Moralizálás helyett lelkesen terjesztik a keresztény bulikultúrát, médiaanyagaik zavarbaejtően életszagúak, annak ellenére, hogy Istenről szólnak. Szókimondó interjú a a ShoeShine vezetőjével, Bazsik Ádámmal.

 

– Akik esetleg még nem találkoztak veletek, azok számára mutasd be röviden, mi ez a shoeshine.hu kezdeményezés! Miért ez a nevetek, mi a célotok?

– Azért lett ez a neve, mert semmi köze a keresztény kultúrvilág szimbólumrendszeréhez. Viszont hangzásában, stílusában sok köze van egy mai fiatalhoz. Miért fontos ez? Mert ha fiatalokat, kortárs csoportokat akarunk megszólítani Krisztus gondolataival, akkor az ő nyelvükön kell kommunikálnunk. Szerintem egy misszió induló pontja az, hogy kilépek magamból, és a már korábban említett szimbólumrendszerből, annak érdekében, hogy egyáltalán szóba tudjak állni a körülöttem létező világgal. Lehettünk volna szépen, magyarosan „hittan-ifjúsági-jótelevízió” is. Érezzük, hogy mást értünk volna el, ugye… Pál Feri beszélt egyszer arról, hogy keresztényként sokszor elvagyunk a biztonságot adó szép, „tiszta”, könyvekkel teli plébánián. Üldögélünk és várjuk, hogy bejöjjenek hozzánk a népek, akiknek Istent kéne hirdetni. Várjuk, hogy bejöjjenek, megtöröljék a saras cipőjüket, magukra vegyék a mi szokásainkat és mintáinkat, s alázattal, „jól viselkedve” szívják magukba a mi magas szintű tanításunkat. Jó reggelt! Ha Krisztust akarjuk hirdetni, akkor előbb útra kell kelni, elmenni, megismerni, befogadni azokat a valakiket. Fordítva ülünk a lovon. Mi a TVSS-ben azt keressük, hogy merre van a ló eleje. Sajátos megfogalmazásunk szerint a shoeshine.hu egy kortárs videóblog és virtuális kultúrtér, amely Isten végtelen kreativitását és szeretetét közvetíti azoknak, akiknek hiányzik valami a hétköznapokból, hogy ne gondoljanak hülyeségeket Istenről. Mivel tudjuk és ismerjük, sőt tapasztaljuk mindazon értékeket, melyek minket körülvesznek, vagy bennünk vannak, nem maradhatunk csendben. Testvérként, közösségben élve ezek az értékek magukért kiáltanak. Úgy érezzük, hírt kell adnunk minden egyes ember számára, hogy ma keresztény fiatalnak lenni, Istenben bízni, Krisztusra hagyatkozni egy teljes élet lehetőségét hordozza. Nem vagyunk bigott, unalmas emberek és ezt be is szeretnénk bizonyítani. Tanúságot szeretnénk tenni arról, hogy a Krisztusi közösség, és az Istenben való élet élhető, melyet mi is saját bőrünkön tapasztalunk meg. Ezt a folyamatos és egész életünket átjáró tanúságtételt szeretnénk megosztani mindenkivel ezen az oldalon keresztül is.

 – Amolyan modern misszionáriusok lennétek?

– Küldetésünk több szempont alapján fogalmazható meg. Elsősorban a misszió a küldetésünk. Krisztus missziója. Az a cél, hogy bemutassuk Istent, az Ő szeretetét és befogadását minden ember számára. Ehhez szorosan kapcsolódok az is, hogy ez a missziós cél azáltal valósuljon meg, hogy egy hiteles és valós krisztusi élet képeit mutatjuk be, sallangtól, csúsztatásoktól mentesen. A célunk, hogy ha kell, a leplet lerántva mutassunk be hiteles életeket. Olyanokat is, amelyek könnyűek, olyanokat is, amelyek nehezek. A lényeg, hogy ne sebzett, vagy lelkileg sérült minták alapán élt életek torz árnyalatát népszerűsítsük, hanem egy egészséges és a mindennapok szintjén élhető Krisztusi valóságot. Mindebből következik küldetésünk azon része, mely a gondolkodtatásra irányul. Mi nem nézzük hülyének a látogatóinkat. Bízunk bennük. Bízunk abban, hogy mindannyian életképes, értelmes, gondolkodó emberi lények. Ennek okán, ahogy Krisztus is tette, mi is megengedjük, sőt, inspiráljuk az olvasóinkat, nézőinket arra, hogy gondolkodjanak. Arra vágyunk, hogy minden ember saját maga építsa fel személyiségét, gondolatait. Ehhez tartalmainkban segítséget és forrást kívánunk adni, abból az abszolút értékű gyökérből, amely keresztény identitásunkból fakad. Gondolkodtatni akarunk hívőket, nem hívőket, keresőket, ateistákat – bárkit, aki nyitott a mi gondolatinkra is. Nem célunk szájba rágni kész válaszokat. Sem a mostani, sem a következő generációk nem nyitottak a direkt, frontális kommunikációra. Ezt felismerve csupán a megismerés lehetőségét akarjuk kínálni. A krisztusi értékeket modern formában és kortárs nyelvezettel akarjuk felmutatni, annak érdekében, hogy sebzett társadalmunk szemlélete és attitűdje változni tudjon egy mindenki által annyira vágyott pozitív irányba. Meg akarjuk mutatni, hogy a keresztény világnak van élhető, egészséges arca és valósága. Végül, de nem utolsó sorban küldetésünk a szórakoztatás, olyan keresztény partikultúra megteremtésével, melyben felszabadultan és biztonságban érezheti jól magát mindenki.

