Sikertelennek tűnik a netes keresztény felmérés
Gégény István 2017. április 21.

Sikertelennek tűnik a netes keresztény felmérés

Szerettem volna alapos és érdekes beszámolót írni A megújulás reménye című kutatásból, ám nem sikerült. Nem rajtam múlt.

amur1.jpgŐk mind köszöntőt mondtak az eredményismertető rendezvényen

A Keresztény Demokrata Fórum úgy döntött, hogy megpróbálja felmérni interneten keresztül, miféle állapotban van a hazai keresztények közössége jelenleg. Lehet, hogy ők maguk sikeresnek tartják, amit műveltek, ám ehhez képest meglepően sokszor hangzott el szakértőik szájából a kiértékelő eseményen a "nem sikerült" kifejezés. Úgy voltam vele, hogy jobb lenne az egészet elfelejteni, főleg visszanyerni a helyszínen töltött, elpazarolt időt, az egészre ráfordított munkaórát. Le is tettem róla, hogy ezt a cikket megírom, de a szervezet vezetője többször is megpróbálta utólag közvetve szépíteni a szemünkben a helyzetet, befolyásolni, hogy mikor írjunk, ne írjunk erről az egészről. De az jól jött volna, ha készítünk nekik videófelvételt a rendezvényükről, haverságból. Mivel nem vagyunk az ő zsebmédiájuk – sem –, azt mindenképp sikerült elérni, hogy megszülessen ez az értékelő összefoglalás.

Mert értékelni igenis van mit. 2500-nál valamivel több érdemi kitöltés, fejenként nagyjából (legalább?) 20 rááldozott perc, mindez valamilyen forrásból finanszírozva, az eredmény pedig az elemzők szerint az, hogy "nem sikerült sokakat elérni, leginkább a budapesti katolikus elit válaszolt a kérdésekre". Bár a reformátusok 12 százaléka elég korrekt eredmény, a vidék is 50 százalék felett képviseltette magát, úgy tűnik, mást vártak a felmérők. Az, hogy sokakhoz nem jutott el a felmérés híre, eléggé tényszerűnek tűnik, hiszen én is csak az eredményismertető rendezvényről kaptam jelzést, pedig a tájékozottabb emberek közé tartozom újságíróként.

amur2.jpg

Az ezzel kapcsolatos beszámolói mentegetőzés valamiféle titkos időfaktort enged sejtetni: egyrészt a reformátusokat későn keresték meg (ki tudja, miért), másrészt maga az eredményismertetés is szabadkozásoktól volt teljes, mondván, ilyen rövid idő alatt nem lehetett kielemezni ezt a sok adatot rendesen. Hogy ki sürgette őket, talány, de igazán mókás, avagy kellemetlen volt látni egymás után két grafikont, amelyek ugyanazt az eredményhalmazt ábrázolták, csak teljesen eltérő részértékekkel. Az egyik a helyes képet mutatta, a másik valami hibahalmaz volt az elemzők szerint. Hogy miért nem sikerült utóbbi diát egyetlen mozdulattal kiszedni a prezentációból, felfoghatatlan. Vagy időből nem futotta rá, vagy pénzből. Esetleg "szakértelemből".

Olyan részinformációkat viszont kiemeltek a statisztikusok, miszerint eldönthetetlen, hogy hány kitöltőnek van valóban PhD fokozata, hiszen lehet, hogy jogász és orvos végzettségűek is bejelölték ezt az opciót. Nyilván azért tehettek így az illetők, mert nem volt más lehetőségük. Itt sem a kitöltők hibáztak, az viszont ismét nem világos, ennek az apróságnak miért volt akkora jelentősége, hogy említést is nyerjen a kiértékelés során.

Az adatok nem teljesen haszontalanok, viszont némely válasz esetében egy átlagos képességű gimnazista is vakon ki tudná találni a kimenetelt. Ki gondolta volna például, hogy a keresztények túlnyomó többsége heti rendszerességgel jár templomba? Az sem hat az újdonság erejével, bár jó érzés ilyen megerősítéssel szembesülni, hogy a válaszadók többsége láthatóbbá tenné a keresztény társadalmi jelenlétet a médiában. Reméljük, az illetékesek veszik az üzenetet. Az kicsit meglepő lehet (a kormánypropagandisták számára legalábbis), hogy a felmérés résztvevői – többségük ugyebár a fővárosi katolikus elitet képviseli – alig tájékozódnak a "köz"televízióból. Itt bizony akad még tennivaló...

