Nem látni, honnan lesz utánpótlása a klérusnak, a cölibátus választhatóvá tétele nem oldaná meg a paphiány problémáját – erről is beszélt az egyházfő egy lapinterjúban.

Hamarosan közzétesszük a SZEMléleken a Die Zeit című német lap mai számában megjelent cikket, amelyben Ferenc pápa a rá jellemző nyíltsággal válaszol számos égető kérdésre - időre van szükség a terjedelmes, bő 30 ezer karakteres szöveg hiteles lefordításához.

Amíg elkészül a magyar változat, annyi mindenképp elmondható, hogy Ferenc pápa ebben a beszélgetésben talán egy kicsit még tovább tárja azokat a bizonyos kapukat, amelyeket a II. Vatikáni Zsinat aggiornamento-ja kinyitott.

A dialógus címe a beszélgetés hangvételének személyességére utal: az egyházfő rámutat, hogy ő is átéli az üresség pillanatait. Saját életében is megtapasztalja a "lelki sötétséget", ismeri a krízis ízét, amely azonban szerinte elengedhetetlen feltétele a növekedésnek. Megismétli, hogy ő maga is bűnös, esendő ember.

A nők aktívabb szerepvállalása, avagy számukra több tér engedése kapcsán a pápa szerint (egy szíriai professzorra utalva) nem az a kérdés, hogy részt vettek-e az ősegyház életében női diakónusok is, hanem hogy mit tettek ezek a hölgyek. Segítettek keresztségnél, betegek kenetének kiszolgáltatásakor, illetve amikor egy nő családon belüli erőszakoskodásra panaszkodott, a püspök egy diakonisszát küldött az ügy kivizsgálására. A pápa jelezte, hogy erre vonatkozóan folyamatban van a közelmúltban létrehozott bizottság munkája, akik elvileg még márciusban, harmadik találkozójuk során megismertetik az egyházfővel, mire jutottak.

A paphiányt Ferenc pápa is súlyosnak tartja, s egyik okaként a fiatal férfiak céltalanságát jelöli meg. Ez szerinte a munkanélküliségi mutatókban is tetten érhető, amely érték Olaszországban igen magas: a 25 év alattiak 40 százaléka nem rendelkezik állással. Európa más országaiban akár az 50 százalékot is megközelítheti ez az érték. A riporter szerint viszont Németországban messze nem ekkora a probléma mértéke. A pápa ugyanakkor úgy látja, a születési ráta nem ad okot túlzott bizakodásra. Ahol pedig nincsenek fiatalok, a papi utánpótlás lehetősége is kétséges. A létező fiatalokkal pedig Ferenc szerint foglalkozni is kellene, az ima szerepe mellett ezt jelöli meg fontos feladatként.

A kérdező a témakörnél maradva a cölibátus kötelező jellege, avagy választhatósága felől érdeklődik, amire az a válasz érkezik, hogy a téma napirenden van, főleg ott, ahol nagy a paphiány, de a pápa úgy látja, a nőtlen életállapot választhatóvá tétele nem oldaná meg a problémát.

Azt ugyanakkor határozottan kijelenti Ferenc pápa, hogy érdemes megfontolni a "kipróbált férfiak", a viri probati – közismertebb hivatkozással az állandó diakónusok – feladatköre kibővítésének lehetőségét, mint a paphiány ellensúlyozásának egyik eszközét. Meg kell viszont vizsgálni, hogy milyen feladatokat láthatnak el például a "távoli közösségekben" ezek a példás életet élő férjek, édesapák, diakónusok.

- Miért ne épp most lenne az a pillanat, amikor az egyháznak fel kellene adnia a cölibátust, legalábbis lazítania rajta - teszi fel a nyílt kérdést a lap. - Az egyház számára fontos felismerni a pillanatot, amikor valamire hív a Szentlélek. Erre vonatkozóan mondtam az imént, hogy tovább fogjuk gondolni a "viri probati" lehetőségét - reagált a pápa.

(Képek: Die Zeit)