"A világ sokszor nem igazságos, de a teljesítmény utat tör magának"
Gégény István 2020. július 07.

"A világ sokszor nem igazságos, de a teljesítmény utat tör magának"

Balogh Tibor politológus sorsfordító története.

baloghtibor_nyito.jpg

Hétről-hétre újabb olyan történettel – interjúval, videós cikkel – jelentkezünk a SZEMléleken, amelynek főszereplője képes volt nem csupán saját sorsát az előítéletek, társadalmi berögződések árjával szemben megfordítani, de mások életére is sorsfordító hatást gyakorolnak. A SORSFORDÍTÓ sorozat eddig megjelent részei ide kattintva érhetők el.

– Kérem, mutassa be azt a családi környezetet, ahol felnőtt!
– Egy Miskolc melletti kis faluban nőttem fel Borsodban, kétkezi munkás szülők gyerekeként, mint a helyiek legtöbben. Kezdetben én is hasonló jövőt céloztam meg: vendéglátós iskolába jártam. Ott is érettségiztem le, majd egy év vámügyintézői képzés után egy másik irányba indultam el a felsőoktatás felé. Az első jelentkezés után felvettek a Miskolci Egyetemre – ezzel

én lettem az első a szűkebb családi körben, aki bekerült a felsőoktatásba. Néhány év múlva politológusként végeztem.

– Mivel foglalkozik jelenleg, s milyen korábbi munkahelyei voltak?
– Négy éve dolgozom a kormányzatban sajtómunkatársként, az idei évtől már vezetőként felelek az egyik belső kommunikációs osztályért. Politológus vagyok, így nem meglepő, hogy mind a politika, mind a média az érdeklődésem középpontjában áll. Ha nem dolgozok, akkor is ezek a területek kapcsolnak ki, mintha csak hivatali kötelességem lenne... Nem mindig dolgoztam politikai kommunikációs területen: közel egy évig voltam egy felnőttképzéssel és felzárkózással foglalkozó intézmény, a Türr István Képző és Kutatóintézet munkatársa Miskolcon. Az otthon – mert Miskolcot is otthonomnak tartom – ledolgozott idő nagyon jó útravalóként szolgált.

– Milyen többletet adott egyetemi tanulmányai idején a roma szakkollégium?
– A szakkollégiumi rendszernek a hazai felsőoktatásban komoly hagyománya és tisztelete van, elég csak a Bibóra vagy az Eötvösre gondolni. Aki valamilyen pluszt akar a hallgatói évei alatt elérni, annak az egyik legjobb – ha nem a legjobb – lehetősége a szakkollégiumi tagság. A Görögkatolikus Cigány Szakkollégiumba jelentkezni viszont ennél is többet jelentett, mert nemcsak olyanokkal járhattam együtt, akiknek hasonló érdeklődési körük van, hanem olyanokkal, akik többségében hasonló családi háttérrel rendelkeztek. A kollégiumi éveim elején azért még elég bizonytalan voltam, hogy mi is ez az egész – az ösztöndíjon kívül miért is éri meg a hálózat tagjának lenni. Hamar kiderült, hogy jóval több van a szakkollégiumokban, mint azt elsőre gondoltam. Bár fel kellett mérni a lehetőségeinket és a határainkat, de idővel nemcsak magunkból, hanem a kollégiumból is többet hoztunk ki. A szakmai konferenciáktól az adománygyűjtésen át a szavalóversenyekig, a különböző egyéni díjakig a kollégiumban alakult Roma News YouTube csatornával bezárólag – aminek én is alapítója voltam – rengeteg olyan dolgot hoztunk létre vezetői vagy a hallgatói kezdeményezésére, ami nagy értéket adott az egész roma szakkollégiumi hálózatnak.

– Találkozott-e eddigi életútja során személyesen a származásával kapcsolatos kritikával, előítélettel?
– Közvetlenül nem igazán, pedig nem mondhatnám, hogy elszigetelve éltem. Az említett YouTube csatornánkon keresztül viszont annál inkább. Az internet, azon belül is a kommentelők világa nagyon gyakran tud érthetetlenül kemény és durva lenni. Az arctalanság bátorságot ad sok embernek, akik ezt ki is használják. Az a fontos, hogy ezt ne vegyük túl komolyan és megértsük, hogy egy netes szubkultúráról van szó.

– A médiában legtöbbször negatív esetekben találkozunk romákkal, ritkábban kivételes tehetségek kerülnek reflektorfénybe. A két szélső helyzet között minden bizonnyal sokkal színesebb, gazdagabb a magyarországi romák világa.
– A tömeg- és közösségi médiát általános jelenségként kíséri a populizmus és a fake news: már szinte semmit sem tudunk önmagában annak nézni, ami valójában.

Hajlamosak vagyunk túlárazni tetteket és eredményeket, mind pozitív, mind negatív irányban, ami félrevezető és problémás. Ezek nem fognak segíteni a romák megítélésének helyzetén.

– Rengeteg minden történt az elmúlt évtizedben a romák társadalmi felzárkózásában. Ön szerint hol tart ez a folyamat?
– Állandóan gyorsuló világunkban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy vannak dolgok, amikhez idő kell. Negyedévekben várjuk az eredményeket, nehezünkre esik távolabbra gondolkodni, pedig szükséges lenne. Elég csak belegondolni, hogy a nagyobb magyar értelmiségi csoportok megjelenése sem egyik pillanatról a másikra történt, évszázadok eredménye kellett hozzá. Széchenyire és a hozzá hasonló ’48-as nagy gondolkodókra – akik képesek voltak össztársadalmi állapotokat más szemmel nézni – egészen a 19. századig kellett várni, a Nyugatban publikáló nagyjaink sem egyik napról a másikra jelentek meg. Ma már szerencsére ott tartunk a hazai cigányság esetében, hogy roma fiatalok nagy számban veszik át a diplomájukat, érettségijüket, vagy szereznek szakmát. Ez nem jelent megoldást minden problémára, de sokat segít azon, hogy a gondok kisebbek legyenek.

– A munka világában érik-e előnyök vagy hátrányok hazánkban jelenleg a romákat?
– Biztos, hogy van rá példa, de ez ugyanúgy jelen van más társadalmi csoportoknál, elég csak a nők helyzetére gondolni.

Sajnos a világ sokszor nem igazságos, de bízom benne, nem naivitás azt gondolni, hogy a teljesítmény előbb-utóbb utat tör magának.

– Mit üzenne azon roma társainak, akik szívesen választanának értelmiségi pályát?
– Csak előre!

Beszélgetőtárs: Gégény István

* * *

A cikk elkészítését az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta a Nemzeti Tehetség Program részeként, "A tehetséges fiatalok társadalmi felelősségvállalásának erősítése, valamint a tehetséges fiatalok közösségbe, kiemelten alumni közösségbe szerveződésének támogatása" projekt keretében.

süti beállítások módosítása