Se Tatára, se Budapestre nem kerülhet II. János Pál Franciaországban felállított szobra. Merthogy a helyén marad. Nem véletlenül, hanem kitartó, elszántan küzdő értékóvó összefogás nyomán. A hit néha hegyeket mozgat, néha pedig sziklára épít.

Dehogy akarják lebontani a pápa szobrát a franciák - ezzel a címmel közölt cikket fél éve, május 15-én a SzemLélek blog. Az írás arra világított rá, hogy ugyan néhány (összesen talán kettő) személy kifogással élt az egyházfő szobrának, különösen az azon elhelyezett keresztnek köztéren való felállítása miatt, mondván, az 1905-ben hozott törvényük szerint államot és egyházat szét kell választani, a szabadság zászlaja alatt (nagyvonalúan eltekintve mindeközben a testvériség, egyenlőség fogalmak jelentésétől), a helyiek többsége nem így gondolkodott. Az elégedetlenkedők perre vitték a dolgot, s ezen a híren, illetve az elsődleges bírósági döntésen felbuzdulva hamar megjelent a magyar médiában, hogy "na, már megint mit művelnek ezek a kereszténygyalázó franciák". Erre a hullámra felkapaszkodva előbb Tata polgármestere, majd kollégáját túllicitálva a főváros egyik kerületének vezetője jelezte, szívesen befogadnák a francia kisvárosnak nem kellő művészeti alkotást, ahol ugye a magyar megmondók szerint "a liberális demokrácia keresztényellenes terrorja dúl".

Zourab Tsereteli, a szobor alkotója is örömmel üdvözölte a salamoni döntést

Akkori cikkemben arra a nem jelentéktelen információmorzsára hívtam fel a figyelmet, hogy a városka éppenséggel felháborodott a szobor elbontásának szándékán és a jogi döntésen. Minden követ megmozgattak, akár magántulajdonba is vette volna egy védelmező az érintett területet, csak hogy megóvják a szobrukat a semlegességi vágyat túladagolt ellenzőkkel szemben. Vagyis nemhogy zavarná a helyieket a szobor, épp ellenkezőleg. Az elbontás elleni tiltakozáshoz még egy korábbi francia külügyminiszter is csatlakozott.

Nos, Nantes bírósága jogerős ítéletet hozott a közelmúltban másodfokon, amely amolyan salamoni hozzáállással elfogadta az érvelést, miszerint a szent pápa szobra egy kimagasló életművet megvalósító államférfi előtt tiszteleg, egyébként is összhangban van Ploërmel keresztény (!) hagyományával. Ennek fényében a döntéshozók hatályon kívül helyezték a korábbi, elbontásra felszólító, arra hat hónapot adó ítéletet, hozzátéve: a tiltakozásnak akkor lett volna helye, amikor 2006-ban döntést hozott a település a szobor felállításáról.

"Justice", vagyis igazság - ezzel a szóval kezdődik a helyiek lapjának beszámolója a bontást annuláló új döntésről. Szívem szerint mégsem ezt a kifejezést érzem a legfontosabbnak a történet kapcsán. Összefogás, a közösség ereje, szobor helyett az előítéletek falának ledöntése - ilyesféle gondolatok forognak most bennem, amelyek fontos karácsonyi üzenetet hordozhatnak hazánk polgárai számára is.

Gégény István

* * *

A témáról további részletek olvashatók a Magyar Kurír honlapján.