 

– Bátran beszéltek olyan témákról, amelyekről a hivatalos egyházi kommunikáció nem, vagy csak szűkszavúan nyilatkozik meg. A keresztény bulikultúra kapcsán ez a tény nem igazán szorul különösebb magyarázatra, a szexualitás esetében annál inkább felmerülnek bizonyos kérdések. Miért éreztétek fontosnak, hogy az elmúlt hetekben sorra jelentessetek meg cikkeket és videókat az önkielégítés, a szenvedély kezelése, a házasság előtti szex témájában, szókimondó, ugyanakkor morális megközelítésben?

– Ezen anyagaink célja, hogy olyan problémák feltárására ösztönözzük nézőinket, olvasókat, melyeket meglehetősen leegyszerűsített és egyoldalú megközelítésben kezelünk keresztényként. Úgy gondoljuk, hogy a krisztusi misszióban az is a felelősségünk, hogy a szabályrendszereken, a jól begyakorolt megtanult frázisokon túllépve a fiatalokat egy összetettebb, reálisabb és komplexebb gondolkodásmód és hit felé segítsük. Vagyis az Istenbe vetett hit ne egy gyermekkortól belénk nevelt, a világot csak egyféle szemüvegen át látó, ezáltal könnyen megvezethető hit legyen, hanem az élet kérdéseit, nehézségeit ismerő és nem eltakargató, hiteles és élő elköteleződés a Teremtőnk felé. Vagyis a "tanult hitet" váltsa fel a személyes Istenkapcsolat. Ennek a megközelítésnek a fontosságát tudomásom szerint az aktuális társadalomtudományi, ifjúsági tanulmányok, kutatások is alátámasztják. Ehhez azonban kérdések kellenek, legfőképpen pedig az, hogy gondolkodva és imádkozva ezeket a kérdéseket meg merjük válaszolni. Mernünk kell krisztusi emberként gondolkodni. Ezek a kérdések talán kellemetlenek, vagy rosszul érintenek minket, pedig pontosan ezek mentén találhatunk mélyebb válaszokat. Azt gondolom, ha félünk ezektől, akkor nem vagyunk hiteles keresztények. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy segítsük a fiatalokat ezeknek a mélyebb válaszoknak a megtalálásában. Példaként hozhatnám fel az “Így járunk a nőkkel” sorozat korábbi epizódját, melyben az elköteleződés nehézségeiről beszélgettünk nyíltan és leplezetlenül, vagy a Dányi-Nagy Márióval készült portréfilmünket, melyben a haláltól való félelemmel foglalkoztunk. Hosszan sorolhatnám azokat a témákat, melyek legalább annyira “kényesek” és fontosak – ha nem jobban –, mint a szexualitás témaköre.

 

– Milyen reakciók érkeztek ezekre az anyagokra? Kaptatok-e jelzést hivatalos egyházi részről?

– Nagyon sok megerősítő visszajelzést kapunk az olvasóinktól és egyházi személyektől egyaránt. Egyre többen felismerik ennek a megközelítésnek, új szemléletnek a rendkívüli fontosságát. Hálásak vagyunk érte. Partnereink is rendre mellettünk állnak, sőt, segítik ezen témák kidolgozását. De találkozunk már azzal is, hogy a TVShoeShine misszióját és nevét mindenre és mindenkire tekintet nélkül próbálják megkárosítani, annak okán, mert adott esetben valaki nem tud egy-egy tartalommal azonosulni. Mi arra kérünk ezért mindenkit, hogy anyagaink átböngészése után keresztény felelősségükkel ítéljék meg azokat, a fent leírt koncepcionalitás tükrében. Jelenleg is azért van szüneteltetve néhány komoly tartalmunk, mert az alázat mezsgyéjén járva jobbnak láttuk azok publicitását felfüggeszteni, amíg a háttérben futó támadások tárgyalóasztal mellett le nem nyugodnak. Nagy fájdalom és küzdelem ez számunkra.

