Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az Amerikai Egyesült Államok, ahol üldözték a katolikusokat.
Így kezdődik a 100 évvel ezelőtt indult történet, amely után másként tekintünk napjaink iszlamofóbiájára.
Egy évszázaddal ezelőtt amerikaiak milliói tartottak attól a vallási csoporttól, amely fegyverarzenálokkal készül egy titkos, előre megtervezett hatalomátvételhez az Egyesült Államokban. A rettegett csoport, amely nőket tart fogva és elöljárói kíméletlenségükről váltak híressé nem a muszlimok voltak. Hanem a veszedelmes római katolikusok.
A Los Angeles Times-ban 2015-ben megjelent riport beszámol egy katolikus ellenes hetilapról, amely címoldalán mindenkit óva intett a kíméletlen papságtól, illetve beszámol zárdákban fogva tartott nőkről és a római katolikusok által szőtt összeesküvésről Amerika átvételéről. Ma, a szeptember 11-e után, csak egy halvány emlék Amerika mély és mindent átható szkepticizmusa a katolikus hit iránt, írja Matt Pearce. A 2015-ben kelt cikk szerzője párhuzamot állít a terrormegelőzés címén szövetségi őrizet alá vont mecsetek és egy évszázada még a szerzetesrendeket és templomokat felbolygató lelkiismeret nélküli kutatások közt, melynek célja a csapdába csalt nők megmentése és a "minden kétséget kizáróan" létező, titkos, katolikus fegyverraktárak leleplezése volt.
Talán ma már nevetségesnek tűnik, de valódi félelem volt a protestáns amerikaiakban a katolikus hatalomátvétel rémképe miatt. Ez a félelem komoly erőszakhoz is vezetett több esetben: olasz katolikusok meglincselése, felgyújtott templomok, katolikus ellenes zavargások. Igen hasonló napjaink iszlamofóbiájához, ami sok amerikait vezet arra a megoldásnak tűnő álláspontra, mely szerint be kell zárni mecseteket, akár erőszakkal kényszeríteni a nemzeti adatbázisba való regisztrációra a muszlim vallásúakat vagy akár arra, hogy betiltsák az iszlám vallást.
Az összehasonlítás nem állítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok ugyanazzal a problémával áll szemben, mint egy évszázaddal korábban vagy, hogy a katolikusokkal szembeni diszkrimináció és a muszlimok hátrányos megkülönböztetése napjainkban teljesen ugyanaz lenne. De ha visszatekintünk az USA történelmére, akkor igen könnyű felfigyelni a (maga nemében) következetes idegengyűlölet és a kívülállóktól való félelem mintázatára.
A világot átjáró terrortámadások a menekültek és bevándorlók felé fordította a figyelmet, amit tovább színezett a frissen beiktatott elnök, Donald Trump muszlimellenes politikája. De az efféle hozzáállás nem újkeletű az USA-ban. A Pew Research Center kutatásai szerint az amerikaiak jellemzően menekültellenesek, akkor is, ha befogadandók jól ismert, szörnyű válsághelyzetből jönnek. Ennek alátámasztására szolgál többek között egy 1958-as felmérés eredménye. 65 ezer, a kommunista rezsim elől menekülő magyar befogadásáról kérdezték az amerikai közvéleményt. Mindössze 33% hagyta volna jóvá a tervet. 13%-os tartózkodás mellett 55% ellenezte a befogadást.
Sok minden változott, de a közvélemény és a törvényhozás mindig ugyanazokat a politikai érdekeket ismétli: nemzetbiztonság, az amerikai munkavállalók versenyképességének megtartása a munkaerőpiacon és a kábítószeres visszaélések megelőzése. De e politikai alapok hátterében mindig az amerikaiak félelme húzódik azoktól, akik mások, mint ők.
Most, hogy az iszlámellenesség ismét felütötte fejét Amerikában, megéri elgondolkodni a történelmen és azon, hogy ismét el akarjuk-e követni ugyanazon hibákat, teszi fel a kérdést a szerző.
