A győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke reagált a közbeszédben kialakult vitára. Szerinte tudatlanság áll a lombikbébiprogram hátterében, és a tudatlanság mértékétől függ, hogy az mekkora bűn.

Még el sem jutott az éterbe a Kossuth Rádió által szervezett beszélgetés résztvevőinek egybehangzó kérése, Veres András püspök máris nyitottnak mutatkozott korábbi üzenete bővebb kifejtésre. A rövid interjút a Magyar Nemzet munkatársa készítette, amely itt érhető el eredeti formájában. A szerkesztőség engedélyével a teljes szöveget közöljük az alábbiakban.

– Augusztus 20-ai szentbeszédében miért üzent hadat a lombikbébiprogramnak?
– Nem hadüzenet volt ez. A katolikus egyház tanítása ebben a kérdésben nagyon egyértelmű. A magyar törvénykezés nem megfelelő a keresztény értékrend szerint, és kormányzati szinten történt változtatás, nagyobb összeget rendeltek a lombikprogramhoz, ezért a nemzeti ünnepen, amikor a keresztény önfeladásról szóltam, szólni kívántam arról is, hogy a keresztény értékek ezen a téren is mást diktálnak.

– Ha törvényileg szabályoznák a lombikbébiprogramot, ha minden létrehozott embriót beültetnének és egyetlenegyet sem pusztítanának el, elfogadhatónak tartaná a beavatkozást?
– A katolikus egyház egyértelműen az élet védelme mellett teszi le a voksát, ahogy azt a mai orvostudomány tartja, a fogantatás pillanatától a természetes befejeződéséig. A lombikbébiprogrammal az a probléma, hogy nem a férfi és a nő természetes kapcsolatában fogan meg az élet, ráadásul pluszmegfoganások is történnek mesterséges körülmények között. A többi embriót vagy lefagyasztják és félreteszik, vagy elpusztítják. A mesterséges megtermékenyítés nem elfogadható a katolikus egyház számára.

– Az egyház azt kívánja a kormánytól, hogy ne támogassa a lombikbébiprogramot?
– Ilyen kérést nem fogalmaztunk meg, mert nyilván a kormány saját belátása szerint cselekszik, de mint a katolikus egyház egyik papja, illetve püspöke, kötelességemnek érzem erre figyelmeztetni, mint ahogy az abortusszal szemben is számtalanszor felemeljük a szavunkat.

– Mit gondol arról a helyzetről, ha egy lelki vezető segít egy mélyen vallásos katolikus családnak, amelynek nem lehet gyermeke, de végső elkeseredésében a lelki vezető segítségével, imádkozással, az életadás szándékával vág bele a programba? Elítélendőnek tartja?
– Egy lelkipásztor ilyet soha nem tanácsolhat, hiszen az egyház ezzel kapcsolatos véleménye nagyon világos és egyértelmű az élet védelmében. Az, hogy lelkipásztori segítséget ad a házaspárnak az állapota elfogadásához, egy másik kérdés. Magam is tapasztaltam több évtizedes lelkipásztori szolgálatomban, hogy steril házaspároknak, miután elfogadták a javaslatomat, hogy fogadjanak örökbe és neveljenek gyermeket, egy-két éven belül megszületett a saját gyermekük. Az emberi szervezet és psziché összetett, az látszik, hogy a gyermek gondozása által felszabadul egy belső gát, amely lehetővé teszi, hogy gyermekük születhessen.

– Mi a véleménye azokról a katolikus párokról, akik részt vettek a programban?
– Sajnálattal gondolok ezekre az esetekre, de sajnos azt is tudom, hogy mi, papok is hibásak vagyunk, mert kevés alkalmunk van, hogy erről beszéljünk. Egy templomi közösség nem alkalmas arra, hogy ezekről a kérdésekről beszéljünk, meg kellene találnunk azokat a fórumokat, ahol erről szólhatunk. Legtöbben tudatlanságból teszik, amit tesznek.

– Bűnben fogannak a lombikgyermekek?
– A gyermek tehet legkevésbé róla. A szülők pedig nagyrészt tájékozatlanok. Azt el kell mondjam, hogy a lombikbébiprogram nem járható út az élet továbbadására.

– Bűnt követ el az, aki részt vesz a programban?
– Attól függően, hogy mennyire volt tudatos részéről a döntés, ennek mértékében a bűne súlyosabb vagy kevésbé súlyos.

(Forrás: mno.hu)