Az evangélikus lelkész elveszítette a józsefvárosi időközi képviselőválasztást, ám eközben sok ember szívét megnyerte az összefogás, a közösségépítés ügyének.

– Hogy indult a hétfő reggeled?
– A férjem bölcsődébe vitte a nagyobbik gyerekünket, én itthon vagyok a 11 hónapossal.

– Azért ezzel a kérdéssel indítottam, mert ha nyertél volna a választáson, családi és lelkészi feladataid mellé képviselői munka is járult volna. Nem sok ez egy embernek?
– Az emberek általában több szerepben léteznek, folyamatosan. Eleve azt vallom, hogy két világ polgárai vagyunk, ahogy erre Szent Ágoston írása, a De Civitate Dei (Isten városa) is utal. Egyszerre vagyok a földi és a mennyei város polgára. A neves teológus, Bonhoeffer figyelmeztet, hogy ne fél lábbal éljünk a Földön, sem a mennyben. Vannak, akik úgy próbálnak keresztény életet élni, hogy szinte nem is akarnak itt lenni, ebben a világban. Ez nem valamiféle új felismerés részemről, évek óta így élek. A lelkipásztori, a közéleti, a családi és a tudományos pályám kölcsönösen kiegészíti egymást. Úgy tapasztalom, a családi élet nem csupán feladatokat jelent, hanem erőforrás is számomra. A jó gyülekezet ugyanígy szeretetközösség, amely támogat, mellettem áll. Három éve foglalkozom aktívan közélettel, a Józsefvárosban működő Közöd Civil Társaság vezetője vagyok. Meggyőződésem, hogy keresztényként küldetésünk van ezen a téren is, a szekularizáció ilyen megközelítésben pozitív fogalom, amennyiben kivisszük a világba hitünk értékeit. Ezt igyekeztem megvalósítani a pozitív kampányommal is, amelyben 3 hónapig 150 ember vett részt. Van egy negyedik pillére is az életemnek, ez a tudományos tevékenység. Tavaly tettem le a doktori szigorlatomat, szakterületem az Újszövetség. Lukács evangéliumának szegénységtörténeteivel foglalkozom.

– Harmadik helyen végeztél a kormánypárti jelölt és az MSZP által támogatott rapper mögött. Csalódott vagy?
– Nem vagyok csalódott. Pár hónap alatt a nulláról felépítve szép eredményt értünk el az említett önkéntes csapattal, hiteles maradtam végig, ráadásul rengeteg ember jelezte, hogy a jövőben részt szeretne venni a civil társaságunk tevékenységében. Nagyságrendi növekedést köszönhet a Közöd ennek a kampányidőszaknak. Ez azért fontos, mert a Fidesz úgy túlnyerte magát a kerületben, hogy a nagyobb döntéseket sem előzi meg nyílt társadalmi vita, a kormánypárti teljhatalom civil kontrollja a mi józsefvárosi közügyekkel foglalkozó lakossági csoportunk. A helyi stiklik sajnos nem érik el az országos média szintjét, így nem kap akkora nyilvánosságot, mi zajlik itt. Eközben csak fideszes propaganda – az önkormányzat lapja mellett a Habony-féle Lokál – jut el a nem internetfogyasztó lakossághoz. Mi értük el, hogy 22 milliós túlfizetést írt jóvá az önkormányzat, miután 100 családnak egyenként 800 ezer forintnyi összeget számláztak túl. A közösségi terek használatát is túlszabályozzák, például minden téren tilos a labdázás. Kettőezer romos önkormányzati bérlakás privatizációjára készülnek. A lakásválság közepén ezer bérlakás áll üresen, mert nyolc éve nem írtak ki nyílt lakáspályázatot. Sok olyan ügyet tudnék sorolni, amikről nem tudnának nélkülünk az állandó önkormányzati öndicséret közepette a lakók.

– Mit szólsz Kocsis Máté azon reakciójához, hogy a választás alacsony részvétele és az alpolgármester győzelme – aki nyilván eddig is ott ült a testületben – azt igazolja, hogy rendben mennek a dolgok, jó vezetése van a kerületnek?
– Furán hangzik ez azok után, hogy...

