A Münsteri Egyetem vallásszociológia professzora úgy látja, a vallást a nemzeti identitás részének tartó országok elutasítóbbak a menekültekkel szemben.

– Vajon intenzívebb lett-e az európaiak vallásossága azt követően, hogy 2015-ben erős migráció indult meg Európa felé?
– Kutatásaink alapján nem észlelhető, hogy erősebb vallásos elköteleződéssel válaszolnának az európai emberek a migráció által felvetett problémákra. Az európaiak láthatóan úgy érzékelik a migránsok jöttét, mint akik az európai kultúrát fenyegetik, és mint akik nem ismerik például a vallásosság és a szekuláris állam és politika közötti különbségtételt. Ez utóbbi nem igaz, de az európaiak mégis így gondolkodnak róluk. Úgy látom, Nyugat-Európa a szekuláris állam értékeit látja fenyegetve, de ez nem sarkallja őket a vallásos gyökereikhez való visszatérésre. Amennyire a kelet-európai helyzetet ismerem, bár ők is a kultúra fenyegetését látják az iszlám terjedésében, szintén nem tűnik úgy, hogy erre a vallásossághoz való visszatérés lenne a válaszuk. Kelet-Európában jobban érzékelhető, hogy a közösséghez – például a nemzethez tartozás – része a vallás. Bár sokan vallásosnak tartják magukat, ez mégsem jelent közelebbi kapcsolatot az egyházakkal. Inkább úgy tekintenek a vallásra, mint a nemzeti kultúra részére.

– Miközben az európaiak fenyegetést látnak a migránsokban és a muszlim vallás terjedésében, tudjuk, hogy a migránsok között sokan vannak keresztények is, például Szíriából. Az önök felmérései szerint az európai emberek különbséget tesznek-e a két csoport között?
– Sajnos azt látjuk, hogy egyértelműen nem különböztetik meg a különféle menekülőket. Úgy gondolkodnak, hogy az érkező migránsok mind – akár muszlimok, akár keresztények – messziről jönnek, idegenek, tehát félünk tőlük.

– Ha az európaiak úgy érzik, hogy a muszlim migránsok fenyegetést jelentenek, de a saját vallásukat nem tekintik ez elleni védekezésnek, akkor mi az, amiben védelmet keresnek? Vannak esetleg más ideológiák, valláspótlékok, vagy egyáltalán nem is keresnek szellemi kapaszkodót?
– Németországban a jobboldali ideológiák voltak ilyenek, ők alapvetően az idegen kultúrákat ellenezték, de ezek is veszítettek erejükből, a fokozódó migráció ellenére is. Nem ideológiákban gyökerezik ez a probléma, sokkal inkább a saját kultúrájukhoz, megszokott életvitelükhöz ragaszkodnak. Mindez kifejezi az embereknek azt a vágyát és felfogását, hogy akik az országba érkeznek, azoknak asszimilálódniuk kellene. „Legyenek olyanok, mint én!”, így vélekednek sokan. Az idegen kultúra, a másfajta viselkedésmód félelmet kelt, ezért az európaiak szeretnék, ha az érkezők a magatartásukat a mi kultúránkban bevett normák szerint alakítanák.

– Nemrégiben Markus Söder bajor miniszterelnök körül alakult ki nagy vita, miután egy rendelkezés szerint június 1-től kötelezően kihelyeznék a keresztet a közintézmények bejáratánál.
– Fontos megjegyeznünk, hogy szeptemberben tartományi választások következnek. Ezzel együtt nem hiszem, hogy Németországban az emberek nagy része valóban azt szeretné, hogy a közintézményekben kihelyezzék a keresztet.

– Európában hosszú ideje megfigyelhető a szekularizáció folyamata. Gyakorol erre valamilyen hatást a migráció?
– Úgy látom, hogy az érintett országokban a szekularizáció folyamatát nem állítja meg a migráció. Bár német jobboldali pártok sokszor érvelnek azzal, hogy a migráció a kultúránk végét jelentheti, tudományos vizsgálataink ezt nem támasztják alá. Valláskutatóként magam nem osztom ezt a véleményt, mert úgy vélem, hogy a muszlimok évszázadokig tartó folyamat során kerülhetnének többségbe. Azokban az országokban egyébként, ahol az emberek oly mértékben elfogadják a szekuláris elveket – mint például az állam és az egyház szétválasztása –, hogy ezek már részei a közgondolkodásnak, ott a szekularizáció olyan mély gyökeret vert, hogy csupán a migráció miatt nem fogják megváltoztatni a véleményüket.

– Németország vonatkozásban évtizedek óta megfigyelhető a szintén muszlim török bevándorlók nagy számú jelenléte, akik közül sokan dolgoznak az országban, valamelyest integrálódni is tudtak.
– Igen. Érdekes, hogy az itt élő a törökök másodgenerációja már sokkal közelebb van a német társadalomhoz. A felfogásukban is mások, bizonyos értelemben sokkal sikeresebben integrálódtak a társadalomba, mint a szüleik. Például sokkal jobb oktatásban részesültek, mint amiben a szüleiknek részük lehetett, jobb munkahelyeket tudnak találni, sokkal jobban is beszélik a német nyelvet – ami véleményem szerint a legfontosabb tényező az integrációban. Mégis meg szeretnék tartani a saját tradícióikat. Tehát egyszerre tartanák meg a török identitásukat, közben a német társadalomhoz alkalmazkodnak. Ez különös helyzetet teremt számukra. Strukturálisan látszólag integrálódtak, identitásukban azonban valamelyest mégis különállóak a társadalomtól. Valamelyest másodrangú állampolgároknak érzik magukat, a németek sem teljes mértékben fogadják el őket. Részben ez vezeti vissza őket a muszlim gyökereikhez, de ennek ellenére jellemzően nem gyakorolják a vallásukat, nem járnak a mecsetekbe. Részben fontos identitásképző számukra, hogy muszlimok, mégsem gyakorolják a vallásukat. Határozottan Németországban akarnak élni továbbra is, hiszen itt születtek és tudják, sokkal jobb életük van itt, mint Törökországban lenne.

Beszélgetőtárs: Bartucz Katalin