Ilyen a hitélet a hazai büntetés-végrehajtási intézetekben.

A Mandiner riportere két napra Erdélyi Csaba börtönlelkész mellé szegődött. Kollégáival heti 15-20 csoportfoglalkozást és 50 egyéni lelkigondozói beszélgetést tartanak az istentiszteletek és szentmisék mellett. "Egyoldalú" családterápia, engedmények, kóser hűtő és más módszerekkel próbálják segíteni a vallást gyakorlókat a rácsok mögött, ám a többi fogvatartott nem nézi ezt jó szemmel, ha valaki hívő.

– Látják, hogy nem vagyok összetörve és ez zavarhatja őket – meséli a férfi, aki 2013 óta él rácsok mögött, s bár kint nem volt vallásos, most mégis – ha teheti – heti 5 alkalommal jár igealkalomra.

– Két hete dolgoztam itt, mikor először találkoztam vele; különlegesen veszélyes fogvatartottként tartották számon, ezért bilincsben volt, mikor leültünk beszélni. Azzal kezdtem, hogy megkértem az őröket, vegyék le a bilincseket, majd hagyjanak bennünket magunkra. Először mindenki furcsállta, de aztán megcsinálták, így ketten maradtunk. A fogvatartott megkérdezte, nem félek-e tőle, amire csak annyit feleltem, hogy szerintem nem azért keresett meg, mert bántani akarna. Ettől kezdődően fél éven keresztül minden héten 45 percet beszéltünk. Azt hiszem, én voltam az egyetlen ember, aki előtt nem kellett erősnek lennie ennek a férfinek – erről a különleges találkozásról a "börtön bikájának" tartott fogvatartottal pedig a börtönlelkész számolt be.

A teljes riport a mandiner.hu oldalán, ide kattintva olvasható.