Egyre többen látják, értik, legalábbis érzik, hogy az olimpiarendezés nem az olimpia rendezéséről szól. Hanem rólunk, a magyar társadalomról.

Fordulatokban bővelkedő szomorújátékként zajlott a szemünk előtt a 2024-es olimpiai pályázat ügye, amelyről, annak halálba küldéséről sokan sokféleképpen nyilvánítanak véleményt. Álomgyilkosság történt, nem kétséges, de szerintem nem az olimpiarendezés, hanem a demokrácia, a véleménynyilvánítás az áldozat. Nem mindenki látja így – elfogadom, ha néhány emberrel nem értünk ebben egyet. Örülni senki nem örül, viszont mindenki szerint valaki más tehet az egészről.

Ebbe a sanyarú felelősséghárítósdi összmagyar csapatsportba hozott sajátos színt Gundel Takács Gábor meglepetésszerű színre lépése, aki immár a BOM szóvivőjeként olyan kifejezéseket használt az egész problémahalmaz kapcsán, amelyek korábban nem nagyon merültek fel. Őszinteség, nyitottság, elnézést - ilyesmi eddig aligha került szóba. Helyette gazdasági előnyök, korrupciós kockázat, átpolitizáltság, volt itt minden, csőstül.

Annyira értelmezhetetlenek ezek a szavak, hogy nem csupán az átlagemberek, kommenthuszárok jó része nem értette, félreértette Gábor szerepvállalását, az általa megfogalmazott üzeneteket, de a hazai mainstream sajtó egyes képviselői is hülyét csináltak magukból, legalábbis a tudomány jelenlegi állása szerint. Merthogy a SZEMléleknek adott interjúban nem azt mondta, hogy ha visszalépünk, akkor "hülyék az emberek", hanem hogy "hülyét csinálnánk magunkból". Az "emberek" pedig nem léptek vissza. És nem is bocsánatot kért, mintegy visszavonva ezen állítását, hanem elnézést kért, ha egyeseket bánt az őszinte megfogalmazás. Lehetne simogatni, udvariaskodva körülírni, de a lényeg ugyanaz. – Magyarok közt ideje magyarul beszélni. De elhatárolódom attól, hogy bárkit is lehülyéztem volna – nyilatkozta a 24.hu portálnak, akik nem megpróbálták kitalálni, mire gondolt, hanem megkérdezték tőle. Ahogy mi is tettük korábban.

Az, hogy ennyire bukóra állunk össztársadalmilag szövegértésből, arra utal, hogy alaposan megfertőzött bennünket a pártpolitika és a média vészesen leegyszerűsítő, szekértáboros gondolkodásmódja. Aki nem áll szorosan mellettem, ellenség, aki kifejezné a véleményét, hazaáruló és így tovább.

Ezekben a napokban különösen sokat jár az eszemben, fülemben az a dal, amit talán jobb lenne minél gyakrabban hallgatnunk, az üzenetét ízlelgetnünk, hogy valamiképp immunissá tudjuk tenni magunkat a ránk zúduló, széthúzásra hívó kommunikációtól. Ahhoz, hogy majd egyszer alkalmasak legyünk néplélekileg is egy olimpia - amely az összetartozás ünnepe - megrendezésére, bőven akad még tennivalónk, mindannyiunknak.

Őszinteség, nyitottság, elnézést kérek - igazi varázsszavak ezek. Minél többször mondjuk ki, annál nagyobb az esély rá, hogy megértjük egymást, s megtanuljuk elfogadni, hogy mások másként látnak dolgokat. Ennek a sportnak az elkezdéséhez se 2024-ig, se 2028-ig nem kell várni.

Gégény István

(Fotó: Draskovics Ádám)