A köztársasági elnök második ciklusa kezdetén a közbeszéd drámai állapotáról beszélt, a felelősökre is utalt.

Az elmúlt hónapok politikai közbeszédét figyelve úgy gondoltam, inkább a ránk váró egy évről szólok. Meggyőződésem, ha így megy tovább, mindent lerombolunk abból, amit 1990 óta közösen felépítettünk. Mindent megkérdőjelezünk. Minden – akár csak hallgatólagos – megállapodást semmibe veszünk. Minden határt átlépünk.

E szavakkal nyitotta meg újabb elnöki tevékenységeinek sorát Áder János, majd így fogalmazott: "Közbeszédünk színvonala az utóbbi időben drámai mértékben romlott. Itt és most mindezért nem akarom porciózni a felelősséget. De a politikai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb. (...) Egy év van még a választásokig, a választópolgárok többsége biztosan nem akar ez idő alatt egy kitörésre készülő vulkán tetején élni."

Az egész beszédet érdemes végighallgatni, ide kattintva el is olvasható, de még néhány mondatot kiemelünk, ha nem is kedvcsinálóként, inkább elgondolkodtatásra hívva olvasóinkat.

"Kérdés: megadjuk-e a másiknak a kellő tiszteletet? Érveket mérünk-e össze érvekkel? Tényeket tényekkel? Vagy indulatokat indulatokkal?

Én most saját önbecsülésünkről, a közbeszéd magánbeszédre ható romboló erejéről beszélek. Hovatovább eljutunk oda, hogy már csak vicsorogni tudunk egymásra. Nem kellene!

A súlyos kritika és a másik iránti tisztelet jól megfér egymás mellett a levélben. Okuljunk belőle!