A neves jezsuita felveszi hazánk állampolgárságát – amilyen szimbolikus gesztusnak tűnik ez a döntés, annyira képes reményt ébreszteni.

Amikor Boulad atyával három éve találkoztam Püspökszentlászlón, franciául beszélgettünk, és semmi nem utalt rá, hogy szeretne megtanulni magyarul. Az viszont élesen megmaradt bennem, hogy szerinte ma az evangelizáció két fő eszköze az internet és a pizza. Akkor sajnos még nem létezett a SZEMlélek blog, így nem írtam meg ezen a felületen, mi áll a sajátos kijelentés hátterében.

Az a napokban megjelent hír viszont meglepett, hogy fel szeretné venni a magyar állampolgárságot, úgy, hogy nem tette hozzá, vajon hazánkba kíván-e költözni. Ezek fényében vajon mi állhat a döntés hátterében?

Nem kellett sokáig várni a válaszra, mert rendtársa, Sajgó Szabolcs közzétette az interneten Henri Boulad tömör, konkrét indoklását:

– Három fontosabb szempontom van, sorrendiség nélkül. Magyarországon nagyon szeretnek az emberek és én is nagyon megszerettem Magyarországot. Sokan ismernek, a legtöbb gondolatom magyarra van lefordítva, csak aztán más nyelvekre. Gyakran jövök ide, meghívásra... Szívesen jövök, mert úgy látom, hogy az Európai Unióban szinte csak Magyarország áll ki következetesen a keresztény értékek mellett, az alkotmányba is foglaltan és a mindennapi kemény küzdelemben más uniós erőkkel – az Európát végül leromboló erőkkel – szemben. Nagyon tudok azonosulni Magyarországnak ezzel a nehéz küzdelmével. Harmadszor pedig egy praktikus okom is van: rengeteget utazom 86 éves korom ellenére, az EU-s állampolgársággal ezt sokkal könnyebben tudom megtenni... Az állampolgárságot én kértem, és kérésemmel nyitott ajtókat döngettem. Jó gondolnom minderre...

A három érv közül a második vethetne fel leginkább dilemmát, de Boulad atyát ismerve nincs igazán ok az aggodalomra. Magyarrá válásával ugyanis remélhetőleg aktívabban, közelebbről odafigyel majd a magyar állam – új hazája – ténykedésére. S bár eddig nem igazán volt belső kontrollja a szavak és a cselekedetek egymáshoz való viszonyának, ezzel a szimbolikusnak tűnő állampolgárrá válással talán valós tükröt kaphatunk, hogy miközben írásban, szóban védelmezzük a kereszténységet, vajon a cselekedeteink is megfelelnek-e az evangéliumi lelkületnek.

Interjút is tervezünk megjelentetni hamarosan a SZEMléleken a néhány napig még hazánkban tartózkodó jezsuita szerzetessel, hogy részletesebben megismerhessük gondolatait.

Isten hozta Henri Bouladot közösségünkben – jobb lehet vele Magyarország!

Gégény István

* * *