- A papi cölibátus meg fog maradni olyannak, amilyen - fogalmazott a katolikus egyház vezetője olasz püspököknek tartott beszédében.
- Az Egyháznak jó alapjai vannak, hogy kitartson a cölibátus mellett - mondta püspöktársainak az egyházfő, majd szó szerint idézte a II. Vatikáni Zsinat Presbyterorum Ordinum című dekrétuma 16 cikkének a papok életéről és tevékenységéről szóló részét:
"Az Egyház a papi életre vonatkozóan különösen nagyra értékelte a teljes és folyamatos önmegtartóztatást a mennyek országáért, amelyet az Úr Krisztus ajánlott, és amit a kezdeti századoktól a mai napig nem kevés hívő szívesen fogadott és dicséretesen gyakorolt. Hiszen ez egy jel a világban, ugyanakkor a pásztori szeretet meghajtó ereje és a lelki termékenység különleges forrása. Jóllehet, a papság lényege nem követeli ezt meg, ahogy ezt a korai egyház gyakorlata és a keleti egyház hagyománya mutatja, ahol olyanok mellett, akik kegyes elhivatottságból a püspökökkel együtt a nőtlen életet választották, vannak nagyérdemű házas papok is. Bár ez a Szent Szinódus mégis az egyházi cölibátust ajánlja, semmi esetre sem kíván változtatni azon a renden, amely a keleti egyházakban jogosan érvényes; sokkal inkább figyelmezteti teljes szeretettel azokat, akik házasként a papságot megkapták, szíveskedjenek szent hivatásukban kitartani, és továbbra is adják életüket teljes odaadással a rájuk bízott nyájért.
A cölibátus azonban sok tekintetben megfelel a papságnak. A papi küldetés ugyanis egészen az új emberiség szolgálatának van szentelve, amelyet Krisztus, a halál legyőzője a világban lévő Lelke által ébreszt, amelynek az eredete: "nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől született" (vö. Jn 1,13).
A mennyek országáért vállalt szüzesség és a nőtlenség által a papok új és megkülönböztetett módon szentelődnek Krisztusnak; könnyebben kapcsolódnak hozzá osztatlan szívvel, szabadabban ajándékozzák magukat benne és általa a szolgálatnak Istenért és az emberekért, akadálytalanul szolgálnak az ő országának és az Istenből való újjászületés művének, így még inkább képessé válnak a Krisztusban való atyaság megértésére.
Ezáltal tanúsítják tehát az emberek előtt, hogy magukat osztatlan odaadással a rájuk bízott feladatnak akarják szentelni, nevezetesen hogy a híveket a menyegzőre készítsék és erényes szűzként Krisztus elé vezessék; így arra a titokzatos kötelékre utalnak, amelyet Isten alapított és a másik életben teljes világosságra jut majd, ahol az Egyház egyetlen vőlegénye Krisztus. Ezen felül élő jelei ők a jövőbeli, másik, a hitben és szeretetben már most jelenlévő világnak, amelyben a feltámadottak nem házasodnak, férjhez sem adatnak.
Az ily' módon Krisztus titkában és küldetésében alapított cölibátust először papoknak ajánlották, majd a latin Egyházban végül mindenkinek, akik a szentelésben részesülnek, törvényként meghatározták. Ez a Szent Szinódus elismeri és megerősíti újra a törvényt azoknak, akik a papságra hivatottak, amelyben számukra a Lélek adja meg a bizalmat, hogy az Atya a nőtlen életre való hivatást - amely ugye az újszövetségi papságnak felel meg - nagylelkűen meg fogja adni azoknak, akik a szentelés által Krisztus papságában részesülnek és az egész egyházzal közösen alázatosan és kitartóan kérik.
A zsinat ezért minden papot figyelmeztet, akik Isten kegyelmébe vetett bizalomban, szabad döntésből Krisztus példája után a cölibátust magukra vették, hogy nagylelkűen és teljes szívből kövessék őt, hűségesen maradjanak meg ebben az állapotban a nagy kegyelmi ajándékok ismeretében, amit az Atya adott nekik és melyeket az Úr oly' nyilvánvalóan dicsért. Emellett mindig azon titkokat tartsák szem előtt, melyek általuk rajzolódnak ki, és megtalálják a beteljesülést. A mai világban sok ember minél inkább lehetetlennek tartja a teljes megtartóztatásban megélt életet, annál alázatosabban és állhatatosabban fognak a papok és velük az egész egyház a folyamatosságért és hűségért esedezni, amely azoktól soha nem tagadtatik meg, akik azt kérik. Egyidejűleg minden olyan természetfeletti és természetes segítséget használni fognak, ami mindenkinek rendelkezésére áll; mindenekelőtt az egyház tapasztalata által bevált aszketikus módokat kell hogy kövessék, melyekre nem kevésbé van szükség a modern világban is.
Így a Szent Szinódus nemcsak a papokat, hanem minden hívőt arra kér, hogy engedje hatásos üggyé teljesedni a papi cölibátus értékes adományát, és mindannyian kérjék Istent, hogy ezt az ajándékát mindig teljességben adja egyháza számára."
