabonával megrakott hajó tűnt fel a kikötőben december 13-án. Az emberek annyira éhesek voltak, hogy nem őröltek lisztet belőle, hanem megfőzték és úgy fogyasztották. Ezért ezen a napon a szicíliaiak nem esznek semmit, ami lisztből készült, sem tésztát, sem kenyeret. Helyette előszeretettel fogyasztják a cuccia-t, ami főtt búzából és ricottából készülő édesség.
Lombardia és Veneto régiókban liba a fő fogás a mai napon, és Szent Miklóst Szent Lúciára „cserélték”. Ő az, aki ajándékokat hoz a gyermekeknek és szamárháton járja körbe az utcákat. A házak előtt egy üveg tejet, répát és szénát hagynak a gyerekek, hogy odacsábítsák az éhes csacsit, így biztosak lehetnek afelől, hogy a szent megáll az ő házuknál is.
Svédországban is nagy ünnepet tartanak a III. században élt szent tiszteletére. A család legidősebb leánygyermeke fehér ruhába öltözik, és bíborvörös selyemövet visel hozzá. Fejét koszorúval és fehér gyertyákkal díszítik (amiket manapság már elektromos égőkkel vagy más, kevésbé tűzveszélyes eszközzel helyettesítenek), és hajnalban finom reggelivel ébreszti a család tagjait.
(fotók: sweden.se, justdubrovnik.com, si24.it)