...azért kellett választást tartani, mert az eddigi fideszes képviselő korrupció vádja miatt távozott a posztjáról.

– Ez a korrupció csupán gyanú, vagy be is igazolódott?
– Úgy van ez, hogy ha a kormánypártnál valaki zűrös ügybe keveredik, valamilyen kifogással eltüntetik, leváltják. Az illető hivatalosan „sok elfoglaltsága miatt” mondott le, de feljelentés van ellene, miközben a kerület nem indított vizsgálatot az ügyben. Tarlós István is elismerte, hogy van ügy, amikor nyilatkozott a Magyar Időknek, az Echo Televíziótól is távoznia kellett. De a kerületi lapban a választások kapcsán erről nem esett szó, csak a fideszes jó hírek kerülhetnek a lapba.

– Mondanál erre konkrét példát?
– Itt van ez a választási kampány: január óta az önkormányzat közpénzből fenntartott 20 oldalas lapjában számonként 7 fotó jelent meg a kormánypárti jelöltről. Összesen 92-ig számoltuk a sulykolással felérő képeket, amikor feljelentést tettünk a Kúriánál. Rólam ugyanebben az időszakban egyetlen fotót sem tettek közzé, holott egy kitüntetést is kapott a gyülekezetünk és számos köztéri rendezvényünkről küldtünk sajtómeghívót. A Józsefvárosi lap nem újság a szó klasszikus értelmében, a sokoldalú tájékoztatásnak vagy a közszolgálatiságnak nyomait sem látom.  Emiatt egyáltalán nem a választóknak róható fel a tájékozatlanság a kerület közügyeiben.

– Mi lehet annyira izgalmas az alpolgármester életében, hogy közel 100 fotót készítsenek róla?
– Készült kép róla akkor is, amikor a Hajléktalan Jézus szobránál Erdő Péter mellett könyörgést olvas fel. Miközben ismert tény, hogy Józsefváros a hajléktalanellenes intézkedések forrása, mintakerülete. Még ajánlást is kapott a kormánypárt jelöltje egy katolikus plébánostól. Olyan fotó is látható róla, amin a Mátyás téren labdázó gyerekek szerepelnek, holott az önkormányzat az összes köztéren megtiltotta a labdázást. Vagy lefotózták, miközben lakáskulcsot adott át egy fiatal párnak, két férőhellyel bővítette a hajléktalanszállót, miközben 1000 üres lakáson ül. Ez az igazi KDNP-s képmutatás.

– Kívülállóként számomra fura, hogy független jelöltként indultál, de számos párt támogatott. Nem lehet, hogy egyes szavazóknak azért lehettél kevéssé szimpatikus, mert mögötted álltak a Liberálisok, az Együtt és más pártok?
– Amikor elindultam a választáson, az volt a koncepcióm, hogy írtam egy programot, majd lehetővé tettem, hogy értékválasztás alapján bármely szervezet kiálljon mellettem. Semelyik párt logója nem szerepelt együtt a nevemmel, külső támogatók jelezték, hogy egyetértenek a programommal. Hiába próbálta így beállítani a Fidesz a Józsefvárosi újságban és a saját médiájában, nem váltam ettől liberális jelöltté – noha mindannak fényében, amit illiberális jelzővel látunk a szemünk előtt megvalósulni, bárki büszkén vállalhatja ebben az országban, hogy ő nem-illiberális. A szavazópolgárok két független jelölt közül választhattak, s Dopeman mögött az MSZP állt, komoly támogatással. Az én stábom közösségi adománygyűjtésből kampányolt, amelybe értékválasztás alapján bárki becsatlakozhatott.

– Ha nem támogattak volna pártok, nem kaptál volna önmagadban, Bolba Mártaként több voksot szerinted?
– Nem tudom. Divatos manapság utálni a pártokat, de szerintem inkább szeretni kéne őket, hozzájárulni a fejlődésükhöz, részt venni a munkájukban. Nem gondolom, hogy jó lenne az egypártrendszer, a központi irányítás. Hiszem, hogy a pártoknak helyük és fontos szerepük van a közéletben.

