A napokban ismét fellángolt a pápagyalázás, püspökeink hallgatnak. Mit kezdhetnek a katolikusok ezzel a jelenséggel? Van megoldás.

Egy felhólyagozott fuvallat tarkítja ismét az alpári nyilvánosság tereit, Ferenc pápát egy bizonyos haszonállathoz hasonlítva. Önmagában az állathasonlattól nem szükséges visszariadni, hiszen a keresztények Megváltójukat Isten Bárányának nevezik. Nem az állattal, Isten teremtményével, hanem a gyalázkodással van a probléma.

A jelenség láttán nyilvánosan is megfogalmazódik a kérdés, miért nem ad ki állásfoglalást a Magyar Katolikus Püspöki Kar, bár pápakérdésben a Magyarországra akkreditált vatikáni követ, a nuncius lenne illetékes. Miért hallgatnak?

Azt hiszem, igazat adhatunk hallgatásuknak. Ha megszólalnának, csak növelnék a jelentőségét az egyébként jelentéktelennek. Az egyház vezetői nem foglalkozhatnak minden futóbolond jöttment felelőtlen kitöréseivel, erre vannak a szakosodott rendelőintézetek.

Nem szerencsés a pápa védelmében püspökért és nunciusért kiáltani, azért sem, mert ez a polgári és katolikus civil felelősség áthárítása. A vezérért kiabálók infantilis sorába egyházi témák esetén sem szabad beleállni vagy benne maradni. Mást kell, illetve lehet tenni.

Először is megérteni a mai média működési logikáját. Az ismertség a mérce, nem a tartalom. A reklámfelületet, gazdasági és politikai hasznot maximalizálni csak a színvonal minimalizálásával lehet. A tömegnek cirkusz kell, a totális média korszakában médiacirkusz. A kommunikáció kutatói kimutatják, hogy egyre inkább az egész kulturális, politikai és vallási élet a médiának szól. Amit látunk és hallunk, nem nekünk van címezve, hanem az eszköznek, amely közvetít. A közszereplők a mikrofonnal vannak kapcsolatban, nem a közönséggel.

A sajtó működésének e viszonyok között elengedhetetlen eszközei a celebek és botrányhősök, akiknek egyetlen dolguk van: ingerelni a tömeget. Egy olyan korban kell nagyot kiáltani nap mint nap, óráról órára, amely korban a kiabálás a jellemző beszédmód. Tabut kell dönteni, kerül, amibe kerül. A legalantasabb emberi ösztönökre kell építeni, bármi legyen a következménye.

Ezzel a piaci és politikai kényszerből fakadó technikával a fogyasztási index növekedését kell elérni, függetlenül az egyetértéstől vagy egyet nem értéstől. Akik a Facebookon folyamatosan megosztják azokat a posztokat, amivel nem értenek egyet, azok a tömegmédia logikája szerint azonosulnak az egyetértőkkel. Minden klikkelés, – függetlenül a kiválasztott emotikontól – támogatja az adott poszt eredményességét.

Ha az értékek, netán a keresztény értékek fontosak, nem tárhatjuk szét a karunkat, mintha nem lenne megoldás. Két lehetőségünk is kínálkozik, egy aktív és egy passzív. Utóbbit a csend hatalmának is nevezhetjük. A felerősített médiaböjt, a közösségi média használatának csökkentése, a klikkekkel való óvatos bánásmód, a hisztériakeltéssel szemben megőrzött nyugalom felelős magatartás, ami mindenkinek rendelkezésére áll.

Nem szólni néha többet jelenthet, mint szólni. Emellett az értékes tartalmak forgalmazása és lájkolása szintén elengedhetetlen. Az igazat, szépet és jót posztolni, osztani, lájkolni.

Végül mindazoknak, akiknek fontos a pápa személye – katolikusként ez nem lehet másképpen –, nincs keresnivalójuk olyan oldalakon és csoportokban, ahol a pápát gyalázzák. Kíváncsiságból megnéztem néhány médiaféreg hivatalos oldalát és elszörnyülködtem, milyen sok ismert katolikus szerepel a támogatói körben. Vélhetően azért, mert azt hiszik, hogy az ott szereplő nemzeti érzések valódiak. Sajnos nem, azok ugyanúgy az alpári médiabiznisz részei. Aki egyik levegővétellel a pápát gyalázza, annak szájából a nemzet szava is gyalázkodás.

A modern társadalom sokféle, áttekinthetetlenül az. A csoportokat közös érdeklődések, értékek és emlékek tartják egybe. Az emberhez és Istenhez méltó értékek támogatói nem törekedhetnek a bamba tömeg előtti sikerekre. De értékeiket őrzik és megosztják, hallgatással és megszólalással egyaránt. Végezetül álljon itt egy újabb állatos idézet a Bibliából: ne félj, te kisded nyáj! (Lk 12,32)

Máté-Tóth András

(Kép forrása: newsweek.com)