A Katolikus Karitász viszont az adatok nyomán kihúzhatja magát, mert 9 százalékos eredményével ehhez az egyházi szervezethez kötődnek leginkább a válaszadók. A KÉSZ 7 százalékos eredménye szintén szépnek hat (a 0 és 1 százalékok sűrűjében), ám ismert tény, hogy a szövetség aktívan szerepet vállalt a felmérés népszerűsítésében, saját tagszervezetei körében. A 72 Tanítvány kezdeményezés ismeretlensége beszédes, főleg ahhoz képest, hogy még a Magyar Református Presbiteri Szövetség létéről is többen hallottak (emlékeztetőként: a budapesti katolikus elit képviseltette leginkább magát a felmérésen). A keresztény civil szervezetekre vonatkozó záró kérdéshalmaz nagyjából úgy lett összeállítva, mint egy átlagos "nemzeti konzultáció", hiszen nehéz lett volna úgy válaszolni a feltett kérdésekre, hogy ne az jöjjön ki eredményként, amit a kérdezők szeretnének reakcióként elérni.

amur3.jpgNem sikerült, nem sikerült, nem volt rá elég idő...

Az alapos elemzést meghagyjuk a május közepére ígért, talán kicsit átgondoltabb második eredményértékelő alkalomra (vajon hány ilyet tartanak még), bár az alapadatok alighanem ugyanazok lesznek. Néhány észrevétel azonban segíthet benne, hogy több ilyen lehangoló cikket ne kelljen megírni. Például egy olyan oldallagos kezdeményezésre, mint a Szikra-díj, fura rákérdezni, láthatóan nem is hallott róla a túlnyomó többség (90%). Az Ez az a nap nem ökumenikus rendezvény, ilyet nem kéne egy keresztény felmérésben tényként állítani. Legközelebb meg lehetne spórolni a köszöntők garmadát is, amely olyan hatást keltett az eredményismertetőn, mintha valami nagy dolog bejelentése következett volna. Így ugyanis még kontrasztosabbá vált az elemzők által ismételgetett "nem sikerült" önvallomás. Ha pedig azt szeretnék a kezdeményezők elérni, hogy a programjukon jelenlévők közösen imádkozzanak, legközelebb hanyagolják annak a dalnak a lejátszását, ami alkalmatlan a cél elérésére. Nem véletlenül nézett szinte mindenki kelletlenül maga elé, várva, hogy vége legyen a számnak. Bár ez is egyfajta fohászkodás.

Összességében úgy tűnik, hogy "A megújulás reménye" felmérés kapcsán nemes szándék és hozzá nem értés egyaránt felfedezhető. Hogy utóbbi miatt az egészre érdemes-e pénzt, időt, energiát, figyelmet áldozni, döntse el mindenki saját maga.

Abban az értelemben mindenképp sikertelennek tűnik ez a felmérés, hogy ha a kezdeményezésben szerepet vállaló szervezetek szeretnének valamiféle megújulást elérni, az a jelek szerint egyelőre csupán remény marad. Így viszont legalább a mottó találó.

Olvasóinkat megnyugtatandó jelzem, hogy a SZEMlélek most lezárult saját felmérése sikeres és kimagaslóan hasznos volt – néhány részeredményt korábban már közösségi oldalunkon és sajtórendezvényen is ismertettünk a nyilvánossággal. Igaz, a mi netes felmérésünk kitöltéséhez 2 perc is elegendő volt személyenként (ezt többen visszaigazoltátok, köszönjük!), releváns kérdéseket igyekeztünk feltenni, amelyekből hasznos információkhoz jutottunk a SZEMlélek fejlesztéséhez. Hamarosan el tudjuk indítani hírlevelünket is, ráadásul egyetlen fillért sem költöttünk az egészre.

Gégény István

süti beállítások módosítása