 

– Tevékenységetek alapján látható, hogy sorra járjátok a különböző ifjúsági fesztiválokat, találkozókat, közösségi alkalmakat. Mi a benyomásotok korunk hívő fiataljairól, akiket X,Y, Z generációkba sorol a „tudomány”, akiket szeretünk lebezzegamaifiatalokozni, akik számára már alapvető adottság a szinte állandó on-line kapcsolatban lét, akik talán nem kevésbé gyakorolják a vallásukat, inkább másként keresztények?

– Azt gondolom, hogy egy olyan generáció él mellettünk, amelynek tagjait nem lehet átverni. Akiket nem lehet a „gagyival” becsapni. Akiknek nem lehet csak úgy megmondani, hogy az ég kék, a fű meg zöld. Ezek az ifjak lepergetik magukról a megmondó, hatalmi jelenségeket. Ők maguk akarják és tudják is felfedezni az életet. Éppen ezért ezen fiatalok közül csak kevesen találnak otthont egy olyan egyházi kultúrában, amely magatartásával kirekeszti azokat, akik ezt az olykor poros-dohos kultúrát nem ismerik, vagy egyszerűen a kultúra jellegétől eltérő közegből, más szubkultúrából jönnek. Viszont az emberek alkotta szokások, kultúra, illetve az isteni kinyilatkoztatás és szeretetteljesség között bizony óriási a különbség! Mit értek ez alatt? Az egyház például misszióról beszél, de ahelyett, hogy „útra kelne” azok felé lélekben és testben, akiknek az örömhírt el kellene vinnie, arra vár, hogy a fiatalok belibbenjenek a templomba, szépen egymás után tömött sorokban, kézen fogva. Majd miután megtörölték a lábukat, szépen leüljenek és csendben hallgassák kiváltságos létünk nagy ívű gondolatait. Ezt én sajnálatosnak tartom. A mai generáció pedig sokkal jobban látja ezt a fura jelenséget, mint mi. Persze hithű katolikusnak tartom magam, de ezzel együtt azt mondom: vegyük észre, ha hibázunk. Sokszor kiöntjük a gyereket a fürdővízzel együtt, azért, hogy a határaink meg ne sérüljenek. Szerintem Isten sokkal szabadabb ennél. Másrészt talán ennek a generációnak van a legnagyobb szüksége arra, hogy biztos fogódzókat, amolyan igazi anyai-apai befogadó szeretet kapjon az egyházainktól is! Ma minden relatív, nem nagyon tudjuk, mi igaz és mi nem. Ebben a helyzetben biztos pontok kellenek, melyekhez hiteles szeretetkapcsolati minták szükségesek. Sokszor nem kapják meg sajnos a fiatalok az igazi befogadást. Az egyházban is talán előbb találkoznak a moralizálással, a szabályokkal, mint a megértéssel, az elfogadással. Ezért nincsenek ifjak a templomokban. Min csodálkozunk? Persze tisztelet a kivételnek, mert nagyon sok olyan kezdeményezésre figyeltünk fel magunk is az utóbbi években, melyek valóban képesek Krisztus befogadását tükrözni, képesek az ifjakat megszólítani a saját nyelvükön, új stílusokban. Ilyen például a CrossSound Fesztivál, a Szaléziak, vagy Pálferi. Tehát van remény. Ki kell lépnünk a komfortzónánkból ahhoz, hogy evangelizáljunk. Legfőképpen magunk számára is fel kell tennünk kérdéseket, melyek olykor-olykor nem kényelmesek. Így léphetünk igazán közelebb a mai, értékes ifjakhoz, akik megértésre és befogadásra várnak.

 – Nem titkoljátok, hogy munkatársakat kerestek. Kik és hogyan csatlakozhatnak be a missziótokba?

– Tény, hogy nem győzzük a feladatokat. Kell az ember, mert, hála az égnek, annyira kreatív a stáb, hogy ha minden ötletet megvalósítanánk, akkor már kábelen lennénk nézhetőek. Emellett tény az is, hogy mivel önkéntesek vagyunk, vannak, akik csak egy évre, vagy kettőre tudnak csatlakozni hozzánk. Megházasodik valaki, születik egy gyerek, vagy csak más szolgálat hívja el, és már indul is tovább az illető. Mindeközben folyamatosan jönnek hozzánk emberek, akik szeretnének tenni a misszióért, mert fantáziát látnak ebben az újfajta formában. Várunk mindenkit, akit a hite felénk vezérel, érdekli a média, közben nem ijed meg a munkától. Aktuális toborzásunkban kicsit konkrétabban keresgélünk, épp szervezetfejlesztés alatt állunk. Akit érdekelnek a részletek, ide kattintva írhat nekünk.

 

(Beszélgetőtárs: Gégény István)