– Te helyben, Józsefváros Magdolnanegyedében laksz. Ez a többi jelöltről is elmondható?
– A megválasztott képviselő, a kormánypárti alpolgármester V. kerületi lakos, Pityinger László talán Dunakeszin él. Szerintem alapvetően alkalmas lehet az is a helyi ügyek képviseletére, aki távolabb lakik, de részt vesz az adott városrész közéletében, ahol indul.

– Visszatérnék a családodhoz, hiszen érdekesnek tűnhet, hogy milyen modellben éltek. Te gyülekezetet vezetsz, a férjed gondoskodik a gyerekről. Jól működik ez nálatok?
– Ahol mindkét szülő dolgozik, ott együttműködés által valósul meg a családi élet. Létezik a fejekben egyfajta elnyomó férfikép, ami azt tartja természetesnek, hogy a feleség 8 órányi munka után otthon ugyanúgy egymaga vigye a háztartást. Ez a Fidesz-féle idea szerintem már rég nem létezik, nem vagyunk mi kivételek. Sok család él hasonlóan, olyannyira, hogy nem is tudnék szerető családi közeget ilyen egymást segítő, egymás válláról terheket időnként átvevő életforma nélkül elképzelni. A férjem például egy multi SSC-ben dolgozik, mellette önkéntesként fotózik a Fedél Nélkül lapnak, szombatonként fotós iskolában is tanít, ilyenkor pedig rám hárul több az otthoni teendőkből. És ez így van rendjén.

– És az rendjén lenne, hogy egyházi vezető tisztséget betöltő személy aktívan részt vegyen a politikai életben? Merthogy te erre készültél.
– Jelenleg anyasági szabadságon vagyok, a helyettesem végzi az igei szolgálatot a gyülekezetünkben. De nem akarok kibújni a kérdés alól. Nincs általános válaszom rá. Nagyon könnyen vissza lehet élni egy ilyen helyzettel, ezért mindenképpen fel kell nőni a feladathoz, hogy a különböző szerepeinkben megfelelően megálljuk a helyünket. Sokszor ahhoz kell igazi erő, bölcsesség, hogy ne tegyünk meg olyasvalamit, amit egyébként hatalmunkban állna megtenni. Ott van például Áder János helyzete, akinek el kell döntenie, hogy pártkatonaként viselkedik, vagy a köztársaságot szolgálja. Ez a kérdés tehát nem csupán egyházi vezetők esetében merül fel. A jó vezetéshez önmérsékletre van szükség.

– Próbálom elképzelni, mi lett volna, ha megnyered a választást, bekerülsz az önkormányzati képviselők közé. Hogy állna egy lelkésznőnek a politikai bajuszakasztás?
– Nem hiszem, hogy hiteles tud maradni, aki minden bajuszakasztásból kimarad. Erről van már tapasztalatom, hiszen egy szerintem visszafogott menekültügyi megszólalásom után olyan alaptalan vádak értek, amelyek túl is vannak egy elfogadhatónak gondolt csörte szintjén. Ellenségeim szerint deviánsok pártját fogom, a liberális kurva címkét is megkaptam. A fideszes Pestisrácok közreműködésével indult egy lejárató Facebook oldal is József, a városi betyár címmel, sokak szerint ott is gyaláztak engem, de nem követtem, próbáltam nem foglalkozni az ilyesmivel. Esterházyval szólva „egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.” Mi etikus kampányt vittünk végig, a Fidesz minden eszközt megragadott.

– Etika, pozitív kampány, önmérséklet, bölcsesség – olyan kifejezések, amelyek nyilván számos értelmes embert foglalkoztatnak, de a tömeget a számadatok szerint nem hozzák lázba ilyesmik. 150 fős kampánystábbal 183 szavazat elérése szerény teljesítménynek tűnik.
– Tegyük hozzá, hogy ez a 150 ember nem elsősorban a szavazókörzetben lakik, hanem a 80 ezres Józsefvárosban és Budapest más részein. Jézus is 12 emberrel indult, azóta pedig már hányan követjük! Mi egy szerethető közélet újjáteremtésén dolgozunk.

Beszélgetőtárs: Gégény István