A papi cölibátus kérdése nem először kerül a katolikus egyházról szóló nyílt párbeszéd fókuszába, ám a diskurzus élénksége talán szokatlannak mondható. Török Csaba atya médiareferensként segít eligazodni a célok és lehetőségek között.
A katolikus pappal a Magyar Nemzet készített interjút, bátor kérdésekkel utat nyitva egyrészt a problémák őszinte felvetésének, másrészt a félreértések, téveszmék tisztázásának. A beszélgetés ide kattintva olvasható teljes terjedelemben, alább néhány fontos gondolatot idézünk a válaszokból.
A papi cölibátus nem a papság természetéből fakadó követelmény, miként ez kirajzolódik az ősegyház gyakorlatából és a keleti keresztény hagyományból is.
A tizenkét apostol között voltak nősek és nőtlenek. Utóbbiak közül a legfontosabb János és Pál. Az ősegyházban így Krisztus kora óta létezett nős és nőtlen papság is.
A cölibátus szó azt jelenti, égi életállapot, ami utal Jézus egy gondolatára. A feltámadást tagadó szadduceusokkal vitatkozott, s konklúzióként mondta: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez.”
A házasság vagy nőtlenség kapcsán Jézus semmilyen parancsot nem adott, de Pál személyes véleménye az, hogy a legjobb életállapot a nőtlenség.
A cölibátus célja, hogy az ember minden energiájával és teljes koncentrációjával az Isten felé forduljon, és be tudja tölteni hivatását. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy pap vagy szerzetes nem küszködik. Ugyanúgy kihívásokkal néz szembe, mint egy házas, még ha másmilyenekkel is, ugyanúgy elbukik, ugyanúgy újra kell indulnia. Csak a cölibátus miatt nem magasabb rendű, nem értékesebb sem az élete, sem a hite. Az útja más.
Abban a pillanatban, hogy megszületik (ha megszületne, a szerk.) a nős férfiak pappá szentelésének lehetősége, teljesen újra kell szabályozni mindazt az előírás-hálózatot, ami a képzésre, az életvitelre és a fent felsorolt egyéb dolgokra vonatkozik. Ha mindent számba veszünk, világos, hogy egy ilyen folyamat nem tud lejátszódni 5–10 év alatt, inkább emberöltős távlatban kell gondolkodni.